Tesztkedvelőknek. A 100 "kihagyhatatlan" étel. Innen jött.
Jelezd, hogy mit ettél, mit nem és mit nem ennél sosem.
Csapjunk is bele!

1. Vadhús - őzpörkölt, fácánleves, vaddisznókolbász, szarvas-szalámi. Ezek is csak húsok, de finomak.
2. Csalántea - nem a kedvencem, de elég sok gyógytea lefolyt a torkomon már. Néha jól jön.
3. Huevos rancheros - mijatúró?
4. Tatár bifsztek - imádom. Főleg, ahogy Szőkeherceg csinálja. Ez amolyan férfidolog, mert nekem tutira nem sikerülne ilyen jól.
5. Casu Marzu - he?
6. Véres hurka - szeretem, de a májast jobban és ha már disznóvágás, akkor kolbász.
7. Sajt fondü - hát az eddigi első és egyetlen találkozásunk nem volt felhőtlen. Kissé túlalkoholizált lett a dolog.
8. Ponty - Jaja. Rántva.
9. Borscs - Húúú, az fincsi! Mondjuk olyannak, aki imádja a savanyúkáposztát, ez maga a mennyország.
10. Humusz - hát... egyedi íze van, de bizonyos kombinációkhoz jól jön. Nem ezt fogom kérni, ha álmomból felvernek, hogy mit ennék.
11. Tintahal - azt hiszem, ettem, de mély nyomot nem hagyott. A bébipolip az már inkább. Nyamm!
12. Pho leves - hmm?
13. Mogyoróvajas - dzsemes szendvics - a lekváros kenyérért amúgy sem lelkesedem
14. Lazac szasimi - az jóóóó. Sőt minden szusi és szasimi tök jóóóóó! Bár eddig egyszer ettem csak.
15. Hamburger utcai árustól - naná! Amolyan oldschool cucc, csalamádéval és vastag husival puffancsban! Manapság csak idehaza tudok ilyet enni.
16. Pálpusztai - blöeee
17. Szarvasgomba - *vállvonogatás*
18. Camogliese - mi?
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk -nem volt hozzá szerencsém, de a gőzölt tésztákból csak a knédlit ismerem, az meg igazándiból édesen jön be nekem.
20. Focaccia - hö?
21. Vad lazac - kapros szósszal ettem, úgy finom volt.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök - helyszínen fogyasztva!!! Óóó, jeeee! Apámmal a szedrezések nyár végén, gombaszedés közben. Néha egy egész kosarat teleszedtünk. Szederrel. Néha gombával. Néha sommal.
23. Libamáj - fincsi, de ez sem a kedvencem.
24. Rizs babbal - csilis bab rizzsel?
25. Disznósajt - az jóóó!
26. Nyers atomerős paprika magában - hát kihagynám
27. Dulce de leche - namost ezt egyszer láttam, hogyan kell csinálni és atom-brutál édes lehet. Úgyhogy maradnék a sima karamellás cukornál.
28. Osztriga - hát. Kábé a szarvasgombával van egy tálon ez nálam. Egye aki akarja, én megvoltam eddig is nélkülük.
29. Baklava - tonnaszámra, ha lehetne!
30. Bagna cauda - tessék?
31. Wasabi - hát külön nem enném, de szusihoz nem volt rossz.
32. New England-i kagylóleves cipóban - csülkös bableves cipóban akkormár.
33. Sós lassi - hö?
34. Savanyúkáposzta - óóó, jeeee! Főleg terhesen zabáltam, de amúgy is imádom.
35. SörSprite - ezt még nem, de a citromos sört kóstoltam és az igen nyerő volt.
36. Konyak vastag szivarral - kihagynám. Mindkettőt.
37. Délutáni teázás - főnökömnél megvolt. Nem volt rossz, csak éppen mindig rohantam volna úgy 5 óratájban, amikor ő csinálta.
38. Marhanyelv - nyammm!
39. Gumbo - he?
40. Ökörfarok - kihagynám
41. Kumisz - eee... ezt is kihagynám
42. Egész rovarok - pfujj. Darabokban sem kellenének!
43. Phaal/Vindaloo - miva'?
44. Kecsketej - a kecskesajtból kiindulva nem, kösz.
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből - az üveg húszezer, a whisky meg ezer alatt? Vagy nem így gondolták?
46. Fugu - nem is tudom, annyira nem vonz, hogy olyan halat egyek, amitől el is patkolhatok, ha nem jól csinálják.
47. Csirke tikka masala - a curry és a csirke mindig jó együtt. Persze pontosan ezt a kaját még nem kóstoltam.
48. Angolna - hal. Amit még azt hiszem, nem ettem.
49. Krispy Kreme Doughnut - nem, ez még kimaradt.
50. Tengeri sün - nem volt szerencsém hozzá, de biztosan megkóstolnám.
51. Kaktuszgyümölcs - szemezgettem már vele, de még nem mertem enni.
52. Umeboshi - *nagyot néz, majd jólnevelten bemutatkozik*
53. Túró édesen - mivel a túrós tésztát is cukorral eszem (szalonna nélkül, mielőtt valaki elborzad), ezért igen, ezt szeretem. De néha a kölyöknek is csinálok ilyesmit. Mondjuk legutóbb nem volt valami nagy sikere a gyümölcsös túrómnak.
54. Bakalá/Stoccafisso - őőőő, mi?
55. McDonald's Big Mac Meal - há'naná! Mondjuk nem a Big Mac a kedvencem a sok hülye majonéz miatt, de egyszer-egyszer beficcen egy mekis kajálás. Nem, a gyerekek még nem voltak.
56. Nokedli/galuska - mondjuk szerintem pörkölthöz alapvető a nokedli, de egyiket sem szeretem kifejezetten, csak megeszem.
57. Martini-koktél - martini, de mivel?! Rázva, nem keverve. Ugye.
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - azt hiszem, ilyet még nem is láttam magyar boltok polcán. A Soproni Bivaly is csak 6.5%-os.
59. Poutine - ja, szerintem is.
60. Szentjánoskenyérfa chips - ezt nem, de szentjánoskenyérmag őrleményt (karob-por) már ettem. Egy időben ezt próbáltuk meg Kishercegnek adni a kakaó helyett, hogy megmarketingeljük a tehéntejet, de végül a Nesquick-nyuszi győzött kiütéssel.
61. S'mores - córesz-góbesz...
62. Borjúmirigy - kösz, nem.
63. Mész - kiskoromban sok marhaságot megkóstoltam. Szerintem mindenki. A fiam is mindent a szájába vesz. A mész speciel nem izlett, ezért felnőtt koromban nem került az étlapra már.
64. Currywurst - ezt nem tudom, mi. De curry-vel kezdődik, rossz nem lehet.
65. Durian - nem, ez még kimaradt.
66. Békacomb - egyszer messziről megnéztem. Állítólag halízű csirkecombra emlékeztet. A békák ezt a nézetet bizonyára nem osztják.
67. Churros - ez inkább káromkodásnak hat...
68. Haggis -ez meg nem egy pelenkamárka?
69. Sütőbanán - sült banánt igen, de sütőbanánt még nem ettem.
70. Chitterlings, vagy andouillette - meg csiribú-csiribá...
71. Gazpacho - megkóstolnám, nem lehet rossz.
72. Kaviár és blini - a kaviárt utálom. Mindenhogy.
73. Abszint - vicces színe van, még nem ittam.
74. Vodka vizes pohárból sós heringgel - vodka üvegből, hering nélkül. Sós hering vodka nélkül.
75. Elütött tetem - hát, végülis egy autó sem sokban különbözik egy puskagolyótól. Csak nagyobb. Nade milyen tetem és mikor ütötték el?!
76. Baijiu vagy shaojiu - aha, persze
77. Bolti torta/pite - ezt gyakran, mivel én nem nagyon sütök ilyesmit, de elég változó a minőség.
78. Csiga - hát tőlem inkább maradjanak életben.
79. Lapsang souchong - még nem.
80. Gyomorkeserű - Ferenc keserű formájában. Nekem bejön az ízvilág, de csak kis mennyiségben.
81. Tom yum - őőő
82. Eggs Benedict - eeee
83. Surströmming - izééé
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben - hát persze. Naponta. Többször is.
85. Kobe/wagyu marha - Marha volt, de így nem.
86. Nyúl - Szeretem. Mondjuk előtte ne mutassák meg a delikvenst, aki a tányérra fog kerülni.
87. Gulyás - jaja, de nekem nem kedvenc, ahogyan a pörkölt sem.
88. Virág - akácvirág, sarkantyúvirág, ibolya. Bodzavirág rántva és palancsintában, valamint italnak elkészítve.
89. Ló - kolbász. Fincsi.
90. Bikatök - Nem érzek rá késztetést.
91. Löncshús - boldogult ifjúkorom sátorozásai. Néha még ma is megkívánom. Olyankor felbontok egy löncshúst. De csilis-babba is isteni.
92. Hakárl - egészségedre!
93. Rózsa harissa - aham. Mivan?
94. Harcsa - rántva. Az afrikai különösen finom.
95. Mole poblano - Csípős-csokoládés fűszeres csirkehús - hát ez a fiam izlése lenne. Ő eszik sonkát csokis gabonagolyóval...
96. Lox/Gravlax - Krapulax?
97. Lobster Thermidor - nem, ezt még nem.
98. Puliszka - nem voltam tőle hasraesve.
99. Jamaican Blue Mountain coffee - kávé már sokféle formában volt, de ez még nem. Pedig kávémán volnék, vagy mi.
100. Tiramisu - nyammm. Nyamm-nyamm!!!!

