Nem értem, most már naponta úgy 5-6 vírusos emilt kapok, és az egyik postaládámba egyre több szpem jön... kezdem unni.
Na, más. Azt hiszem, rosszul vagyok összerakva. Kezdek megnyugodni, de miért? Mert a lehető legdurvább hedbengelős zenét hallgatom, ami csak fellelhető az irodában. Érezhetően emeli az adrenalin szintemet, mégis egyre jobban érzem magam. Igen. Az eufória. Kezd elhatalmasodni. A kedvem érezhetően jobb, jön a zen, az örök és energia áramlik belém a kozmoszból... Lőjön le valaki. Most!

Ma jó sokat postoltam, mára elég belőlem és a hülyeségeimből ennyi a világhálóra. (Egyébként most hangulatosan elugrándoznék valamilyen metál koncerten)

Itt egy érdekes. Momentán engem megnyugtatott. Kicsit mese, kicsit elvont... De a flash borzalmas benne sajnos.

Ma úgyis fel szerettem volna rúgni valakit. Immáron megvan a célpont is. A könyvelőm. Most voltam az APEHban, és kiderült, hogy olyan garnitúra bevallást küldött be a szentem, ami nem volt egyáltalán aláírva. Hát miért fizetem én az ilyet? Miért rohantam be annakidején, hogy sürgősen aláírjam a bevallásomat?! És egyébkéntis... tulajdonképpen mijafrancért vagyok én még vállalkozó??!
Ma könyvelővadászat indul.

Nem jól kezdődik a mai nap. Fáradt vagyok, kialvatlan és elhasznált. Akkora karikák vannak a szemem körül, hogy méltán beillenék pandamacinak is. No és persze fájok. No és persze az erre bevett fájdalomcsillapítótól csak még álmatagabb lettem. Ma ne bosszantsanak fel, mert bár ugrani nem fogok, de harapok.
Jó esély van arra szerencsére, hogy ez esti ivászatig jobban leszek és az amúgyis feledteti majd minen bajomat. Apropó, ivászat. Kezd az életem egy olyan kerékvágásba terelődni, ami tetszik nekem. Ez nem az alkoholizmus útja, hanem egy kellemes, haverokkal, barátokkal telített valami. Kicsit emlékeztet a főiskolás éveimre. De jó megint ifjúnak lenni és bohónak, mondhatnám. Szerencsére azért nem vagyok annyira nagyon vén, bár azt hiszem, a mai csirke kifejezés sem igazán illik rám. Ja, megint kanbuli. Na, persze. Mi más? De hát ott érzem jól magam, mit tegyek?
Most mindenesetre megpróbálok felébredni. Délután még az APEH-ba is el kell mennem, hogy borulna rájuk az ég!

Vettem FHM-et, igen. Meg is nézegettük Ördögtestvérrel, meg végigkritizáltuk a luvnyákat benne. Mellesleg ezeknek a csajoknak a fele már volt a lapban valamilyen formában. De amúgy... Amúgy ebben is vannak jó kis rajzolnivaló nőcskék, és a CKM jobb, mert vannak benne viccek. De ebben meg több az autó. Viszont pl. itt is volt az (úgytűnik ehavi sztár) a szusi-bár, ahol nőkről lehet falatozni. Ezen ma el is töprengtünk úgy testületileg a cseten. Mindenesetre jómagam arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg szétröhögném azt a vacsit, amit rólam készülne bárki is elkölteni. Képzeljük csak el a jelenetet, ahogy a hölgy pociján laffan a szték, majd potyognak a sültkrumplik... Na, én itt röhögném szét az egészet, mert ennél csiklandósabb vagyok ám.

Jöttem hazafelé és éreztem, hogy valami van a levegőben. Igen. Ez. Itt. A. Tavasz. Éreztem. Az orrommal. Mennyei. Nem tudom, mi történik ilyenkor, hogy feromonok, növekedési hormonok, adrenalin kerül-e a levegőbe, vagy csak melegebb lesz? De jó. És kész. És futhatnékom támadt. Már megint.

A rettegő néptömegek megnyugtatásaképpen közlöm, hogy ettem banánt. Mézeset. Épp az imént. Ismét megmenekült a Föld egy katasztrófától...

Napi lapszemle. Tegnap vettem egy CKM-et (ahogy a borítót elnézem, egy FHM-et is kell majd). Természetesen ez csakis művészeti érdeklődésből fakad nálam... természetesen. Aha. Persze. Izé. Naszóval jókis egy estés olvasmány volt. Úgysem volt net egy darabig és a vacsi közben valamivel el kell magát foglalnia az embernek. Igen, én is az a fajta vagyok, aki újságot olvas kaja közben. Vagy netezek. Pfujj, mi? Páran kifutnak az ilyentől a világból. Mint attól is, ha az ember középen nyomja a fogkrémet. De én a végén szoktam. Nem ott, a másik végén! Meg néha a közepén is, hogy menjen abba a végébe, ahonnan már kinyomtam...
Szóval lapszemle, mert ha megint belemerülök az önelemzésbe, sosem lesz meg. Persze megint tele volt a lap egy csomó afféle 'pasis' dologgal. Amiről a szerkesztők azt hiszik, hogy 'macsós', de csak annyira az, mint amennyire Cosmopolitan 'csajos'. Ettől függetlenül nincsen bajom vele. Jó macák vannak benne. Illetve módjával, mert az első kissé túlméretes. Ami nem baj, csak előnytelenül fotózták és piciny hurkák jelentek meg olyan helyeken, ahol azt nem kellett volna. Egy fotós igazán figyelhetne erre, ha már a modell nem tette. Főleg, ha mindenhová külföldre eladja a fotóját. A másik, amin kiakadtam, hogy az egyik lánynak tisztán látni a fotóján, hogy libabőrös. Vajon ez szexi? Amúgy a csajszi sem tetszett, mert 21 évesen kinéz vagy 28-nak, de ez részletkérdés. A másik meg az olajozás. Gyönyörű bőre van a nőnek, és a dekoltázsát leolajozzák. De csak azt.. igy olyan benyomást kelt, mintha csatakos volna az izzadtságtól. Holott amúgy bársonyosan pihepuha, valószínűleg jó illatú bőre van. Mindenhol máshol. Valószínűleg. De a mellére borulsz és a fal adja a másikat, úgy szánkázol le róla. Yess, bizonyára szexis... Az orosz éjszakáról szóló cikk jó volt. Viszonylag. Pár ritka rusnya barisnya is lencsevégre került sajna. Nah, kiírtam magamból, ami kikívánkozott.
Tavasz van. És a szerelem meghülyíti az embereket. Még azokat is, akikről azt hinném, hogy ennél dilisebbek már nem lehetnek. Valami van a levegőben. Ez már biztos...

Kénytelen vagyok megállapítani, hogy egyes napjaim immáron valaminő skatulyába foglalhatók. Egyik ebbe, másik abba, de mindegyiket tudnám 'szentelni' valaminek. A mai a pszichológiáé volt. Változatos helyekre kellett tartanom a válltömésemet... de nem sajnálom. Csak azon töprengek, hogy vajon a psycho-anyu, vagy a psyche-béjb lenne a kifejezőbb a státuszomra. Szeretem ezeket az embereket, na. A férfinép számomra mindig is egy szeretetreméltó, kissé érthetetlen és nehezen kezelhető ufoid csoport lesz. Mondom mindezt delírium-premens állapotban. Így talán megbocsájtják nekem másnap... Csak az a vicces az egészben, hogy akkor tör elő mindenkiből és lavinaszerűen a babusgattatási (hogy a csudába ragozzák eztet?!) kényszer, amikor igazándiból engem kéne babusgatni, nyünyüzgetni, gügyimügyizni, tejszínhabbal, banánnal, mézzel, fahéjjal kényeztetni. Ja, igen! Ma mégsem ettem banánt. Úgyhogy kezdek morcos is lenni. Vagy mi a fene...

