Bírom a védőnőnket.
A védőnő, mint olyan, egyébként is egy érdekes állatfaj. Rendszerint terhesség alatt bukkan fel, de ilyenkor főleg a nappali búvóhelyén találkozhatunk vele.
Kis várakozás után csap le prédájára, vérnyomást mér és beleírogat a terhes kiskönyvbe. (Mások beszámoltak róla, hogy gyanús, talán kapuccsínózni jár hozzájuk.)
A gyerek születése után meg házhoz is jön.
És lehet vele beszélgetni. Másra nem igazán volt eddig jó.
Jön, megnézi a babát - jobb esetben. De általában csak beszélgetünk. Hogy melyik könyv a jó, vagy melyik film, és hogy ő is ugyanazt gondolja a gyereknevelés egyes kérdéseiről, mint én, stb. De okosabb eddig sosem lettem egyetlen beszélgetés után sem. Eldumálunk egy órát, aztán elmegy, én meg úgy érzem, hogy ennyi erővel kávézhattam volna egyet valamelyik barátnőmmel.
Mondjuk hallottam, hogy lehetne rosszabb is. Aki ad tanácsot, sőt megmondja a tutit, csak éppen hülyeséget. Vagy dulván kiosztja az anyukát. Stb.
Őt legalább kedvelem.
3 megjegyzés:
Hát részvétem. Először elkezdtem beírni ide a mi történetünket, aztán olyan hosszú lett, hogy inkább bejegyzést írtam belőle otthon. :)
Azért az elgondolkodtató, hogy milyen kevés pozitív tapasztalatot látni-hallani ezen a területen.
Megyek és már olvasom is... ;)
Egyébként én tényleg kedvelem a védőnőnket, csak semmi hasznát nem látom :)
Akkor szerencséd van, nálunk kicsivel rosszabb volt a helyzet. :)
Bár az asszony azt mondta, csak én láttam ilyen feketén a helyzetet, őt valójában csak a hatáskör túllépés/szereptévesztés zavarta, az nem hiányzott neki.
Megjegyzés küldése