Akinek pedig nem volt kedve google-fuzni, az az eredeti linken megleli az ismeretlen kajákat. Vagy nem.

Bírom a védőnőnket.
A védőnő, mint olyan, egyébként is egy érdekes állatfaj. Rendszerint terhesség alatt bukkan fel, de ilyenkor főleg a nappali búvóhelyén találkozhatunk vele.
Kis várakozás után csap le prédájára, vérnyomást mér és beleírogat a terhes kiskönyvbe. (Mások beszámoltak róla, hogy gyanús, talán kapuccsínózni jár hozzájuk.)

A gyerek születése után meg házhoz is jön.
És lehet vele beszélgetni. Másra nem igazán volt eddig jó.
Jön, megnézi a babát - jobb esetben. De általában csak beszélgetünk. Hogy melyik könyv a jó, vagy melyik film, és hogy ő is ugyanazt gondolja a gyereknevelés egyes kérdéseiről, mint én, stb. De okosabb eddig sosem lettem egyetlen beszélgetés után sem. Eldumálunk egy órát, aztán elmegy, én meg úgy érzem, hogy ennyi erővel kávézhattam volna egyet valamelyik barátnőmmel.

Mondjuk hallottam, hogy lehetne rosszabb is. Aki ad tanácsot, sőt megmondja a tutit, csak éppen hülyeséget. Vagy dulván kiosztja az anyukát. Stb.
Őt legalább kedvelem.

Kis fellélegzés gyanánt a gyanúsan nehéz pelusok és a feldúlt könyvespolcok világából... következzék a netes tesztek imádójának, Ördögasszonynak egy link-ajánló:
http://hungarian-speedtest.10-fast-fingers.com

Én magam irtó rossz eredményt értem el, bár igyekeztem vakon gépelni, 132 ponttal, 33 helyes és 3 rontott szóval. Nem vakon már 40/1 lett, de ez lássuk be, akkor is szánalmas - ahol találtam a linket, ott laptop-billentyűzettel is 70-et tudnak egyesek, ami már gyanakvásra adhat okot (pl. mutálódott, qwerty-re optimalizált ujjak, akármi.. pffh!).

Na tessék, tessék, mindenki klikkeljen és gépeljen. (Íróknak, fordítóknak és korrektoroknak kötelező...)

20 hónap különbség a két kép között...

Kisherceg tegnap lett éppen 20 hónapos. Szokásos havi mérlegében leginkább a szótanulás szerepel. Na, meg az, hogy egyre gyorsabban és ügyesebben mozog, sőt szalad is. Ergo ha nem működik együtt, akkor igencsak nehéz vele minden. Pelenkázáskor sem lehet csak úgy lefogni, mert iszonyatosan izmos és ügyes. Úgyhogy vagy meggyőzöm, vagy semmi esélyem.

Arról meg senki nem beszélt nekünk előre, hogy a kilincset ilyen hamar feléri majd. Esze és ereje meg még a nagy biztonsági ajtó kinyitásához is megvan már. Így nem is 1 db hűtőzárat tanácsos előre beszerezni a konyhába, hanem kulcsra zárható ajtózárakat minden szobaajtóba.

Azonkívül rájött, hogy ha felveteti magát, akkor a felnőttek segítségével mindent könnyebben elér és menni sem olyan fárasztó. Úgyhogy lépten-nyomon nyújtja a kis karját. Néha persze nem oda megy az anya-mobil, amerre ő szeretné, akkor nyafogás van. Néha meg nem is tudjuk, merre is akarunk menni, akkor is nyafogás van. Néha meg nem vesznek fel, na akkor aztán pláne nyafogás van.
Meg úgy általában a nyafogással el lehet érni egy csomó dolgot. Ezt most már odáig fokozza, hogy ha hazajön, egyfajta véget nem érő nyafogási hullám kezdődik, ami igencsak idegőrlő.
A múltkor egész nap a nagyi vigyázott rá és mondta is, amikor hazaértünk, hogy milyen tündér volt a gyerkőc... ekkor pedig Kisherceg elkezdett nyafogni.


Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit

A hiszti sózsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.

Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEM-et,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.

Idestova 20 hónap alatt az ember fogalmai megváltoztatják jelentésüket.
Pl. az átaludt éjszaka fogalma... Apróherceg lényegében átaludta az éjszakát. Csak enni ébredt fel néha. És csak annyi kellett, hogy anya ölben és/vagy a cicin tartsa. De anya így már igazán simán tud aludni.
Végre nem kettő, hanem egyenesen öt órát aludtam! Jó, közben egyszer Kisherceghez is fel kellett kelni.

Megjegyzem, ha így aludna az Apró éjszaka, mint most nappal, egy szavam nem volna.
De az éjszakát átcumizza a cicin, minden egyéb helyzetben ordít. Fekve szoptatva is ordít.
Csak nappal jó gyerek, ha anya is jól látja...

Közben azért folynak a dolgok a saját medrükben.
Kisherceg akkora nagy ló, hogy lassan nehéz lesz őt felkapdosni. (Megmérni a súlyát képtelenség, hát csak tippelem, hogy úgy 14-15 kilónál járhat és ehhez 87 centi.)
Bár Szőkeherceggel ismét elővettük a Tankot, amit mások csak Babakocsiként ismernek, ugyanis az Aprót csak ebben lehet majd levinni sétálni. Szóval a Tank majd egy ideig még edzésben tart a maga 13 kilós nettó tömegével. Plusz a 3 kilós csomag bele, ugye... Hogy Kisherceg hogy fog rá reagálni, hogy ugyan van babakocsi, de nem ő kuksol benne, na azt kérem, nem tudom. De kíváncsi leszek. Először mondjuk azért nélküle próbálkozom meg a dologgal.

És egyre-másra újabb szavak bukkannak elő a szótárunkban. Igaz, ha feltűnik egy új, akkor eltűnik egy régi... Kisherceg egy időben legfeljebb egy szót ismételget, nem kényezteti el a hallgatóságot.
Volt ugye a kekksz, aztán jött appa, aztán tcsüccs, att-o... néha esetleg az appa és a tcsüccs szerepelhet egyszerre. Ámde csakis egymástól függetlenül! Apa ne üljön! Apa emeljen fel. Magasabbra!! Igen, a hifit akarom nyomogatni!

Anya bekeményít.
A nagyobbiknál már késő, akkor a kisebbiknél. Megelégeltem ugyanis a véget nem érő tejtúrákat, amiket az Apró művelt. Konzultáltam többgyermekes anyukákkal és bevetettem a kegyetlen kajamegvonást.
És most nézek ki a fejemből, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.

Persze a szakértő irányzatok ebben a kérdésben sem egyeznek meg. Az egyik szerint etessünk igény szerint. Nem anya igénye, hanem a gyereké szerint...
A másik szerint legyünk következetesek és etessünk 3 óránként, 2x10 percig maximum. Ja és éjszaka nem eszünk, hanem alszunk.
A fenti irányzatok különböző fórumokon képviseltetik magukat, és néha-néha látványos kirohanásokat intéznek egymás ellen.

Azt hiszem, én maradok valahol középen. Kishercegnél könnyű volt, ő valahogy beépített kronométerrel jött haza. 3 óránként jelzett a kajalesője, és ordított... aztán belealudt a kajálásokba, éhes maradt, meg másfél órákat tett ki egy kaja.
Apró viszont nem ismeri a kronométereket, és szimplán egyfolytában kajálni akar. Ellenben nem ordít. Ha ébren van és kb. jóllakott, nem kell büfiznie vagy kakilnia, akkor jókedélyűen elbámészkodik. Sőt, néha képes magától elaludni. Remélem, ezt a szokását megtartja.
Úgyhogy most megismerkedik a gyerkőc az órával... Egyelőre változó sikerrel. Próbál egyfolytában kajálni, de legalább néha tart már alvásszüneteket is benne.