...talán mégiscsak inkább álmos...

Valami lehet a levegőben, mert többen is rinyanyafi napot tartanak nekem. Ami nem baj, csak nekem is megjön a kedvem a rinyáláshoz hirtelen. Bár pillanatnyilag most inkább az 'unatkozom és nincsen kedvem semmihez sem' jellemezné a eddig napomat. A főnöki lét unalmas tehát. Szegény főnökök... Bele is fáradtam rögtön ebbe a nagy unatkozásba. Megyek és eszem egy kis banánt mézzel... Meg hirtelen valami finom édes, sűrű koktélt is meginnék. Sok tejszínhabbal.
Na, takarodj innen, álommanó!

Ma reggel megtudtam, hogy március 15-től ki vagyok nevezve főnökké. Nos, büszke vagyok magamra. Amennyiben persze megtiszteltetést jelent egy egyfős részleg vezetőjének lenni. Ugyanis az építész részleg mostantól ekkora a cégnél. Részben örülök, részben nem. Valahol jó, hogy ezt így elértem, de tudom, hogy a feladatok 15%-a olyan, amit még sajnos nem tudok megcsinálni. A többi 85-öt igen, de az a 15 akkor is ott van. Na, sebaj, valahogy megbírkózom a dologgal. Vagy lelépek én is. Ami szépen hangzik, de baromi kellemetlen lesz, ha valóban meg kell tennem. Itthagyni ezt a jóóóó, kényelmes állást... Brühühühüüüü! Oké! Abbahagytam a sírást! Webdizányer akarok lenni!

Nos, nem hagyott nyugodni a hülye fejem a hétvégén sem. Megalkottam az első saját vonatot, ha már annyit tanulmányoztam a gőzmozdony kreálás csínját-bínját. Persze egyelőre még nem az igazi.

És valahogy utána oldalnézetből sokkal jobbat sikerült csinálnom...

Persze a melóügy sem hagyott nyugodni. Szorgalmas kislány vagyok én, vagy miafene... Úgyhogy álljon itt egy torony orientálisan gót stílusban.

Amúgy lényegében semmi sem történt. Szerettem volna moziba menni, még filmet is sikerült találni, de hála az óraállítgatásnak, ebből ma nem lesz semmi sem. Bár végülis sebaj. Majd bepótoljuk. Ez kifejezetten ígéretesnek tűnik.

Most két rohanás közben postolok gyorsan.
Voltam melóügyben. Lényegében sikert könyvelhetek el magamnak, bár egyelőre semmi konkrét. De a szimpátia már az enyém és ez is nagy haladás. Viszont még mindig nem tudok magamhoz térni. Szóval véletlenek oké. Tudom, a kismagyar rpg-piac egy rusnya pókhálóra emlékeztet baromi sok hurokkal, de ez azért mégiscsak túlzás... Szóval oké, hogy vannak álmaim, kis dédelgetett hülyeségeim, de hogy egy sörözésből ez legyen??! Hát szóval izééé...

Reggeli tea közbeni gyors postolás. Ez kezd mániává fajulni, nem sokára pedig egyenesen perverzió lesz belőle.
Tegnapi estém a kavarás jegyében telt el, ami alapvetően nem baj, de közben Méregzsákot jól odacsődítettem Ördögtestvérhez, ámde mindeközben nem voltunk ott és mire fel tudtuk hívni, már odaért. Nem szeretek másokat feleslegesen ugráltatni. De mivel ez egy kirívó eset volt, remélem, elnézi nekem.
Azt viszont megállapítottam, hogy Ügynök, Ördögtestvér és Kecskevadász együtt gyilkos triót alkotnak. Legfőbbképpen a röhögőizmokra nézve. És még örülhetek, hogy élve megmenekültem, de ez bizonyára csak azért történhetett meg, mert Ügynök éppen cigielvonókúrán tartja magát és kissé labilis, Ördögtestvér pedig áttérőben van nappali életmódra és göthös is, ergo totálisan bután lesett ki a fejéből. Úgyhogy ezt így már az egésznapos edzés után egészen jól bírtam.
Megyek délután 'meghallgatásra'. Vagy legyen inkább 'megnézés', hiszen a rajzaimat/munkáimat akarják látni a fejesek valamilyen kézzelfoghatóbb formátumban. Bevallom, egészséges vizsgadrukk munkál a bennsőmben és némi lámpaláz is...

Imént kiderült, hogy írói vénám van. De legalábbis valami rózsaszín flitteres műnyál folyik benne, mert Romanát már élethűen tudok írni. Ennek a cseten tettem tanúbizonyságát. Most büszke vagyok. Pár felfedezést is tettem. A női főhős általában elalél a férfi közelében és Danának, vagy Lindának, vagy Tinának hívják (ez utóbbit kevésbé, mert merkantilisztikus áthallások merülhetnek fel). A férfi főszereplő férfiasch és izmoktól duzzad mindene és az is nagyon férfiasan. Viszont babapopsi illata van és selymes az összes bőre. A naplemente pedig nonstop előadást tart és néha vissza is tapsolják. A tenger (tuti, hogy van tenger) lágy habokkal simogatja az aranyló homokkal beszórt partot és a föveny füve is selymes, meg hullámzik a lágy szellőben. Szóval ide nekem a még meg nem jelent Romana újság írói jogait!

Úgy döntöttem, hogy ma mocskos módon ellógom a sulit és inkább befejezek minden olyan dolgot, amivel el vagyok maradva. Van pár dolog, úgyhogy nem fogok unatkozni.

Megvolt a napi sikerélmény adagom. Az életemben általában úgy szokott történni, hogy ha valami (jól) sikerül, akkor utána valami (nagyon) nem. Valószínűleg a kozmikus egyensúly, meg az ilyesmik miatt. Úgyhogy ezért lehet, hogy szinte már félek boldognak lenni, mert utána minimum rám esik űrhajó. Vagy az özönvíz, vagy mittudomén... Tehát sikerült az ábrázoló ZH-m, amire baromira büszke vagyok, mert nehéz volt, ámde 'nem felelt meg' osztályzatot kapott a makettem. Bár ez utóbbit nem csodáltam, mert egyrészt rühelltem az egészet, másrészt két óra alatt készült, harmadrészt már ránézésre tudtam, melyik makett fog tetszeni és melyik nem a tanároknak. Az enyém nem volt azok között, amiknek jövőt jósoltam. Természetesen mostanra már a kukában landolt.
Parajelenségnek a mai napon is örvendezhettem: 10 méteren belül kettő darab volt osztályfőnökömbe is belebotlottam.
Sörözhetnékem van. Újfent és ismét. Ez kezd megszokottá válni. Az azonban nem, hogy amint jöttem hazafelé, átfutott az agyamon a kósza ötlet, hogy nekem biza' futnom kéne. Merthogy az most milyen jó lenne. Én. Futni. Ráadásul esőben. Na ne! Szóval próbáltam lebeszélni az elmém összezavarodott bitjeit, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, de a futhatnék megmaradt. Úgyhogy jövő héten akár az is várható, hogy megcsinálom Maugli Nagy Tavaszi Futását. Ebből még bármi lehet. Ugyanis 5 perc után azon kezdtem vadul agyalni, hogy egyrészt milyen trendi kocogó rucit szerezzek be, miféle trendi zenekeltő szerszámot vigyek magammal a nagy útra és vajon mi volna megfelelőbb enmagam rongyos életének óvására a sötét éjben: kés, gázspray, avagy a 'szégyen a futás, de hasznos és úgyis futni indultam'?
Ami még foglalkoztat, hogy baromira kéne egy rajzasztal... és be is fogom szerezni. Csak valószínűleg meg kell válnom a halaimtól. Bár még kitalálhatok az akváriumnak egy új helyet. A lazacaimat nem sajnálnám annyira, elég izgága futóhalak, de Béla, az algaevő hiányozna.

