Boldog blogforulót magunknak!
Azért nem szülinap, mert akkor lassan be kéne iratni a blogot a suliba.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

Először is Boldog Újévet Mindenkinek!
Meg Karácsonyt is így utólag... Húsvétot még előre nem kívánok, mert remélem, hogy sikerül gyakrabban élménybeszámolni.

Igen, a kölökök kissé lefoglalják az embert. Így utólagosan talán túl derűlátók voltunk a testvérkérdéssel kapcsolatban, mert most minden létező gatyánkat fel kellett kötni, hogy lépést tudjunk tartani az emberpalántákkal. Kisherceg amint eljött a bölcsiből szünetre, szinte azonnal lebetegedett és végigszenvedte az egész Karácsonyt. Kábé ahogy tavaly. Naponta többször felment a láza jó magasra, lenyomtuk, nyűgös volt, alig evett, rosszul aludt. Aztán nem bírtuk tovább nézni a dolgot és bevittük az ügyeletre. Mint kiderült, az utolsó pillanatban, mert rá két napra meg is gyógyult magától. Egyébként a kór neve vírusos garatgyulladás volt. De ahogy elnézem a gyerekorvosi gyakorlatot, ez kábé mindegy. Fájt a torka és magas volt a láza. Magas láz, akkor vírus, belenéz a torkába, nem a torok teteje, nem a mandula, akkor garat. Na. Adjon neki C-vitamint, anyuka, csókolom.

Aztán majd időm akadtán pöfögök egyet a háziorvosról is. Mert én meg vele vagyok kábé úgy, mint Raon kollega a védőnővel.

Egyébként igen, potom 15 napja kezdtem írni ezt a hatalmas postot... és ma fejeztem be