Kisherceg úgy tűnik, mostanra kibékült a helyzettel. Eddig sem a kistestvér megléte zavarta, hanem anya nemléte ejtette kétségbe. Most újra tud viszonylag normálisan aludni és apával megint jól kijönnek.
Apróherceget meg látványosan imádja. Ha hazajön mondjuk a bölcsiből vagy a nagyiéktól, egyből rohan és keresi. Ha éppen nem a járókában vagy a kiságyban találja, hanem az ölünkben, akkor össze-vissza simogatja, puszilgatja. Persze a pihe-puha takaró, amibe csomagolva van, az nagy marketing, mert mindenhez odabújik, ami puha és selymes.
De a sírásban továbbra is szolidarít vele. Azt hiszem, attól tart, hogy valami fáj a picinek, és azért sír elvörösödő fejjel. Tegnap fürdetés közben szabályosan elhúzta a kezünket Aprótól, hogy ne bántsuk már, hiszen ez fáj neki, hát nem látjuk?!
Így az esti fürdések erősen olasz család fílinggel működnek most. Már a hangerőt tekintve.

Éppen a fenti nagy együttérzés miatt nem merem még egy szobában altatni kettőjüket.
És persze a lakás beosztása sem nagyon ad sok lehetőséget. Így éjjel, ha valami ordítós műveletre kerül sor, pl. pelenkacsere, akkor nemes egyszerűséggel kiviszem az apróbbikat a konyhába.
És amíg mondjuk nappal simán hagyom nyekeregni az ágyában, éjszaka kénytelen vagyok folyton felkapdosni. Aminek persze biztosan nem lesz jó vége, de majd kialakul. Végülis Kisherceg így lassan 20 hónaposan már egészen jól alszik...

Akkor következzék az anyuka beszámolója.
(Félkézzel, mert közben az újdonat lény táplálkozik...)

Egy villám-szülést követően már kedden haza is jöhettünk. Már nagyon vártam, mert a kórházban szemhunyásnyit sem bírtam aludni a szobatársaktól. Pontosabban az egyiktől. A lányka nemes egyszerűséggel végighorkolta a gyermeke félórás sírásait. Már sajnáltam szerencsétlen kölyköt, hogy nemhogy nem kap enni, de még meg sem nyugtatják... Különben simán beadhatta volna éjszakára a csecsemősökhöz, akik legfeljebb adnak neki valamit, ha már nagyon ordít, ő meg horkolhatott volna nyugodtan. Na, mindegy. A dolog lassan a múlt és a kialvatlanság ködébe vész.

Ugyanis Kishercegem annyira erős anyahiányban szenvedett vasárnaptól keddig, hogy mióta hazajöttem, az eddigi rossz alvás helyett egyenesen borzalmas alvásokat rendez. És csak nekem hagyja, hogy elaltassam. Ami pl. elég vicces, ha az Aprót kéne éppen etetnem.
Ezen felül persze kedd éjszaka mindketten a másik minden rezdülésére felébredtek. Apró sírt, hogy éhes, Kisherceg meg ordított, hogy ki sír. Én meg rohantam hol az egyik kezét fogni, hogy semmi baj, hol a másikat megetetni... Na, erre nem számítottam, hogy az egyszeri parasztembert idézzem, akit elvisznek műrepülőzni.

Szerencsére a szerda már jobb volt, de aludni akkor sem tudtam.
Csütörtök délutánra az idegeim romokban hevertek.
Apró egyfolytában evett, abba sem hagyta, viszont nem aludt. Az összes kísérletemet ignorálta, amit a ciciről lepattintás irányában tettem. Reggel 9-től evett délután 3-ig, amikor a nagyi letrükközte a kiságyba. És mehettünk is a bölcsibe Kishercegezni.

Tegnap viszont már sikerült aludnom is éjjel. Kemény 3 órát!! Mondjuk sokkal nem lettem derűlátóbb. De majd valahogy túléljük.
Az első évet.
Utána állítólag könnyebb egy picit.

Bréking nyúz:
Kb. 20 órával ezelőtt, még a hajnali órákban, 3 kilóval és 54 centivel megszületett Apróherceg. Mindenki jól van, az egész olyan gyorsan lement, hogy nem igen van mit írni róla. Nincsenek keserű-humoros történések, viccesen fájdalmas intermezzók, borzongató valóság-horrorok.... de talán jobb is így. :)

A helyzet egyelőre egyre csak fokozódik.

Kisherceg néha torokgyulladást kap, néha vírusos szájfertőzést (afta), néha szimpla náthát. Úgyhogy az elmúlt egy hónap során mindent felsorakoztatott, ami miatt nem tudott se ő, se mi jól aludni. Amikor torokgyulladásból átavanzsált szájfertőzéstbe a dolog, akkor ráadásul enni sem volt hajlandó. Szenvedett, ha enni kellett, szenvedett, mert éhes volt. Aztán az is elmúlt, és mostmár a sok joghurt és szívószállal történő húslevesezés után újra van étvágya.

Már megtanulta a második szót is, amivel Apát olvasztgatja. Aa-pa, a-puuu, a-pa, a-pa... ezt hajtogatta tegnap lefekvéskor még vagy negyed órán keresztül az ágyban.
Ellenben a kekksz szót elfelejtette, mert nem mondja. Csak eszi. Mérték nélkül.

Apróherceg pedig még a jól megszokott helyén rúgkapál. Engem meg egyre több idióta vizsgálatra rángatnak. Ultrahang, NST hetente, labor. A labort elszúrták, rossz lett a minta, mehettem újra döfölésre. A szülésznő nem ért rá, hol szült, hol mást csinált, a heti NST-m ugrott. Nem baj, megyek vasárnap és fű alatt rögtön letudjuk a jövő hetit is. Főleg, hogy jövő héten már kettő kell... Szőkeherceg megjegyezte, hogy Kisherceggel nem volt ennyi macera. Najah, mert ő az első NST után másnap kiólálkodott...
A szülészorvosom a jövő héten egyébként szabadságon van. Telefonon megtárgyaltam vele, hogy novemberben szülünk. Remélem, hogy Apróherceg odabenn jól hallotta az egészet.

Apróherceg mostmár minden irányban próbálja meglelni a kiutat. Legtöbbször az oldalamat fúrja a térdével, nagyokat csuklik vacsora utáni szieszta alatt (de a kedvence neki is a csoki), néha bekopog a vesémbe, de eleddig szerencsére még nem lelte meg az igazi kiutat.
De azért ma este beijesztett egy jókora, meglehetősen fájdalmas mocorgással. (Biztos a teliholdtól indult be.) Én meg drukkolok. Egy csomó dolgom van még, jó neked odabenn, kisfiam!

Persze Kishercegből kiindulva a berohanós cuccot már összeraktam, nagyiékat felkészítettük, Kisherceget apás alvásokhoz kondicionáltuk, autót újabb gyerekülés fogadására beállítottuk, Kisherceg fogadó ajándékát (amit Apróhercegtől kap majd, megalapozandó a jó kapcsolatot) elrejtettük, 56-os ruhákat kézközelbe tettük. A kiságyat direkt nem szereltük még össze. (nem hiszünk a babonákban, de állítólag akkor is használ :o))

Szóval mindent összefoglalva mindenórás vagyok.

Voltunk egy új játszótéren. Kisherceg épp az "sz" betűt gyakorolta, majd egyszer csak folytatta azzal, ami már megy:
"sz... szesz... sz... szeksz...".

Legközelebb jobb, ha álszakállban megyünk. A fiatalúr is.

Az első szó, ami jól érthetően elhangzott, a keksz volt.

Névnapoztunk egy jót.
Kisherceg már csaknem másfél éves, úgyhogy a névnapi torta egyben másfeledik szülinapi is volt. Kapott nagyobb kismotort, mert kinőtte az előzőt. Kapott háromkerekű bicajt, mert bátrak vagyunk. Kapott LEGO-t, mert mi imádjuk, ő meg ügyesen játszik már vele. Meg egy csomó apró dolgot, mert piszok szerencséje van ennek a kölyöknek: a szülei és a nagyszülei is imádnak ajándékozni.

Különben az augusztus jobbára fogzással telt. Egyszerre 8 fogat növesztett a szentem, meg is szenvedett vele. Volt közben mandulagyulladás, volt nátha, és volt, hogy csak szimplán fájt az a sok fog. Most már a tizenhatodikat gyűrjük, de már az is áttört szerencsére. Bízunk benne, hogy a következő négy előtt lesz egy kis szusszanásnyi időnk.

Amikor jönnek a fogak, akkor elszabadul a pokol. Előbb csak az egyre gyakoribb nyafogás tűnik fel, aztán elfelejti a Kisherceg, hogyan kell elaludni, aztán minden egyes lefekvésnél patáliát csap, végül megbetegszik, és nem tud éjjel aludni... (itt két sort képzeljünk még el mindenféle kínokkal) ... és végül kijön a fog.
Jobb esetben a nyafogások is megszűnnek. Most rosszabb eset van, mert közeleg a hisztikorszak, és a Kiserceg rájött, melyik visítási frekvenciával tudja a felmenőit az őrületbe kergetni, azt pedig alkalmazza is. (Látszik is szépen az arcán, ahogy figyeli a hatást. És ha megtörtél, akkor onnantól jajj neked. Ha nem, akkor pedig szenvedsz tovább... vagy kitalálsz valami, eltereled a figyelmét, keresel gyorsan egy érdekes galambot vagy buszt az utcán, vagy eszedbe jut valami érdekfeszítő újdonság. A nap végére már nagyon nehéz kreatívnak lenni.)
Az ember persze próbál higgadt maradni, de néha igen nehéz.