Szórakozás tekintetében mindenkinek javaslom az Avon katalógust. Jó, lehet Oriflame is, hogy ne essek a megkülönböztetés hibájába. A mostani szám a bőrfeszesítés jegyében készült. Még a parfümök is bőrfeszesítő adalékokat tartalmaznak. 'Anyúúúú, ugye nem szoros a copfom??!' Szóval elképesztő, hol tart ma már a tudomány! Mellékesen egy idézet a fenti műélményből: "A boszorkányos tekintet titka a bézs színű púderrel satírozott szemhéj és a háromszor átfestett pillák." Oooohhhyesss! Reggel a tükör előtt - mikor a reggeli kávém éppen azon küzd, hogy felhajkurássza a pincéből a vérnyomásomat - nekiállok satírozni, meg háromszor átfesteni. Örülök, ha a szememet megtalálom. Borzasztóan maradi nő lehetek bizonyára, hogy nem haladok az ilyetén trendekkel, de sajnos megvallom, idegesít, ha valamilyen sminkféle van rajtam. Nem tudom megdörgölni a szemem, ha kifolyik már a monitorbámulástól, nem tudok egy csókot nyomni a kedvesem arcára, mert vagy tele lesz vörös foltokkal, vagy csillámport hagyok rajta...vagy mindkettőt, nem tudok hozzábújni, mert rátapad az alapozóm (most ha valaki a csókálló rúzzsal és a nem kenődő alapozóval jön, azt lecsapom). Szóval alkalomra elmegy a smink (valami szolidabb), de amúgy hagyjuk. Aztán ezek a szemránceltávolító-felvarró-bőrfeszesítő csodák még ki tudnak hozni a sodromból. A szemráncok radarja tartalmaz kollagén-retinol-multiaktív-kerozin-propilén-butil-izébigyót, amitől két hét alatt 150 évet fiatalodunk. Garantáltan! Na most én egyszer kipróbáltam egy ilyet. Tényleg csak kíváncsiságból. Reggel a buci szemek effekt bejátszott rendesen. Mintha zsemléket pakoltam volna oda borogatásnak és ottfelejtettem volna. Na, ennyit erről. Azért rendeltem egy tusfürdőt, meg egy édibédi kisvirágos kistáskát. Mer' ami trendi, az biza' trendi. Punktum!

Star Trek - Nemezis. Egy egész jó kis filmecske. Jó, oké, Star Trek-rajongó vagyok... bár összesen ha 15 részt láttam, akkor sokat mondok, de azokat szeretem. A film is olyan, mint egy rész a sorozatból, csak hosszabb. Lassabb a cselekményszövése is. Data összetalálkozik a tesójával, Picard meg a klónjával. Szörnyű, de már megint előre tudtam a fordulatokat. Ami nem rontott ugyan a filmen, de hát könyörgöm: minek akkor nekem filmetnézni? Bár a 'leülök egy sarokba és agyalok másfél órát' kétségkívül nem olyan szórakoztató, mint amikor 24 fps-sel bombáznak, sőt közben olvashatok feliratokat is. Erről jut eszembe, hogy vicces volt a szereplők eredeti hangját hallani és nem a szinkronjukat. Picard még elmegy mondjuk, de vannak mások, akiknek ledöbbentem a hangján. Gyönyörűek voltak a romulán hajók, nyáladzottam egy sort. Persze voltak egetverő baromságok is... kedvencem az oly' sokszor eljátszott 'most akkor betörik a vezérlő ablaka és mindenki megkapaszkodik a székekben' jelenet. A többit nem mesélem, nézze meg mindenki.
Egyiptomi Istenség beelegelt a Syberiára. Mondjuk minden hasonló epikus játéknál ez van, hogy az ember tököl, rohangászik fel s alá, mégsem találja meg a megoldást és már baromira unja a kilátástalan nyomozgatást.
Elkezdtem A Pályaudvart. Tegnap vettem hozzá három különböző papírt, meg akvarell ceruzát, hogy majd lyól megnézem, melyikre fog a legszebben a ceruza. Szóval elkezdtem, de nem tetszik. Fenn vannak a fő vonalak, elkezdtem színezni is, de valahogy nem... Nemtom, nem él, vagy nem is tudom eldönteni. Az is lehet, hogy csak a nagysága riasztott vissza és ahogy egyre jobban fejlődik a rajz, egyre inkább beleélem majd magam. Momentán elég hideg, rideg nekem.
Ma pedig elküldöm az önéletrajzomat... hátha lesz ebből valami. Ha nem, legalább akkor is bennem lesz a tudat, hogy megpróbáltam kitörni ebből a tötymörgésből. Ha nem most, majd máskor fog sikerülni, de a lavina megindult.

Egy kicsit elhavazott ma a világ. Na, nem a meló, ezt egy percig sem kell gondolni. Rárepültem ezerrel Kecskevadászra és az ő melólehetőségére. Azóta CV-t hegesztek. Még mindig vacillálok, hogy excelben, vagy Photoshopban készítsem. De azt hiszem, hogy az utóbbi mellett döntök. Délelőtt meg gótikus templomot szerkesztettem ArchiCADdel, de azt hiszem, hogy a papíron érzés szerint készített jobb lett. Valahogy kevésbé hideg. Aztán ellógtam papírt és vonalzót vadászni, hiszen este el szeretném kezdeni A Pályaudvart.
Holnap talán többet írok...

Kinyitottam az FHMet és rajzoltam pár luvnyát, aki(ke)t felöltöztettem némi steampunk ruhába. Az a baj, hogy még mindig csak csajokat tudok igazán rajzolni. Közelebb állnak hozzám a formáik. Ez nagyon perverz dolog vajon?

Nem tudom, ki hogy van vele, de bennem néha éjszaka szoktak megfogalmazódni a korszakalkotó gondolatok. Most például az, hogy nem hagyom annyiban Kecskevadászék ajánlatát... ha ők nem gondolták komolyan, majd én. Szóval egyéletemegyhalálom, én biza' ezt megpróbálom. Ez hozzátartozik a fejjel megyünk a falnak imidzsemhez és egyébként is. Legfeljebb csinálok pár szép rajzot. A másik, hogy nekem TFT monitor kell. Mondjuk ez annyira nem korszakalkotó. 17"-ost már egészen normális áron lehet kapni. Emlékszem, hogy a mostani CRT-met vettem kb. ennyiért. Hahh, hogy szalad az idő, hogy rohan a technológiai fejlődés... hogy milyen álszentül tudok nosztalgiázni! Bár azért mindenképpen vicces visszagondolni, hogy amikor első gépemet összeraktam, akkor még azt a nyűves SD-RAM-ot olyan 40e+fáért adták, ma meg már mit bírnék venni ugyanennyiért, ugye.
Nézegettem a Syberia nevű játékot. Egyelőre csak Egyiptomi Istenség játszott vele, de azt hiszem, ezt most kivételesen én is kezelésbe veszem. Nagyon hangulatos. Így, hogy benne vagyok a steampunk őrületben, így pláne. Gyönyörű grafika, igényes dizány, hosszú párbeszédek, amik ráadásul az ilyen láma angolosoknak, mint én is vagyok, feliratozva van, akár egy film. Most tekintsünk el attól, hogy elképesztően félre van néhol fordítva. Egy baja van, éspedig hogy gyönyörű 3D-s világban rohangászik az ember egy csajszival (mellesleg egész jó feneke van a kis cyber-szukának), de sajnos csak adott kameraállásokból láthatom a szereplő mozgását, az épületeket nem bírom körüljárni (és persze agyon screenshotolni). Ez az a fajta játék, ami olyan, mint egy film lapozgatós könyvvel turmixolva. Ami nem baj végülis, de azért majdnem. Ezt most jól megaszondtam.
Napi game-ajánlónknak vége, zárul Miki mókatára, kéremkapcsojjaki!

Álmosan ne postoljon az ember, de most volt itt a lakás gazdija (alias főbérlő) és vitte a halom pénzét. Erre a traumára pedig egyrészt egyből nem tudok aludni, másrészt így nagyobb az esély, hogy az élmények frissessége révén nem marad ki túl sok minden a beszámolóból. És amúgyis ma még menni akarok fotózni.
A tegnapi éjszaka a bulié volt. Nem, nem az ördögé, azok az éjszakák akkor vannak, ha utána másnap melózom. Kezdtük egy csajbulival. Kisangyal és én elmentünk csakúgy nőiesen forró csokit inni. Komolyan nem gondoltam volna, hogy a forró csoki másmilyen is lehet, mint a torok- és mellkasmelengető sűrűn folyó nesquick fíling. Tévedtem. Ez mennyei volt. És van belőle még mogyorós, meg fehércsokis is. Mindezt egy görög kajáldában. Csak hogy teljesen hűek legyenek a helyhez...biztosan azért. Aztán elbattyogtunk a kedvenc helyünkre, ahol mások is csatlakoztak hozzánk, majd megleptük Ördögtestvér háztartását némi alkoholneművel és hajnalig beszélgettünk. Voltak páran, akik hiányoztak, de velük majd még pótoljuk a kimaradt alkalmat.
...és most visszamegyek aludni.

Ma már eleget írtam. Legyen ez a levezetés.

Zűrös volt ez a tegnapi este, az már egyszer biztos. Egyiptomi Istenség túlórázott. Úgyhogy programot kerestem magamnak, mondván, hogy majd én lyól megvárom a városban. Kecskevadásszal elmentünk tehát plázázni. Ő dobozt nézett, én névnapi ajándékot. Mondanom sem kell, hogy esztétikai élményekből túlcsordultunk, de se doboz, se ajándék. Közben kaptam telefont, hogy a túlóra a vártnál hosszabb lesz. Végül azért nekem jó vadászatom volt és időelütésként kitaláltuk, hogy sörözzünk. Végigjártuk a Nyugatitól a Margit-hídig a páros oldalt, de nem ültünk be sehova. Menjünk ismerős helyre, mondván. Oké, akkor vissza a Blahára. Aztán kitaláltuk, hogy vonjuk be a ferdülésbe Kecskevadász punnyadó kollegáját is, úgyhogy mindezek után a cégüknél kötöttünk ki három sörrel egyetemben. Mindent összevetve, jól szórakoztam. És majdnem felajánlottak egy 3D grafikusi állást is. De ezt betudom a pillanatnyi lelkesedés hevének.
Kimentem az istenhátamögé haza, aztán ICQ-n kiderült, hogy Egyiptomi Istenségem hajnalig bennmarad és örüljek, ha reggel találkozom még vele, mielőtt kilépek a kapun. Hát innen üzenem minden mocsoknak, aki kitalálta a tarthatatlan határidőket, hogy van egy meccsem velük. Az emberevő hangulatomon segített, hogy végülis hajmosásból előkavarodva mégis megtaláltam az ismerős papucsokat az ajtó előtt és a gazdájukat az ágyban horkolva. Kapott jóéjtpuszit és elrohantam melózni. Szerencse, hogy estére ivászatot prognosztizálnak a beépített szervezőmoduljaim. Különben emberhalál lenne a végeredmény. Az én szeretteimet csak ne dolgoztassa agyon senkise!!!!Grrrr!

Érdekes dolog az ihlet nevű képződmény. Nekem úgy tűnik, nem sok adatott meg nekem belőle, mert mindig csak egy-egy területen kap el. Ha fotókon töprengek, akkor nem tudok rajzolni, ha rajzolok, akkor nincsen kedvem üveget festeni és ezek mellett valahogy sosem jutott erőm például novellát kreálni. Pedig hányszor elkezdtem... Komolyan nem tudom, ki hogyan csinálja, lehet, hogy az én módszerem rossz, de sosem jött össze semmi használható. Elkezdtem és ahogy írtam, úgy csavarodott, szövődött a történet. Persze így a novellákból regények dagadnak. A szereplők önálló életet élnek... én pedig elveszek valahol két fa között az erdőben. Szóval sehogy sem megy ez nekem. Pedig miért különbözne ez a kalandalkotás folyamatától? Egy jó ötlet és máris tudok rá építeni. Ötletek meg jönnek dögivel. Bár most nem... most rajzolok. És ugye akkor nem megy valahogy. Furcsa egy dolog ez...
Najó, elmélkedés kikapcs.

Jobb kedvre virradt a mai nap, ennek örömére büdös kis szukának öltöztem. A hatás mérhető volt. Megkaptam a füttyögéses leszólítás adagomat. Persze ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon az építőmunkások miért érzik macsóbbnak magukat, ha beszólhatnak egy nőnek, de sebaj. Vicces figyelni az amúgy tökéletes kiskakas effektusokat. Beszól, hátranéz a többiekre, hogy figyelték-e, majd idegesen vihorászni kezd (amolyan hö-hö-hö formában). És utána mindenki mehet tovább a dolga után. Zsengébb koromban erősen zavarbajöttem az ilyesmitől. Aztán kellemetlennek éreztem. Ma már röhögök. Később meg már nem fogom megkapni. Függvénygörbe definálva, leírva. Az egyik tengely az időt jelzi, a másikon meg a hangulat van.
Személyiségem mostanság vészesen ingadozik a hisztispicsa és a macsódíva közötti széles sávon. Megjegyzem, a macsódívát jobban szeretem, de túl fárasztó mindig erősnek lenni és olyankor szükség van egy kis simogatásra, pátyolásra, nyünyürgésre. Persze csak ellenőrzött mennyiségben, mert a túladagolás nem várt reakciókat válthat ki a macsódívából. Például morc dünnyögések, hogy 'hagyjál már békén, szállj le rólam, ne nyúzz már annyit, pfújj, összenyálaztál!'Skizó rulez! Sosem vagy egyedül!
Ördögpajtást ezúton átnevezem Ördögtestvérré. Érdekes, amikor olyan emberrel találkozik az ember, aki egyben valamilyen szinten önmaga tükörképe. Kicsi koromban jobban szerettem volna fiú lenni. Hát most láthatom, mi lettem volna, ha ez meg is történik. Mellesleg akkor valószínűleg utálnánk egymást. De most viccesen festenék borostával, lássuk be.
Tegnap számos embernek megesküdtem pánikomban, hogy ha megúszom újabb tályog nélkül a mostani göthöt, akkor elmegyek és kés alá fekszem, hogy kivegyék a mandulámat. Megbántam. Már akkor. A macsódíva beszart, átadta helyét a rémülten virnyákoló kismacskának. De muszáj lesz. Beletörődöm és elmegyek orvoshoz. Hujjj, hogy én mennyire utálok orvoshoz menni. A későbbi esetekre javaslom a barátaimnak egy sörétes puska beszerzését, amivel talán együttes erővel el tudnak noszogatni a rendelőig. De lehet, hogy az elefántölőbe töltött kábítólövedékkel többre mennek majd.