Ezen felül persze egy tündér a gyermek, és imádom, például amikor leül és elkezd dumálni az önfeledt legózás közben. Hogy düzz-düzzz, zümm-szümmm, abababamamaahammma... stb. Semmi értelmes, de tündéri monológok.

Kicsit azért nehezíti a dolgomat, hogy még nyomokban sem beszél a kölyök, de úgy nézem, hogy mindent megért. Néha kísérletező kedvemben bepróbálkozok nála bonyolultabb közlésekkel, kérésekkel, és amikor értelmesen reagál, akkor persze magam is meglepődök.

Persze a szelektív hallás képessége, az kifejlődött már. A tiltásokat, meg ami nem tetszik, azt egyszerűen ignorálja. Amikor meg emiatt muszáj tettleg fellépnem (pl. elkapni a járda szélén, mielőtt az autók elé vetné magát motorostul), akkor felháborodott visítás a jutalmam.

Apróherceg meg egyre nagyobb, és egyre nehezebben kapok tőle levegőt. Főleg, amikor lengőbordán rúg. Bár eddig javarészt este indult be, amikor végre volt időm elheverni, mostanság már a játszótéren sem marad nyugton, hanem ő is kéri a jussát. Kisherceg meg elnéző derűvel az arcán böködi a köldökömet és paskolja a hasamat, amikor magyarázom, hogy odabenn egy baba lakik. Elvégre ez mekkora hülyeség már, nem?! Különben is anya, húzd vissza a pólódat, sokkal aranyosabbak rajta a kutyusok, a hasadon meg nincsen semmi.

Kreatív kiskölykök...

Tegnap a Téren (ami nem is játszó...) Kisherceg lelt egy botot. Kis gondolkodás után beledugta a homokozós formájába és elkezdte tologatni a betonon, mint egy csattogós lepkét. Én meg büszkén lestem.

Ma egész nap egy távoli erdészházban megtartott "termelési értekezleten" ültem. (*Az értekezlet olyan, mint a meeting, csak úgy a versenyszférában hívják, itt meg így.)

Túllépett határidőkön való siránkozás aláfestő zenéjére komponált meddő viták, karóhoz kötött ebek, állóvíz. Aztán egyszer csak majdnem felröhögtem. Csubakka védelem! Lelki szemeim előtt a vásznon egy wookie jelent meg.

Magam elé vigyorogva, némán formáltam a szavakat: "Ennek semmi értelme..."









Tudtam, ezt a napot már nem tudják nekem elrontani.

Home, Sweet Home:

Amúgy itthon a lakással egyszerűen csigalassan haladunk, most - másfél év után - sikerült végre a ház Úrnőjének az erkélyről kidobálni mindent (köztük pár rézcsövet, téglát, múltszázadi kaspót és egy halott német katonát), és végre-valahára felmosni.
Mondjuk nagy élmény nem telik benne; kilátás onnan semmi (a helyi rendőrségre néz, meg az utcára), egyedül a Naaaagy Sárga Villamos meg az autók látványa csodálatos még mindig Kishercegnek, de se teregetni, se kiülni oda nem lehet, szóval sok haszna nincs az erkélynek. (Kicsit visszasírjuk az előző lakás ezen részét, bár az ugye kisebb volt egy szobával, és a gyereket ott se engedtük volna ki az erkélyre...)

Az ennél még kevésé fontosabb dolgok meg úgy vannak, mikor beköltöztünk. Idő sose jut rájuk, csak este lenne, akkor meg ugye nem akar az ember zörögni az alvó gyerekkel a másik szobában. Hétvégén meg alig vagyunk otthon. A szabadságaimat még év végére tartogatom.

Két könyvespolcunk van, és még mindig nincs kész a kisebbik, a dolgozószobában lévő, mert ugye az volt mindig a "kevésbé fontos", nem az a legfeltűnőbb, ha vendég jön. Gyakorlatilag a lista legalján csücsül, csak erre a listára mindig érkeznek új fételek, amik beelőznek. Folyton legalulra kerül.
Ugyanitt van kábé az itthoni számítógépes hálózat összeállítása (nászajándékba kértünk egy wifi routert, csak azt se két perc összerakni), így kábeleket kell kihúzni, ha nem a Fő sz.gépről akar az ember dolgozni.
De így még csak nyomtatni se lehet, mert annak se jutott hely a PC mellett az asztalon, csak a másik sarokban, de az eredeti terv szerint ez nem is lett volna gond, hisz hálóba lehet kötni azt is, és ott van ugye a wifi router. Ott van.
(a bontatlan dobozában :)

Egyébként ez a dolgozószoba dolog amúgy is állandó konfliktusforrás, egyszerűen nem lehet egy ekkora gyereket távol tartani, mert nem érti, miért nem mehet be Apához, ha otthon van (és amúgy dolgozna). Viszont egy dolgozószobát nem lehet "bababiztossá" tenni, pláne hogy már elég magas, hogy felérje az asztalt, és elég erős, hogy eltolja a legtöbb akadályt, amivel védeném a legértékesebb objektumokat. :) Egy világítós billentyűzetnél pedig kevés dolog kívánatosabb, úgy tűnik.

Végezetül álljon itt egy közeli kép a Nagypapa csodás hajómodelljéről. Teljesen új dolog ez nála amúgy; engem is jócskán meglepett, hogy új hobbi költözött a nagyszülői házba. (Nagyon zárójelben: az is meglepett, hogy mennyire költséges hobbi ez.) Emlékeim szerint én 10 éves lehettem, mikor be lettem általa avatva a repülőmodellek apró, pepecselős, csodálatos, és kissé ragasztószagú világába.
Idejekorán abbahagytam szerencsére, mert szerintem semmi nem foglal több helyet egy lakásban, mint pár törékeny modell, amiket féltve óv a gazdája. A másik lehetőség, hogy sziszegve tolom félre minden látogató kezét, aki kézbe akarja venni őket, ill. állandóan készenlétben kell tartani egy állványt a harci sérült példányok gyógyítására, mert mondjuk valaki szellőztetett egy nagyot, és a függöny odalibbent a szekrényre, idővel fárasztó tud lenni...

De én vajon milyen hobbikat és játékokat fogok tanítani az enyéimnek? Aki nem röhög ki, az beleolvashat a zárójelbe itten rögtön. (Tudom, hogy soká lesz még, mire elég érettek hozzá, de csodaszép Airsoft puskás oldalakat bookmarkoltam el. Egy jóbarát megnyugtatott nemrég, nem gáz, hisz a jenkiknél bevett szokás már kisfiú korban fegyverhez szoktatni a kölyköket, szerintem nálunk a családi béke érdekében a páncélszekrényben marad az itthoni arzenál 8-10 éves korukig. Pedig felhalmoztunk már némi lőszerkészletet légpuskákhoz is. Az élesebb dolgokkal meg várunk a nagykorúságig.)

/Lapzárta után érkezett: a képen látható hajó csendesebb vizekre evezett a nappaliból, méghozzá olyan kikötőbe, amit nem érnek fel az apró, matató kis kezek./

Mai izgalmas téma: köldökzsinórvér/őssejt-levétel.
Hát az első szülésnél Kisherceg eldöntötte a dolgot, mert ugye előbb érkezett 3 héttel, de most több időnk volt, meg tájékozottabbak lettünk, volt idő utánanézni.

Itthoni cikkek, külföldi cikkek, külföldi cikkek itthoni cikknek beállítva... meg indexes fórumok.
Hát botrány, mi van a témában. Az egész egy nagy homály! Pedig idő lett volna már jócskán, hogy oszoljon. (Erre még visszatérek...) Szóval alig lehet szubjektív infót találni. De olvasni megszűnő cégekről, akik persze a 300e HUF körüli egyösszegű pénzt (vagy havi 15e-t rendszeresen) szépen lenyelték, de hogy mi lesz a mintákkal, az ködös....
Meg úgy az egész, hogy azt hirdetik, a sajátod kell mindenképp, az meg ugye méregdrága idehaza (lásd fentebb), ezzel szemben külföldön az "idegen őssejt" téma meg sokkal természetesebb, és megköszönik, ha leadod a magad mintáját, mert amúgy _másét_is_ lehet használni! (most mindegy, mekkora %-ban, de lehet, ez a lényeg)

Ellenben ökölbe feszül a talpam, ahogy a leendő kismamák** meg a már "meggyőzött" (tehát innentől fogva az önigazolás csapdájában vergődő) illetők hangoztatják, hogy "bezzeg ha pont erre lesz szükség, te meg sajnálod a gyerekedtől ezt a pénzt!". És az örök sláger "nem kívánom neked, hogy..." (Márpedig de. Ha a vitában az ott rögtön eldöntené, hogy neki van igaza, akkor kívánná. Csókolom, nem tetszik kérni egy kis ciános muffint?)