Nyüfff!

Tévedtem. Mégis zavar. Őszintén szólva nem akarok megint a kórházban kikötni nyűves mandulatályoggal. Ki kéne vetetni... Keresnem kéne egy olyan helyet, ahol kérhetek altatást. Nem röhögni!!

Yesssss! Boldog vala az én lelkecském, mert kidumálhatta magát. De szar, amikor rövid az éjszaka, mert még mindig van téma, még mindig van téma, még mindig van téma... Ördögpajtás spontán felindulásból átugrott este sörözni, whiskyzni. Mindent kitárgyaltunk. Akár két vénasszony egy üveg fütyülős barack mellett a fonó egyik sarkában. Pletykák a belterjes társaság legmélyéről, a felszínéről, és úgy általánosságban mindenünnen. Éjjel kettő körül még képes voltam rántottát készíteni, kolbászosat. Teszem hozzá, hogy ilyet csakis férfi, vagy gyermek kedvéért vagyok hajlandó elkövetni, akkor is csak ritkán. Aztán eljutottunk olyan fázisba is, amikor már idióta 16 éves gimnazista módjára vihorásztunk még idiótább csínytevéseken és a cseten riogattuk az éjjeli baglyokat. Hajnali 5-kor kitettem a szűrét és utána bebújtam Egyiptomi Istenség mellé aludni 1.5 órát. És nem vagyok fáradt. Sütött a nap és csiviteltek a madarak, amikor bejöttem melózni. És ez feltöltött. Egyébként nem ittam, ergo nem vagyok másnapos. Ezek józan gondolatok. A bacik amúgy fürtökben lógnak a torkom mindenféle laffantyúján, de momentán nem zavar annyira, mint kellene.

Egyébiránt megnéztük tegnap este még a Firefly című sorozat pilot-epizódját, amit Méregzsák nyomott a kezembe terjesztés céljából. Ha minden jól megy, akkor Ügynök ma kap is belőle egy példányt. Alapjában véve tetszett a film, bár nyomokban emlékeztetett azokra a sorozatokra, amiket Párduchölgy szokott nézni a Hallmarkon. A zenéje egy kicsit unalmas volt, képileg viszont nekem nagyon ott van ez a cucc. Pedig állítólag a pilot minimál költségvetéssel készült. Kicsit a történet is összevissza volt. Ha nem hallok a történetről adalékinformációkat, akkor biz'isten, nagyon bután néztem volna néha.
Mindezek közben, vagy után, mellett - az időhatározó opcionális - Méregzsák átküldte egy készülő cikkét általános véleményalkotás céljából. Szerintem nem tudja, hogy egyébiránt én baromira megtisztelve érzem magam ettől a bizalomtól... és hogy egyáltalán nem tudok kritizálni. De megint tetszett a cucc.

Ez az éjszaka is az ördögé. Remélem, hogy a sör immunerősítő hatású...

Totális punnyadás minden téren. Délben kilépvén az iroda ajtaján úgy éreztem magam, mint a szembajos denevér, miután magnéziumport gyújtottak előtte.
Azt hiszem, leépült az immunrendszerem valami béka feneke alatti szintre. Minden nyavalyát, gethát, göthöt elkapok válogatás nélkül. Muszáj lesz beszereznem valami vajákot rá, mert az orvosokat marhára nem érdekli.
Szerettem volna valami kis sörözést a hétre, hátha ki tudom használni, hogy üres az albérlet, de ezt a bandát úgy tűnik, hogy lehetetlen megmozgatni. Nekem legalábbis nem megy. Jó, belátom amúgy, hogy elég új vagyok a csapatban. Ezzel kénytelen-kelletlen mindig szembesülök. Lelkesedés letörik, unalomba fullad. Úgyhogy filmet nézek majd lyól. Amolyan bosszúféleségként.

Este végignéztem az Underworld-öt. Sokan mondták már, hogy rossz...ők valószínűleg nem fognak megverni, de nekem tetszett. Dark, pozőr és Budapest. Amikor beállt a Keletibe egy fényesre polírozott gőzös, akkor majdnem leestem a székről. Sokat loptak a Mátrixból, de ez engem nem zavart nagyon. Az zöldes árnyalatú volt, ez meg sötétkék. Éppen az a kék árnyalat, amit felhasználtam a gargoyle-omhoz. Ez volt az öntömjén. Az a baj, hogy néha túlságosan is sötétkék volt a film, szerintem ott is, ahol már nem hiányzott neki. Persze-persze, a vámpírok és a vérfarkasok éjszakai lények, tudom. De azért van különbség éjszaka és éjszaka között, nem kell mindent tintalébe fojtani. A metró az nagyon ott volt hangulatilag (ebből majd fogok lopni bőszen)...bár nekem úgy tűnt, mintha összemixelték volna a földalattit a metróval. Egyébként duplán vicces volt, hogy éppen tegnap néztem a metrón, hogy mijafrancot ragasztottak a megállókat mutató matrica alá. Erősen angol nyelvűnek tűnt, amit a domborodásból ki tudtam venni. El is töprengtem, hogy mijafene...eladtunk volna az angoloknak egy orosz metrószerelvényt, de visszaküldték?! Este már meg is kaptam rá a választ, mert ott volt a filmben az említett szerelvény a felirattal. (Ami persze maradhatott volna az eredeti, a kutya sem vette volna észre) Persze a nagy kedvencem, amit már a Pengében is imádtam, az itt is megvolt. Ezüst-nitrátos lövedék. Hurrá. Hogy én hogy utálom az ilyen baromságokat. Összetör minden csodálatosan felépített, romantikus vámpírsztorit. Mint amikor megtudtuk, hogy ez Erő az a midiklorián koncentrátumtól függ, ami meg egy gomba, vagy mi. Itt még az ezüstnitrátot - ami a vérfarkasok ellen volt hatásos - kiegészítettk UV-fénnyel töltött lövedékekkel, amik a vámpírokat szedték szét. Jó, hogy nem szolicsövekkel gyakták le őket! Igen-igen, a filmben Görög Zita is szerepelt... egy kivéreztetés erejéig. Szegényke. Jól néz ki, de nekem Gregor Bernadett példul jobban bejön, ha már. Na, mindegy. A nők dögösek voltak, a pasik a felejthető kategóriába tartoztak. A fegyvertár számomra röhögséges volt. A történet elmegy egynek, afféle Rómeó és Júlia, de többszörösen megcsavarva, és kétszeresen előadva. Néha bajban voltam a szereplők motiváltságát illetően, de az akciójelenetek feledtették ezt. Kivéve a CG-s effektek, mert azok néha elég gyérek voltak. Hangulatból a film jeles. Majdnem WoD alapműnek mondanám, de annak azért laposka. Más téren átlagosnak mondható.

Végre elintéztem a bajos megrendelőt is. Már untam szerencsétlen balféket.

Kihirdetem a mai Kinek nagyobb a kokárdája verseny győztesét: a lány a piros metróról a magyar zászlóba bugyolválva mindent vitt. Azt hiszem, ha a tangája is trikolorban pompázott, mindenképpen neki ítélhetem oda a díjat.

Sütött a nap, és ez igencsak pozitívan hatott az immáron három hónapja alvó idegsejtjeimre. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire hiányzik a tavasz. Egész nap vigyorogtam. Kár, hogy így jobban fáj a torkom...

Napi rádöbbenet: a meseírók még nálam is perverzebbek. Az odáig rendben van, hogy az oroszlán igazságtételként megeszi az összes növényevőt. Még az is elmegy, hogy az egérke leszbikus házastársi viszonyban él a macskával, aki viszont egy zsírosbödönnel csalja meg... de aztán a légy pszicho-horrorisztikus thrillerbe illően csinálja ki az oroszlánt, aki a végén vérbefagyva marad ott, ám a legyet a pók falja fel, a tetvecske és a bolhácska afférja miatt kipusztul egy egész falu... a lányka és a fiúcska pedig valamiféle szerelmi játékot játszanak, ami közben egy borjó szétrúgja (sic!) a pofáját, majd a mese végén a lányka (persze azután, hogy azt mondta: 'meg hát') hazamegy a fiúcskával, aki kötelességtudóan kiköti a jászolhoz...
És én ezeken nöttem fel???!

Kicsit elbizonytalanodtam a steampunk és a gótika összekapcsolásán, vajon tényleg annyira jó ötlet ez, mint először gondoltam? Párduchölgynek már az előző képnél sem jött be az 'anyagválasztás'. Építész a lelkem, nah! Persze, hogy feltűnt neki a góti csúcsív acélba öntve... Ördögpajtás állítása szerint viszont érdemes vele foglalkozni, sőt ezt a nézetét Egyiptomi Istenség is osztja. Aranyos tőlük, ahogy bíztatnak, de nem vagyok meggyőzve. Persze majd más mániám is lesz és akkor majd másmilyen épületeket fogok beleépíteni a világdizányba... de egyelőre ilyen marad. Egyre többet skiccelgetek... oké, másolgatok is. Még 2-3 hónapot adok a gótikus korszakomnak... Ahh, nagy szavak!

Lassan kezdem elsajátítani az arányrendszert, amiről ráadásul épp most beszélt az előadónk. Itt köszönöm meg neki, mert sokat segített. Például rögtön az aranymetszés elemzésekor sokminden megvilágosodott előttem.
Azt hiszem, ki fogom dolgozni a nagy mániát, a Pályaudvart. Hiszen ezzel indult az egész. Álljon itt egy skicc a beépített pompomlányok (és -fiúk) bíztatására. Lesz ez még jobb is... remélem.

Az ember lánya kedv nélkül ne postoljon, mer' az negatív. (Ősi keleti bölcsesség)
Egyrészt nem értem, miért is nem kezdtem mégis bele a művészetelméleti fejtegetésbe, pedig olyan jó ötlet volt... másrészt kimaradt egy csomó jó dolog.
Mikor kiléptem az egyetem kapuján, gyönyörű napfény fogadott és ez pozitívan hatott rám. Nem csak a sejtanyagcserémre és az idegrendszeremre, hanem a lelkivilágomra is. Hiányzott már. Végre sapka nélkül rohangászhattam az utcán. Ez nem csak azért jó, mert így mindenki láthatja a trendi vörös fürtöcskéimet, és mert rühellem a sapkát, hanem mert mindezek mellett jobban szeretem, ha beletúr a hajamba a szél és ezenközben nem fagy le az összes fülem. Tulajdonképpen nem csak a szelet szeretem, ha a hajamban turkál... de ez már a perverzió témakörbe tartozik.
A tankörtársammal megnéztük a sziklakápolnát, mert erősen javasolta a konzulensünk, valamint igencsak szomorú, hogy idestova 27 éve vagyok ebben a városban és még ezt sem láttam. Pedig annyiszor mászkáltam el mellette. Pár ötletet adott mindenesetre. Bár ugye az a tervezési feladat, hogy alkossak valamit 'odalent' témakörben, az elég slendriánul megfogalmazott valami. De el kell jutni a tervezés során a térbeliségig. *a szerző megpróbál értelmesen nézni*
Minden tele van Spanyolországgal. Úgyhogy én már semmit sem írok...

Postolni, vagy nem postolni, ez itta nagy kérdés, kéremszépen. Maradjunk annyiban, hogy postolni...úgyis mindig szájmenésem van.
Volt megint a kedvenc előadásom, de most kicsit laposnak éreztem. Persze mindig találok új gondolatokat, amiket tudok hasznosítani, például meggyőzőbb gótikus fílinget tudok majd előcsalogatni acélszerkezetekből. És egy bölcsesség álljon itt az utókor okulására. "Általános törvényszerűség, hogy a forma mindig tovább fennmarad, mint a lényeg." Most kezdjek dizányelméleti fejtegetésbe, vagy ne? ...najó, ma inkább mégsem. *sóhajtás*
Körülnéztem, hogy lehet-e kapni valami használható könyvet a gótikáról, de se kép, se hang. Lehangoló.


Bejöttem egy csodás előadás után a melóhelyre, és nincsen benn senki. Kihalt az iroda, péntek van, én meg itt postolok és várom, hogy Egyiptomi Istenséget elengedjék a melóhelyéről.


Mai zárójeles megjegyzés. Már hárman mondták, hogy jól írok. Kezdek gyanakodni, hogy valami nincsen rendben...

Pont otthon voltam, amikor levelet kaptam..ajánlottat. Írottat! Pfúúú, mint az állatok, komolyan mondom! Még jó, hogy legalább géppel írták. Az Adóhivatal. Állítólag beadtam egy adópapírt, amiről hiányzik az aláírásom, meg a házastársam aláírása. Úgyhogy most harminc napon belül szereznem kell egy házastársat, vagy bünti lesz... Vajon, ha jelentkezem mondjuk a Nagy Ő-be, még van esélyem? Vagy inkább TESCO Gazdaságos házastárs jellegű fickót szedjek össze?

Közjáték az utcán, hajnali 13:16-kor: kocsi megáll a zebra előtt, szőke nő kiszáll belőle fejhangon visítva, majd átrohan az autó előtt... még mindig visítva ...és beül a másik szőke helyére, aki időközben (szerencsére csendesebben) átmászott a helyére. Továbbmentem. Alig röhögtem.

A tegnapi este végül az ördögé lett... és az ördög nem alszik...tehát karikás a szeme. Magyarra fordítva mindezt: hajnalig ittunk és lelkiztünk és ríttunk és állati jó volt. Lélek kisimult, szinte élére vasalva csücsül most elégedett vigyorral a kis pofáján. Néha ásít egyet... Tulajdonképpen öreg vagyok én már ehhez. Régen jobban bírtam az éjbe nyúló dumákat.
Bementem a suliba is, de még most sem tudom, hogy miért. Fél liter kóla és sok akaraterő kellett, hogy ne forduljak ki a padból.
..valamit még írni akartam, de elfelejtettem. Megyek és alszom két órát, úgy valószínűbb, hogy eszembe fog jutni. Bár az ősi bölcsesség szerint 'biztosan nem is volt olyan fontos'.

Hurráheppidéj!
Írtam egy szar zéhát, ordibáltam az ügyfelemmel - aki mellesleg megérdemelte -, és este leülvén a gép elé, megsértettem egy embert, akit a legkevésbé akartam. Hát a franc sem érti a pasikat, az tuti. Most pedig megyek és ápolok egy kis lelket. Bár lehet, hogy inkább az én lelkemet kéne terítékre kerülnie, amilyen gyilkos hangulatom van most. Tök mindegy, kié, de cafatokban fog távozni ápolgatás után...

Határidőre (azaz este kilencre) készen lettem a makettal. Ez azért boldogít. Sajnos a ragasztó elkezdte szétmarni a hungarocellt. Pedig emlékeztem rá, hogy az oldja, de valahogy úgy jártam, mint az Ügynök a Nőnappal. Maradtam a faenyvnél, ami viszont nagyon lassan szilárdul meg, úgyhogy imádságaim bőszen szállnak az ég felé, hogy egyben maradjon az egész, amig beviszem legalább.

Egy kis szórakozás álljon itt végezetül, ne munkával végződjön a nap.