(**: a kismamáknak, akár szülés előtt, akár utána, hát mondhatni van egy stílusuk. Elég beleolvasni egy velvet.hu-s cikk alatt a hozzászólásokba. A legrosszabb hisztis picsák sértődékenysége a vér-flamer kitartással keveredik! És képzik magukat!!
Ráadásul durván nettfüggők, mert szépen visszajárnak, kommentelnek, egymást köszöntgetve, mint egy kismama-chat.
Na de ha vita van! Vérszagra gyűl az... alvásidőt kihasználó éji vad. Kis rutinnal megmondod egy cikkről, hogy itt kérem vita lesz. Olyan "beszólogatós".
És az a felpaprikázott "hát kedveském, én nem akarom neked megmondani..." kezdetű riposztok, amik mögé egy csípőre tett kezű, kissé kócos véranyukát képelsz.... na de haggyuk is. Óvatos ember keze ilyenkor az Alt+F4-en van, és mikor először megremeg, akkor az egy "önvédelmi close application".)

Szóval őssejtek...
Állítólag "ígéretes" ez a tudományág. Ahogyan az űrkutatás is. Ugyanakkor idehaza még senkit (!) nem gyógyítottak pl. ilyennel, és világviszonylatban is még elég messze vagyunk, hogy rutinból lehessen belőle profitálni. (És ugyebár mint tudjuk, nem csak a sajátodból lehet...)

És sajnos olyan ez, mint hogy már vagy 10 éve olvastam olyat, hogy összekötöttek látóideget mesterséges szemmel baleseti vakoknál, és alapvető formákat már elkaptak vele. Azt hittem, pár év múlva itt az áttörés. Kiberszem, hmmm, akkor Zeiss optikával kérném, és legyen benne távolságmérő is, jól jön kamionok előzésénél, ha jönnek szembe.
Türelmesen vártam. (Na jó, hamar elfelejtettem, de talán ez érthető is.) Mert hát 0 (nulla) db hír volt erről azóta is. Ez az őssejt téma is ilyen nekem. Az érintett fórumokon 2003-as cikkekkel is dobálóznak, namost könyörgöm, 2003 pont 6 éve volt!

Az meg már csak a hab a tortán, hogy 18 év tárolást kapsz 300e-ért, de a levett vérminta-mennyiség csak egy 25 kilós emberkének elég... :s (ezt így akkor nem is kommentelném bővebben)

Ennyi tisztázatlan pont után azt hiszem, inkább megpróbálunk egészségesen élni, és nem törekedni egy újabb "hülyeség adó" megfizetésére - mivel nekem eddig úgy tűnik, hogy ez most még kb. olyan, mint telket venni a Holdon.

A Magas Vékony Anyukák már pár hete gyanúsan gyülekeztek a Téren az egyik pad körül...
Ma kiderült az ok. Waldorf-iskolát akarnak szervezni.
Azt hiszem nem értették volna, ha azt javaslom kedves mosollyal, hogy esetleg írjanak egy szerepjátékot is.

Hogy mi ez a Magas Vékony Anyukás dolog? Hát kérem, aki még nem jár játszótérre, az most tudni fogja, aki meg már jár, az már tudja, hogy a terek anyukáinak közössége kábé óvodai szinten klikkesedik. Nos, a mi Terünkön vannak a Magas Vékony Anyukák és az Összes Többi. A Magas Véknyak eleve több és nagyobb gyerekekkel rendelkeznek, szemmel láthatólag régóta összetartanak és számon tartják, ki mikor ér ki a Térre. Egyébként pedig a feltűnően értelmiségi vagyok feliratot hordják büszkén magukon.

Amíg Kisherceggel babakocsiztunk, nem nagyon érintkeztünk a Tér közönségével, mivel Kisherceg rögtön ébredt, ha megálltunk, addig ezek a dolgok nem is érdekeltek. Mostmár leül a kavicsba játszani a többiekkel, bandázik a hasonkorúakkal, motorozik, labdázik, úgyhogy amíg ő elvegyül, addig én is a hasonszőrű felnőttekkel csevegek. Meglepő módon nem csak pelenkázási tippekről.
Szóval elértünk a szocializálódás eme fokára is.

És egyéb fokokra is elértünk. Jön a tizedik fog. (Lapzárta után jelentjük, hogy immár kinn van.)
Most már értelmesebben viseli a dolgot a Kisherceg. Zavarja, mert vannak álmatlan éjszakái, de legalább nem sír feldühödve, hogy nem tud aludni. Átveszem az ágyunkba, fetreng pár órát álmatlanul, aztán csak elnyomja az álom, és utána mi is tudunk aludni. Ha nem zavar túlságosan a lába a vesémben. Vagy a számban. Ahová éppen teszi.

Lehet vele már kézenfogva sétálni. (Úgy értem hosszabb távon és kifejezett céllal is akár, mert rövidebben eddig is lehetett, de ő ment mindenfelé, csak egyenesen nem.) Megtanult egy kicsit kismotorozni. Azon a lábbalhajtós fajtán, amin a kiskölkök általában száguldoznak. A kormányzás mondjuk még inkább afféle melléktevékenység, amit akkor kell csinálni, ha eszünkbejut és akkor sokat.
És a kutyák, hűűűű.... hát a Téren sooook gyerekbarát kutya van, és őket imádja. Simogatja, üldözi őket, beletúr a szőrükbe, és visong és vihog az örömtől. A farkcsóválás pedig észvesztően vicces.


Mai soronkövetkező nagyhírünket pedig Apróhercegnek nevezik. Kisfiú, nagyon kicsi és rúg, mint a veszettfene. Szerintem így kommunikál a nagyobbik testvérével. Aki egyelőre maximum annyit fog a dologból, hogy (tovább) terebélyesedik az anyja, és folyton dokikhoz járkál.
Egyébként október legvégére prognosztizálták a kibukkanást.

Az eddigi "élményeimről" annyit, hogy a 6. héttől a 14. hétig hánytam, ha nem jutottam idejében kajához. Viszont nem voltam éhes. Viszont muszáj volt ennem. Így néha akkor is hánytam, ha ettem. A 14. hét táján elkezdett az Apró veszett módon rugdalózni, én meg előrevetítettem, hogy ekkora focista lábakkal csakis fiú lehet. Vagy egy iszonyatosan élénk csaj.
Szóval "fiús anyuka" leszek.

Most meg megint neveket keresünk. De immár az is szempont, hogy a testvére nevével együtt is jól csengjen. Már azokra az esetekre készülve, amikor zaklatottan kell utánuk ordibálni a téren, hogy ne a tízméteres csúszda tetején kezdjenek bokszmeccset szervezni. Vagy ilyesmi.

No, igen. Tizennégy hónap a Föld nevű bolygón...

Kicsit korábban elkezdtem már ezt a postot, de csak most van időm befejezni. Lassan a tizenötös jön...

Most már elsajátítottuk, hogyan kell bánni ezzel a gravitáció nevű izével és jobbára sikerül állva maradni anya keze/ujja/karja/lábszára/nadrágja/gatyakorca nélkül is.

Sőt, azóta már fel is bírunk állni. Négykézlábra állunk, fenék az égnek mereszt, majd enyhe pucsítás után felemelkedik a törzs is.

Úgyhogy a Kisherceg mostanság sorra veszi a szobákat. Egyikből ki, másikba be. És újra ki és be és ki és be... és még mindig van szoba? Vagy itt már jártunk??
Mindehhez segítségként visz hol egy labdát, hogy egy plüssállatot, amiket útközben elpotyogtat. Majd pedig rámol.
Fiókokat húzogat - ami a hipermodern, görgős nyitású fiókoknál egyenesen életveszélyes. Szekrényajtókat nyit-becsap, kinyit-becsap, mint egy IKEA-bútortesztelő gép. Aztán kipakolja az edényeket. Azaz nem pakolja ki, nemes egyszerűséggel kihúzza a legalsót...

Aztán jön, elkezd válogatni a polcán a könyvei között, kicibál egyet, a kezembe nyomja és beletelepszik az ölembe. Majd angyali vigyorral rám néz. Fordítás: Anya, olvass! Most.
A kedvenceit elég háromszor-négyszer. Ami meg nem érdekli, azt az első oldal után ledobja.

Azután újrakezdi a körútját. Párologtatót kapcsolgat, megcibálja a gázcsövet, becsapja a fürdőszobaajtót, majd nyíg, hogy nyissam ki... Tízkor rendszerint inkább lemegyünk sétálni.