Elkészült egy csodálatos tanulmány az alkotóházak témakörében, hogy legyen mit leadnom holnap. Elképesztően művészi voltam. Idéztem sok okos bácsit a múlt század elejéről a 'művészi alkotás' folyamatáról és beszúrtam egy csomó képet. Így lett két oldal.
Azonban még csinálnom kell egy makettet a kilátóról és a hideg futkos a hátamon az ötlettől, hogy makettet készítsek. Szépek a kis házikók, meg minden, de én csak nézni szeretném azokat, amiket mások csináltak. Semmi ingerenciám rá, hogy én is ilyet barkácsoljak össze.
Ráadásként holnap még ábrázoló geometria ZH is lesz, de semmit sem tudok belőle és nem (csak) az hiányzott, hogy tanuljak rá, hanem főleg az, hogy értsem, mit is kéne csinálni. Na, mindegy, ezt az élethelyzetet tulajdonképpen már megszoktam.
Konstatáltam, hogy Egyiptomi Istenséget csak szombaton fogom megint látni. És most egy kicsit nyűgös lettem, bevallom. De valahogy el fogom foglalni magam. Ráadásul a jövő hétre lelép az albérlet többi része, úgyhogy egy hét a miénk. Ennek viszont örülök.

Stomp koncert volt tegnap. Amit persze az ismert kommunikációs cég szponzorált, de ez szerencsére csak abból derült ki, hogy 'Kérjük a kedves közönséget, hogy kapcsolják ki mobiltelefonjaikat... hiszen a fontos beszélgetésekhez úgyis vezetékes...' Na, ez a mondat fulladt erőteljes felhördülésbe.
Kábé annyiba került amúgy a jegy, mint egy egész CD, de megérte. És ezt kielégült vigyorral az arcomon mondom. Ezek már-már nem emberek! Valami elképesztő, amit művelnek. Ugye mindenhol olvashattuk már, hogy ...blablabla...bármiből képesek zenét előcsalni...blablabla, satöbbi. De ezt látni kell. Amit anno leadtak a TVben, az jó volt, tetszett is, de a közelébe nem ért az élő előadásnak.
Kezdjük azzal, hogy hangzásilag egy műanyag káposztáshordó kihangosítva úgy szól, mint egy vad, őserővel felruházott tamtamdob, és beleremeg a Kongresszusi Központ padlója. Aztán folytassuk azzal, hogy ezek az emberek nem csak simán kreatív zenészek, hanem vérbeli előadók (némelyik leginkább bohóc) és olyan lelkesedést csaltak elő a változatos összeállítású közönségből (még Gesztit, meg Gregor Bernadettet is láttuk ám, bizony!), hogy a vastaps lábdobogással kiegészülve hangzott el vagy háromszor és aki kijött a koncert után, annak kedve támadt mindenen dobolni. Ha a barátnője hasán, akkor azon...
Na, nézzük, mit is láttunk, hallottunk. Természetesen előadták a szokásos produkcióikat, de volt pár - számomra legalábbis - meglepi is. Kezdték a takarítós számmal és a színpad csak úgy porzott a le-lecsapó gyilkos partvisoktól. Egy el is tört. Megjegyzem, nagyon hatásosan kezelték a világítást, mert egy-egy magánszámnál kifejezetten jól oldották meg, hogy egyrészt csak az előadó, illetve néha csak az éppen használt tárgy látszott. Kár, hogy nem lehetett fotógépet bevinni, mert csináltam volna pár hatásos koncertképet, de mindegy. Miután totálisan feltakarították a színpadot, jött egy ürge, aztán beszórta valami homokfélével, és abban csoszogtak, takarítottak tovább. Aztán gyufásdobozokat szedtek elő és azokat verték szét. Persze mindezt ritmusra. Majd kiderült, hogy a flexibilis műanyag csöveknek méretre vágás után elképesztően jó a hangjuk, ha hozzáverdesik a padlóhoz...meg egymás fejéhez. Mosogatás is volt, majd az így földrekerült vizet gyorsan hasznosították pár WC-pumpával. Ritmusra. Majd felmosórongyot fogtak és mindezt eltüntették. A pontos sorrendre nem emlékszem, de volt STOMP-out is, kiderült, hogy a kiürült irodai vizesballonoknak olyan hangja van, mintha tündérek zenélnének, a szemeteszsákból olyan dolgokat lehet kikukázni, amikkel brazil jellegű törzsi zenét lehet produkálni (lásd zörgős zacskó, konzervdoboz), ha leülünk újságot olvasni, akkor rövidesen megérkeznek a haverok, akik krákogással (pl. üeeeeee, hörk, flottty) egybekötött újságpapír zörgetést rendeznek és egy vödör segítségével élethűen utánozzák Darth Vadert a kardjával együtt, a Zippo-öngyújtók kórusa sötétben a leghatásosabb, ha pedig az olajoshordót sícipővel a lábunkra aplikáljuk, akkor nemcsak magasak vagyunk és dübögünk, de két hosszú izével még csapkodni is lehet a hordókat. Innentől pedig a banda kezdett bevadulni és viharos kongától kezdve mindent előadtak, ami jól hangzott és kellően hangos és ritmusos.
Természetesen a közönséget is bevonták, ami egyrészt vicces volt, mert a kezdeti beetetés után már ha valami kettős ütem elhangzott, a valaki a nézőtérről leutánozta rögvest...amit persze ott és akkor nem kellett volna éppen, másrészt pedig lelkesítő, hogy jééééé, ebbe mi is be tudunk kapcsolódni és együtt csináljuk ezt a nagy jót. Igen, birka-effektus, meg tömegszocializáció, de rohadt jó dolog. Komolyan sajnáltam, amikor vége lett és ki kellett jönni. És most nem mondom, hogy vegyen CD-t mindenki... mert ezt látni kell! Úgyhogy remélem, hogy még fognak jönni valamikor.

Operation in progress!

Boldog Nemzetközi Zoltánnapot mindenkinek!

Szombat, emlékek: nem volt társasághiányom. Már lassan megszokottá válik, hogy akik biztosra ígérik magukat, azok közül nem jönnek el egy csomóan. De így legalább úgy nagyjából elfértünk, miután 30 embert bepasszíroztak a pincérek 10 embernek való helyre. És voltunk így is valami 40-en. De a 30 az tuti. Még nem számoltam össze. A fizetésnél pedig újfent eltöprengtem azon, hogy vajon hogy jött össze ennyi és hogyan bírjuk összeszedni ezt a pénzmennyiséget, de megint összejött valahogyan. Szerencsére senki nem rinyált a szervezőre, hogy milyen szar helyre jöttünk, sőt... semmiért. És ennek (is) örültem. Azért legközelebb inkább egy zártabb partit vállalok csak be.
Tulajdonképpen nagyon jól szórakoztam. Kicsit ugyan sok emberből hoztam ki a 'ráborul a vállamra és sír egyet' reakciót. Hát lehet ezeket az embereket nem szeretni? Ha valaki úgy néz rám, mint egy különösen megilletődött panda, tutira nem tudok ellenállni és kibuknak a nem létező (mondom nem léteznek!!!!!) anyai ösztönök és felajánlom a válltömésem, zsebkendőm, miegyéb. Lassan összedobhatnának nekem a srácok mosóporra. Valaki azt is mondta, hogy nem érti, miért nem jött össze velem, de már esküszöm, hogy nem tudom, ki volt az. Pedig tényleg csak három sört ittam és segítettem elpusztítani egy Long Islandet Ördögpajtásnak. Persze a gonoszdi fotós, a drága, az Istenség...minden összeborulós és félreérthető jelenetet lekapott. Most kábé azt lehet leszűrni, hogy végigmentem mindenkin, akin csak lehetett. Pedig nem. Egy csomóan kimaradtak sajnos.

A vasárnap már mindezek kiheverésével telt. Este meg megnéztük a Mátrix3-at. Vesztünkre. Mert nem kellett volna. Bleeee... Értelmes, izgalmas és közhelymentes párbeszédek és jól követhető csatajelenetek. Na, ezek nem voltak benne. Minden más igen. És mindent lerombolt, amit az első részben sikerült felépíteniük a készítőknek. Inkább a Méregzsáktól kapott Firefly demo-repi-CD-t kellett volna megnézni.

Ma pedig koncert. Annyira be vagyok sózva, hogy már az úttestre felfestett megállásra felszólító jelet is STOMPnak olvasom.

Valaki kihúzta a bili dugóját, és most jókedvem van. Este csettali... kicsit izgulok, mert szerintem rohadt sokan leszünk, de kicsúszott a kezem közül a szervezés és lavina lett az emberáradatból. Ha társasághiányom is volt, most majd megkapom. És azt nagyon remélem, hogy nem lesz nagyon ráfizetéses ez az egész...

Anyám megjegyezte, hogy olyan illatom van, mint egy perzsamacskának...vajon mi akarhatott mondani?...Az majdnem plázamacska...ami majdnem plázacica...hümmm.

 

Elhatároztam, hogy listát fogok írni, mint Robinson, hogy mi a jó és a rossz jelenlegi helyzetemben. Lassan a bili a kiborulás szélére kerül. Rájöttem, hogy rohadtul nem való nekem ez a meló melletti suli, mert éppen azt veszi el, amiért egyáltalán hajlandó vagyok napi 8.5 órát kornyadni egy melóhelyen és ez pedig a saját magánéletem. Pedig a suli kell. Muszáj valami kiutat, megoldást találnom ebből a helyzetből, mert be fogok gárgyulni, és annak nem lesz jó vége. Tehát kiútkeresés in progress. Haladó és kreatív pszichológus Mekk Mesterként valami olyasmire gondolok, hogy kicsit több rendszert viszek a dolgokba és hétente egy engedélyezett pihenőnapot beiktatok, amikor ihatok, bulizhatok, mehetek moziba. És ezen a napon igenis el fogom végezni a fenti tevékenységeket. (Mondjuk ezt meg is kell szervezni) Tökéletes célnapnak tűnik például a csütörtök, amikorra már kellően hisztis hangulatba kerülök ahhoz, hogy... szóval bármihez.
(A szerző megjegyzése: kezd olyan lenni ez a blog, mint egy mániákus depressziós skizoid egyén kezelési naplója)

De ma! Ma végre élő egyenes adásban kapcsolja nekem az élet az én Egyiptomi Istenségemet, láthatom az új gépet, Csendes Bikát. És valószínűleg ha szerencsém van, még filmet is nézhetünk. Szánsájn heppi, pompomlányok!

Senki sem ért rá a sirámaimra...sem a mozibameneteli szándékomra, hát bosszúból lyól elmentem fodrászhoz. Most rövidebb lett a hajam, én egy csomó pénzzel (kell nekem a Belvárosban találni jó fodrászokat?!) és piros is vagyok mellesleg. De a kedvem jobb. És pont. Asszem, tényleg szőke az én lelkem. Ha más miatt nem, akkor annyiszor fogják nekem mondani, hogy elhiszem.

Lényegében velem nem történik semmi. Mondjuk ezt már Főkekec a legelején megmondta, hogy a blogíráshoz nem ártana néminemű élet is, dehát micsináljak, nekem ez a vegetatív jellegű jutott. Reggel melóba el, aztán délután melóból haza, ott meg tanulás, meg punny. Programok nuku, társaság nuku... marad a nyígás, meg a rinya. Én igazán nem értem, hogy az emberek nagy százalákával azért mindig történik valami, de körülöttem valahogy nem zajlik a nagybetűs. Vagyis zajlik, de éppenhogy ez az, hogy körülöttem. Jójó, igaz... most írtam egy ajánlót valami borzalomról, meg ezerrel szervezem a cseteseknek a talit, meg vettem trendi fekete gatyót, meg fehérneműt, meg feketeneműt, meg folyton beteg is vagyok, meg hétvégén majd jön Ejtőernyős, meg unom a melómat, meg Egyiptomi Istenség vett magának gépet, amit lehetett szerelgetni a hét elején... meg holnap végre megint látom élő, egyenes adásban is, ha mindenki úgy akarja... De velem amúgy tényleg semmi sem történik.
Viszont megszereztem az összes Középület-előadás CD-t telides-tele jobbnál marhára sokkal jobb képekkel, amik megihletnek... meg ilyesmik.

Végre készen van ez a hülye meló is, és egy kis levegőhöz jutok. Például tudok tanulni a munkahelyemen és hasonló nyalánkságok.


Megint összefutottam este egy csetes ismerőssel. Lassan kezdek félni magamtól. Mostanában az ún. megérzéseim sorozatosan jönnek be, ráadásul spontán véletleneket sikerül előidéznem mindenféle koncentrálás nélkül. Ha holnap kiderül, hogy valójában ufó vagyok, egyáltalán nem fogok meglepődni. De akkor miért nem nyerem meg végre a lottón a főnyereményt?! És vajon miért nem ér rám a kutya sem, amikor nekem van szociális hiányom? Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha rátelepednék az emberekre a környezetemben, hogy foglalkozzanak már picit velem is. Valahol sajnos mindenképpen igazam van, de részemről úgy döntöttem, hogy nekem is vannak szükségleteim és ezekbe beletartoznak a barátok, haverok, haverfélék és haverfelvételre várók... Borzalmasan szociofil szeretnék lenni, de ehelyett vagyok csak szociovágyálmokat dédelgető, meg szociovizionáló, meg szociodelúzionáló. Aki most azt mondja, hogy ezek a szavak nem is léteznek, netalántán nincsenis értelmük, azt lecsapom. Kéremkapcsojjaki!

Éééééés végre kész! *üdvrivalgás-hejjehuja-a tömeg hullámzik*

Láz--->takonykór--->hasmenés--->takonykór--->hasmenés. Ezt a kórtörténetet csinálja utánam valaki! Kissé unalmas már, hogy hol be van dugulva a fejem, hol rohangásznom kell páróránként. Szerintem felkerekedek, mint az egyszeri szegényember és elmegyek egy virulógus konferenciára - bemutató alanynak. Egy csomó pénzt megspórolnának. Ráadásképpen mivel jószívű ember vagyok, ezért szívesen adok mintát, amit aztán odahaza saját magukon és családtagjaikon tudnak tesztelni.

Most először alkalmaztam az 'én nem veszem fel a mobilomat, nem is hallottam meg...' kezdetű varázslatot. Kezd elegem lenni abból a másfél éve visszatérő ügyfélből, aki minden alkalommal pattog, hogy neki igencsak és nagyon-nagyon sürgős a terv, amit kért...aztán amikor aktualizálom (jelenleg ez már a dátumok átírását jelenti), hirtelen megint eltűnik három hónapra valahová. Legutóbb karácsonykor ugrándozott és még neki állt feljebb, hogy nem loholtam azonnal a kis fogfájásait kezelni. Ma viszont nem akarok vele beszélni, ma nem érek rá...ma menjen a csudába úgy finoman szólva is! Antiszociális vagyok.
Ezért történhetett, hogy annak is örültem, amikor kiderült, hogy kedvenc kollegám nem szólt senkinek, hogy egy hétre szabadságra megy, csak nekem. Még a nagyfőnök sem tudta. Így nem marad más hátra, mint kezetdörzsölgetve várni a jövőheti fejleményeket...