A sétát rendszerint végigkommentálja valamilyen formában. A beszéd még nem megy. Ellentétben a legendákkal, a legtöbb egyéves még nem beszél. Persze ha motort lát, vad berregésben tör ki, ha enni indul, am-am-am a téma, általánosságban pedig vagy abababa, esetleg babab, néha meg nyemnyemnyem van műsoron.
Séta végén pedig a közeli parkban kötünk ki, ahol kedvére bandázhat a környékbeli lurkókkal a pöttöm.

Amikor először láttam az arcán az elragadtatást, hogy ez mennyire csodálatos dolog, hogy más aprótermetű lények is élnek ezen a bolygón, akkor elhatároztam, hogy a kölyöknek bölcsi kell. Ez így nyilván hülyén hangzik, de nem nagyon érdekel. A játszóházat marhaságnak tartom, a játszótér meg korosztályi összetételét tekintve elég vegyes - és egy négyévestől nem nagyon lehet elvárni, hogy tombolásai során vigyázzon egy totyorászó egyévesre - ergo ott folyton ugrásra készen kell lenni. Ergo fárasztó.
Aztán sorravéve az összes pro és kontra érvet, végül beirattam heti két délelőttre egy közeli bölcsibe.
Jelenleg is tart a beszokás. Még trauma az anyától való elválás - és ennek elég hangosan hangot is szokott adni, más egyéb tekintetben azonban úgy tűnik, jól bírja a dolgot és szereti a gyerektársaságot.
Néha meg tudom lesni, amikor értemegyek - persze addig tűkön ülök, pedig én akartam ezt az egészet, ő nem kérte. Mindenesetre elbűvölő tud lenni, ahogy ül egy kis babapadon egy kislány mellett, és éppen ebédel... Az Én Nagyfijam!!!

És igen, volt egy átaludt éjszaka is. Hozzáteszem, hogy teljes egészében átaludt éjszaka azóta sem volt, de lassan egészen emberi mennyiségben kell csak felkelni, megsimogatni, esetleg kicsit megnyugtatni. Emberi mennyiség alatt az éjszakai max. egyet és még egy hajnalit kell érteni. Hajnalban ugyanis öt körül szinte mindig van egy kis nyafi. Okot nem tudok, nem is érdekel, csodamódszerekben nem hiszek. Amúgy általában hat és hét között valamikor kel. Ünk.
Néha megesett, hogy majdnem kilencig húzta a lóbőrt. De vagy volt közben egy betegség miatt átbulizott éjszaka, vagy egy durva napközbeni nemalvás (általában szintén betegség miatt).

Mindenesetre addig nem bontok pezsgőt, amíg az átaludt éjszakák nem állandósulnak.
Ehhez mondjuk szerintem első körben a cumiról kell leszokni. Már kezd lejönni a "szerről", de nyűgös napokon még elég függő. A lényeg, hogy fékezem a cucc használatát. Már csak azért is, mert többet hablatyol, ha nem tömik be a száját. Különben meg, ha szüksége van rá, úgyis megy és bedugja a szájába. Ivás előtt lepasszolja valakinek, majd utána visszaveszi. Önkiszolgáló üzemmódban működik a gyerek.

Sok minden történt az elmúlt héten:
- az első lépések egyedül (nagyobb távra, elengedett kézzel)
- az első átaludt éjszaka
- az első nap a bölcsiben...

Nemsokára lesznek majd képek és részletesebb beszámoló, és talán szó esik majd közéleti dolgokról is. Már csak azért is, hogy legyen valahol dokumentálva. :)
Stay tuned.

Hajvágó Osztag vs. Kisherceg = 1 : 1

A héten elhajszoltam magam egy érdekes dilemmáig: otthagyjam a Zújcéget a picsába (hogy még a sarkon se nézzek vissza), vagy szálljak be komolyabban (tulajdonosként) húzni az igát.

Jelenleg kurva nagy lutri az egész, de OTP-t is 1200-on érte meg venni, így aki megtette 1-2 hónapja, az mostanra megduplázta a pénzét. (segítek: több mint 600%-os éves kamatnak felel ez meg: annyira meg már betenné az ember a pénzét, nem?)

Van, hogy ehhez fel kell törni a malacperselyt....





És most egy olyan ló befutójára teszek, aki még csak csikó. A Derby meg csak ugye 3 év múlva lesz.

Kérem, tegyék meg tétjeiket.

Hajvágó Osztag vs. Kisherceg = 0 : 1

Kisherceg először találkozott testközelből rózsával. (Ami ugye nincsen tövis nélkül...)
Talán még a szomszéd utcában is hallották.

Egy ideje már nem volt itt babázás, páran már hiányolták is, hát most megpróbálom bepótolni. Bár az igazat megvallva ez nem igazi babázás, mert a baba már gyerek.
Március 12-én hivatalosan is átlépett a gyerekkorba a szentem.

A nagyfijú mivoltát persze nap mint nap sokféleképpen bizonyítja. Elkezdett járkálni, egyelőre mondjuk még az egyik kezét fogni kell, de két hete még mindkét kezével csimpaszkodott belém, szóval gőzerővel halad. Van dömperje, amibe belemászik, és kis hintázással jelzi, hogy na mi lesz már, indulunk?

Ilyenkor persze tolni-húzni kell.

Van kismotorja is, amit egyelőre leginkább feldönt, rá nem ül.
Járunk játszótérre, bár ezt az utóbbi időben inkább lecseréltem parkjárásra, mert annyi a gyerek, hogy ekkora tömegben már nem figyelnek a kis pisis totyogókra.

A park meg tökéletes, mert elég nagy, sok gyerek van, mind érdekes dolgokat csinál, és lehet gyűjteni fadarabokat, levélfecniket, virágcincálmányokat, kavicsokat, és pár fura állagú izét, amit anya mindig elvesz tőlünk és fújjog.
Ma pedig még kutyát is láttunk, akit a Kisherceg vihogva üldözött a szeretetével. Szerintem azt hitte, hogy egy önjáró plüsscucc, akit csak az ő szórakoztatására hoztak ki. Alig tudtam levakarni róla. Szerencsére egy csomó dolgot megért, úgyhogy ha felhívom a figyelmét, hogy van egy labdája, vagy a babakocsinál érdekes dolgok várják, akkor úgy 2-3 méterre sikerül elvonni a veszélyes helyekről.

Persze ha megyünk sétálni, hiszti van, mert öltözni kell. Ha jövünk a sétáról haza, hiszti van, mert be kell ülni a babakocsiba. De ezek a dolgok nem értek váratlanul, már láttam ilyet azért.
Ja, a hiszti. Hát Kishercegem megtanult hisztizni. Még alapfokon űzi, de nagyon meggyőző. Tegnap elkápráztatott az új tudományával, miszerint leteszi a fejét a földre, fenekét égnek emeli, és emelt hangon vinnyog, mint egy macskahad.

Ő ezt halálosan komolyan gondolja, de nekem röhögnöm kellett. Az ok egyébként az volt, hogy meglátta, ahogy iszom az ásványvizes üvegből, és sürgősen neki is azt kellett, és úgy. Persze nem volt szomjas, de képes lett volna órákig is inni, mert ez olyan felnőttes dolog. Én meg - a gonosz anya - elvettem az üveget.

Esténként pedig mesélni kell neki. A Nyuszkó nagy kedvenc, de a Bátor Tirgris és a Kisvakond is érdekli. Néha türelmetlenül átlapozza csak őket (vagy rögtön az utolsó oldalra hajt), néha meg alaposan elmélyed egy bari vagy egyéb érdekesség tanulmányozásában.
Ezenkívül bevezette, hogy azokat a mindenféle játékállatkákat, amik hangot adnak ki vagy sípolnak, egyszerűen a kezünkbe adja, hogy szólaltassuk meg. Vagy fújjunk bele a sípba.
Néha pedig ajándékot ad annak, aki megérkezik. Megörül, hirtelen körülnéz, zavartan keresgél valamit, kicsit kapkodva nyúl az egyikhez... nemezmégsejó... keres egy másikat, és azt a hazaérkező Apa kezébe nyomja...

És beleszeretett a plüss Fülesbe. Hosszú volt az út, mire elértünk ide, de úgy tűnik, választott magánk végre egy kedvenc állatot. Bízunk benne nagyon - mi mást tehetnénk? -, hogy lassacskán az elalvás és a felébredések utáni visszaalvás vele könnyebb lesz.
Persze alaposan előkészített projekt volt ez, több tesztet is végeztünk az Intersparban, hogy melyik állatkára vigyorog a leginkább (Malacka pl. szégyenletesen leszerepelt - a fiatalúr rövid szünet után egy fura, egyenes szájú mosollyal jutalmazta a veszteseket), és milyen méretben a legvonzóbb (mert van, mint a hamburgerből is: kicsi, közepes, nagy).
Végül aztán Tigris és Füles döntő meccséből az utóbbi került ki győztesen. Zelefánt harmadik helyezést ért el.

Sajnos azonban a lefekvésre hívó szó még nem egészen működik; azt hiszem, kicsit félrekommunikáltuk a dolgot. A "tente" szóra ugyanis csak mosolyogva ráhajta a fejét a kiszemelt dologra (párnára, lepedőre, a Fülesre), hosszú 3-4 másodpercre. Nem többre.

Azt mondanom se kell, hogy a fürdetés előtti 5-10 perces kis megnyugvós időszak (ami eleinte babamasszás meg ráhangolódás volt lágy zenével), mostanra átalakult "utolsó kitombolássá", ami közben lecsenjük róla a ruhadarabokat. De nagyon édes: már segít. Emeli a lábát a nadrágnál, a cipő és a zokni levételével pedig sokszor maga is megpróbálkozik (annyira nem szereti őket ).

Estére persze így mindig dögfáradt. És hihetetlenül "nagyfiúsan" alszik - ha végre egyszer elalaszik. Mondjuk hason. Aztán nagy lendülettel megfordul az ágyban (nem ébred fel rá, csak mi kapunk frászt, akkora döndülésekkel jár ez néha), és tisztára "felnőttesen" szuszog, meg nagyokat sóhajtva veszi a levegőt egész éjszaka.

És élmény közben nézni. A mi fiunk...

Na hát a múlt héten kínomban már fészkelődtem, hogy minden fontosabb esemény egyetlen utcában zajlott. (Kb. annyira volt fura érzés, mint mikor feltűnik, hogy egy kis költségvetésű filmben az idegen bolygón minden esemény egyetlen utcasarkon és épületben történik, csak más-más irányból nézve. Mintha nem is lenne több utca. Ismerős?)

Szóval egyik nap fővárosunkban, röviden "A" helyszínen egész napos meetingen voltam a Zújmunkahely képviseletében, majd szépen állásinterjú "B" helyszínen, cirka 50 méterrel arrébb!
Már több forgatókönyv is a fejemben volt napközben, hogyan oldjam meg, hogy ne kelljen a parkoló felé mennem a főnökkel együtt, de aztán ez magától is megoldódott. De hogy ne érezzem magam győztesnek vagy Dörzsölt Nagy Szervezőnek: végül azon az 50 méteren sikerült szarrá áznom.

Két napra rá viszont - egy délutáni órán - az "A" helyszínen volt állásinterjúm!! (Igen, ahol a Zújm. végett tárgyalni voltam nemrég.) Ráadásul korábban le kellett lépnem miatta. Ott kezdtem el izzadni, mikor jött délelőtt az üzenet Főnökembertől, hogy reggel "A" helyszínen volt meetingje, de inkább nem jön be az irodába, hanem keres egy üres asztalt+Internetet, és majd onnan dolgozik egész nap!!
Hát ez kész, mondom, tutira összefutunk. Nem volt más választás, hirtelen a titkárnő által behozott papírhalom nagyon fontosnak kezdett tűnni a szememben, ami igazán nem tűr halasztást, és amúgy is csomó megbeszélni való van, szóval jöjjön csak be szépen. Pfffh. :homloktöröl: (Én meg majd rohanok, és öltözhetek át a kocsi hátó ülésén öltönybe, mert ugye annál alap, hogy "de puccos vagy, színház vagy interjú?" Ehh.)

Végül aztán az egészet az koronázta meg, hogy gyakorlatilag úgy tűnik, ugyanazt a szart kell mindenhol csinálni, úgyhogy át kell gondolnom ezt az egészet.

--

Egy találóskérdés a végére: milyen parkolóház az, ami 16.30-ig van nyitva? Milyen munkarendhez készülhetett? Illetve mit érdemel az a bűnös...?

Az milyen már, ha az ember az új munkahelyén már a 3. nap után fázik bemenni..?

A szomszédban végetért az egy hónapig tartó lakásszétverési akció. Igazándiból elgondolkodtunk, hogy mit bírnak ennyit fúrni, ütni, faragni azon a pár falon.
Még szerencse, hogy ezen szomszédaink normálisak, ki lehet velük jönni, úgyhogy végülis kevéssé zavartuk egymás köreit. A Kisherceg egyszer ébredt csak fel a falbontás zajára, és csak reggelente méltatlankodott, amikor fúrtak a reggelije közben. Mellett. -ban, -ben...
Meg néha elmenekültünk sétálni-vásárolni-vendégeskedni, amikor már nagyon nem bírtuk.
Egy valamit viszont mindenképpen elért nálunk a szomszédunk. Tudtán kívül persze. Abszolúte elment a kedvünk mindennemű lakásfelújítási/szétverési akciótól.

---
Amúgy minden nap történik valami kis apróság, amiről lehetne írni. Sőt, minden nap jutna egy cikk a velvet.hu Poronty részlegébe.
Ha lenne időnk rá, ugye. Hihetetlen sok dolgot lehetne "dokumentálni", de gyakran magunk is csak utólag jövünk rá, hogy fontos és szép emlék, mikor már annyi gyűlt össze ilyenekből, hogy képtelenség velük tartani a lépést.

Már csak azért is hasznos lenne "elraktározni" ezeket a valahogy, mert nem felejtenénk el hónapok, évek múltán azt, hogy milyen volt például, mikor reggelente körbemászta a lakást négykézláb, vagy milyen, ahogy az izgatottságtól egyre jobban zihálva mászik felfelé a lépcsőn az emeletre Nagyiéknál, esetleg hogy is volt, amikor a rongyseprűt üldözte nevetve, vagy amikor egy bolondos vacsora során ő adta Anya szájába a falatot, végig gyöngyöző kacajjal, ahogy fejlődő humorérzékkel roppant viccesnek találta, hogy most nem őt etetik.

Azok a kicsi apróságok, amiket nem emlegetnek még a Szalagavatóján is, mert csak egy kis semmiség. Amit nem írnak fel emlékkönyvbe, nem áldoznak rá külön videót, fotót, posztot.
Hogy milyen az, mikor álmosan bámul a játékaira vagy a képeskönyvére. Vagy amikor próbálod ébren tartani az autóban, hogy most már ne aludjon el, mert pár perc és megérkezünk, és ha elalszik, lőttek a délutáni alvásnak, de neki lezuhannak az ólomnehéz szempillái... még visszanyitja egy-egy másodpercre, de nem sikerül ébren maradni, végképp alul marad az álommanókkal szemben; egy utolsó próbálkozással kábán mosolyogva rád néz, és azzal a mosollyal a száján alszik el....

Milyen az, mikor négykézláb feléd iramodva rádront, és felmászik rád - maga se tudva igazán, miért. Ahogy "rugózik" az öledben, arra bíztatva, hogy hintáztasd vagy dobáld egy kicsit a magasba.
Hogy ami eleinte hasonlíthatna a puszira, az nála leginkább még a rághatnék és az éhség, viszont a szeretének legmélyebb jele az, amikor odanyomja az arcodhoz a kis fejét...

Hogy milyen kifejezően tud "hümmögni", kis gesztusokat adni. Pl. amikor nem tetszik neki valami (szirénázás, váratlan zaj), és egy "m-mmmmm" (ne máááár) hangzásút jelez kis szemrehányó pillantás mellett, feléd fordulva (mintha te tehetnél a zajról). Ahogy panaszosan mondja, hogy "babu-baba-bu", mikor éhes. Vagy amikor leírhatatlan "gonosz baba" hangokat hallat.

És hogy az ember próbált írni egy nem babázós posztot, de végül mégiscsak...

Megint eltelt egy hónap.

Repülnek a napok. Legtöbbször. Néha meg csak vánszorognak az órák, ha netán nyűgösebb a Kisherceg. Elmaradt a délelőtti alvás, cserébe viszont délután - jó eséllyel - többet alszik a nagyfijú.

Reggel pedig hol 6:10-kor már kukorékol, hol pedig egész 7:50-ig húzza a lóbőrt. Mindezt persze úgy, hogy rendre 19:45-20:15 között alszik el este. A 7:50-es kelés még oké, sőt... de a 6:10-es kicsit megviseli az ember idegeit. Főleg mert ilyenkor egész nap nyűgös. Egyik játék sem jó. Ha állunk, nem jó; ha ülünk, nem jó, esetleg ha mászkálunk, jó, vagy sétálunk - csak öltözni ne kelljen, mert akkor ordítok. Kajálás közben hamar megtanul repülni minden, ami a keze ügyébe kerül. A kaja is.

Legutóbb elkövettük azt a hibát, hogy egy ilyen hajnali kukorékolás után megsajnáltuk, és magunkkal vittük egy nagyobb autós körútra, miközben mi elintéztünk pár dolgot. Ő szépen elaludt az autóban, és még ebéd előtt tudott pihenni. Meg mi is. Na, délután visszakaptuk kamatostul az egészet. Nagy nehezen fél 4 körül aludt el potom fél órára, és persze egész este dögfáradt volt.

Egyébként naponta elképeszt valami újdonsággal. Megtanult pápát inteni. Aztán egyik nap olyan vehemensen gyakorolta, hogy megránthatta a kezét, mert furcsán nézett a kezére egy mozdulat után, és utána napokig nem pápázott. Most megint csinálja. Eleinte persze mindenre pápá ment, most már főleg akkor, ha elhangzik a szia, vagy pápá felszólítás.

Aztán a múltkor Kisangyaltól kapott ajándékba egy szuperjó puha, rágható építőkocka készletet, amit főleg arra használt, hogy rágja, a nyálát fújja bele és szétszedje, amit anya felépített neki, vagy esetleg átgyalogoljon rajta. Tegnap viszont megpróbálta összerakni! Fogott két darabot, és megpróbálta egymásba passzírozni őket. Minden irányból próbálgatja a szentem, és néha el is találja a helyes irányzékot. Olyankor rém büszke, és lelkesen belegyorsít a mozdulatsorba, így inkább ütögetés lesz a dologból.

Rájött arra is, hogyan kell a labdákat úgy eldobni, hogy pattogjnak, ez is leköti egy időre a figyelmét. (Sajnos az megkaparintott mobiltelefonokkal is ezt próbálja.) Eldobja, a labda elpattog, ő utánamászik. (A mobil nem pattog.) Összeszedi, eldobja, utánamászik, stb. (A mobil persze makacs jószág, sokadjára se hajlandó rugalmasan ütközni.) És újra. Amíg valami más el nem tereli a figyelmét.

Amúgy a múltkor kiderült, hogy nem telefontartozék. Történt ugyanis, hogy a nagyival való beszélgetés közben megkaparintotta az egyik szépséges, világító, izgalmas mobiltelefont, és rágni kezdte. (A mobilok amúgy két dologra jók: pattogtatni és rágni őket. Ne kérdezzetek semmit!) Namost épp a mobil alsó része volt nagyon ízletes, amikor is - feltehetően a sok nyál következtében - a telefon egyszer csak azt írta ki, hogy
A TARTOZÉK NEM CSATLAKOZTATHATÓ.

Fene tudja, én ennek valahol örülök.

Legnagyobb sajnálatomra viszont a mesekönyvek hidegen hagyják. Esetleg szétszedni és szétrágni megpróbálja. Egyedül a Micimackós kispárnája köti le hosszabban. Elmélyülten tudja tanulmányozni rajta az ábrákat, az abc-t és a sarkokban a négy Füles-képecskét. Még azt is hagyja, hogy közben duruzsoljak a fülébe hülyeségeket, elsoroljam neki az állatokat a képen, vagy elszavaljam az abc-t - ezen néha nevet is.

És megint fogzik. Rág és nyálzik. Hurrá!

A Kisherceg megtanult közlekedni a lakásban. Most már szemmel láthatólag nem felejti el, hogy merre indult, és céltudatosan csattognak a kis tenyerek szerte a szobák között. A nappaliban elsődleges célpont a TV-állvány, amire ha felkapaszkodik, akkor egészen közelről - pixelnyi pontossággal - tudja követni az adást.

A másik célpont a kisasztal, amin ha éppen semmi sincsen, akkor istenien lehet csapkodni.
Innen egyenes az út a babzsák fotelhez, amire - anyai segítséggel - rá is lehet ugrani, de egyszerűen hozzá is lehet bújni és meg is lehet cibálni.

Átcsattogunk a hálószobába, ahol a sláger a párologtató maci. Ha működik, megáll mellette és próbálja elkapni a kiáramló párát. Egy kézzel kapaszkodik a kisfotelban, másik kézzel legyez a levegőben, és kavarja a ködöt.

Mostanában már elmerészkedik a fürdőszobába is, ott a kádat szemléli hosszan és töprengve. Derenghet, hogy ott szokott fürdeni. Fürdeni pedig nagyon szeret. Esténként hatalmas pancsolási partykat rendeznek az apjával.

Néha leteszem a konyhában is, de ott elég életveszélyes még. Megpróbál felkapaszkodni a fiókokba kapaszkodva - amik elég könnyen kinyílnak. Vagy a sütőajtó fogantyúját szemeli ki - a sütőajtó meg kinyílik, és ő fenékre huppan. Jobb esetben. Rosszabb esetben a lendület viszi tovább, és a feje koppan a konyhakövön. Utána ordít.

Ezenkívül szerelmes a nagyiék falvédőjébe és a párnákba. Főleg egy piros szivecskés plüss párna nyűgözi le. De annyira semmiképpen, mint a Nagy Falvédő. Már régebben is szerette nézni, elaludt mellette a mintákat bámulva. Most azonban feláll és közelről simogatja, és dünnyög neki meghatottan.

A párnák pedig arra jók, hogy ráhajtsa a kis buksiját. Ezt a szokást mostanában fejlesztette ki, mivel az egyik nagyobb náthája óta reggelenként átveszem az ágyunkb, és ott még békésen szundít egy-két órát tovább. Azután amikor felébred, még jólesően hentereg és fetreng egy sort. Ráhajtja a fejét mindenre, ami kicsitis párnának néz ki. Anya hátára, apa vállára, a macira, a paplanra, a kispárnára, a nagypárnára... mondjuk félpercenként. Közben pedig vadássza a támlán sorakozó plüssöket. Potom tíz perc alatt az ágy katasztrófa sújtotta övezetnek néz ki.

Ugyanez igaz a nagyszobára is, ami nap végén általában úgy fest, mintha játékrobbanás történt volna. Mindegy, hogy hányszor raktál napközben rendet. És Kisherceg még nem is tud járni, ugye.

Ellenben van nyolc foga, és a sok mozgás miatt - meg mert az utóbbi időben felváltva fogzott és nátháskodott - mostanában semmit sem hízott. Kicsit aggódom is érte. Bár a gyerekrovos valószínűleg legyintene erre a témára is. Egy kicsit idegesít mostanában, hogy ennyire rálegyint mindenre. Amikor először volt 39 °C-os láza, akkor vállat vont, hogy hát éppen bevihetjük, ha akarjuk. Bevitttük.
Valami vírus.
A füle? Hát azt csak azért bizergálja, mert csak. Rossz szokás. Biztosan.
Khm. Jó, biztosan kicsit jobban aggódok első gyerek lévén, de azért legalább belekukkanthatott volna a fülébe.
A második 39 °C-nál már nem vittük be. Telefonon rázott le minket a csaj.
Kicsit gondolkodom az orvosváltáson.
....

A Blog meg éppen ma lett 5 éves. Jövőre iskolába küldjük. De nem garantálom, hogy megtanulok írni...

Ma lett tíz hónapos a Kisherceg.
Egy éves korától már úgyis csak az évfordulókat nézzük majd...
A mérleg hét fog plusz, és anya részéről - azaz nálam - egy lábujj minusz. Sikerült lefociznom a küszöböt jártamban-keltemben, de kösz, már múlik.

Remélem, a nyolcadik fog után lesz egy kis szünet, mert már kicsit unom. Bár mióta elmúlt a nátha, egészen tűrhetőek a napok. Sőt, amikor vendégségben vagyunk, akkor a Kisherceg kivirul, és hozza a legjobb marketing-baba arcát.
Legutóbb ott vacsoráztunk egy kétgyerekes családnál, a kis drágám meg el volt ragadtatva a két másik gyerkőctől. Egyik három, másik másfél éves. Igazándiból kéne neki egy testvér. Mondjuk idősebbet már nem tudok prezentálni. Legalábbis tudtommal semmiképpen nem... hehe.
Még a vacsit is képes volt nyüsszögés nélkül előadni, pedig az nála ritkaság. És akkora étvágya volt, hogy elpusztított egy egész konzervet, utána meg még bevágott egy csomó sajtot és kenyeret - ugyanis mindenki evett körülötte, ő meg élvezte, hogy kap a nagyok kajájából. Csak tátizott a kis szája, és falta a kaját, mint mozinéző a pattogatott kukoricát - nem is figyelt rá teljesen.
Azóta átalakítottam a konyhát, így mostmár ő is tud velünk enni, a babakaja elfogyta után a kolduló kutya szemekkel, amikkel nézni tud, néha kizsarol még pár falatot a mi tányerunkról is. Javarészt már úgyis szinte mindent ehet. Jó, narancsot és olajos magvakat nem, meg mézet sem, de amúgy...

Közben folyik az örökösödés körüli mizéria. Drága nagynéném kitalálta, hogy a házrészt, amin annakidején anyámmal annyira összevesztek, hogy már húsz éve nem beszéltek egymással, azt most elperli. De hogy ezzel miért kellett addig várnia, amíg engem perelhet, azt nem tudom.
Amíg ez a szarság le nem zajlik, addig meg a többi örökrészt sem írják rám. Mondjuk részemről ráérek...
De hát minek az embernek ellenség, ha vannak rokonai, nemdebár?