Lehetne azt, hogy ne pofátlankodjon be naponta öt rohadt szpembot a tagboardomra??! Köszike.

A faszomat bele már mindenbe, de úgy igazán!

Na, kicsit beelegeltem, vagy mi a szösz. Ilyenkor persze kijön a hiszti rendesen. Kéne egy meghitt falsarok, amit jól elmondhatnék mindennek, lehordhatnám a sárga földig, ordibálhatnék vele kedvemre, sőt akár fel is pofozhatnám. Mert sajnos vagyok annyira szociális, hogy akikkel ezt kedvem szerint megtenném, azokkal nem teszem.

Ilyen az a sok szarzsák is, akik megszervezik ezt a kurva közlekedést. Meg a tüdőbajos köcsögök, akik tömegközlekednek és terjesztik a kórságaikat, ahelyett hogy rendes ember módjára inkább otthon maradnának... Meg azok a rühes ribancok, akik fellökik az embert, ahelyett hogy simán csak felszállnának a buszra rendezett sorokban. Meg a retkes, büdös, izzadt faszkalapok, akik miatt nem lehet levegőt venni azon a szutykos villamoson, ami negyed óránként jár és még be is szólnak, ha az ember lánya szoknyát visel és kicsit is nőszerűen néz ki. A faszomat érdekli a kanos kurvapecér lankadt mütyürkéje, bassza szájba vele kétszer a lompos, bajszos feleségét, ne engem szórakoztasson!
És ha legközelebb valaki be mer szólni, úgy elküldöm az Antarktiszra jeget kalapálni, hogy belepistul. Csessze meg! Na!
*pöff*

Kurvára hülyén nézne ám ki, ha mindenkit leordítanék, akire napközben dühös leszek... de néha félek, hogy egyszer kibukik belőlem az állat. A vadabbik.

Tegnap már odáig jutottam a méregzsákságban, hogy a nap végén muszáj volt felhívnom Kisangyalt és hülyeségekről beszélnem vele, hogy lehiggadjak a nyugodt hangjától.
Az is lehet, hogy csak a meleg csinál belőlem komplett idiótát, de az is lehet, hogy kamaszodom... és egy teliholdas éjszakán bebábozódom, hogy majd egy vérengző hárpiaként szülessek újjá.
Lepkeszárnyakkal, gyilkos csáprágókkal és vérszipolyozó kellékekkel.
Igen, szerintem csakis így lehetséges.

Beirattam az utolsó jegyemet is, a városszociológiát. Aztán addig-addig nyafogtam, hogy mégiscsak ötöst szeretnék, hogy hagytak javítani.
Egészen pontosan azt szerettem volna hallani, hogy bennem egy városszociológus veszett el, és hogy most azonnal kezdjek publikálni a témában, mert született tehetség vagyok, egy igazzy bölcsész-mérnök... végül kegyesen megengedtem, hogy beírják a jelest.
Az egyetlent ebben a félévben, ezt is egy töltelék, büfé tárgyból... de ki a francot érdekel ez tulajdonképpen???? Megvan a félévem, és jöhet a következő!

Rögtön jönnek értelmesebb témák is, csak kifújom magam.

Megint visszaolvastam kicsit, hogy mit is csináltam tavaly ilyenkor... Elkeserítő: dolgoztam. És tanultam is. Najó, akkor nézzük, mit csináltam tavalyelőtt. Ajjjajj, dolgoztam és tanultam. Ez csúcs. Nem vagyok ám unalmas, áhhh! Dehogy.
Pedig tök jó dolgokon dolgozom. Pl. tegnap csináltam egy baromira jó csészét, meg egy tányért. És holnap azt is megnézem, hogy milyen lett élőben. És nem fogom kitenni a fotóját, mert az nem volna izé... Etikus. Vagy valami más izé. Tehát nem teszem ki, pedig kitenném, mert büszke vagyok rá.

Ezzel ellentétben pl. a rajzaimra nem vagyok büszke. De azért azokat majd kiteszem.

Aztán meg most hirtelen rámszakadt egy csomó szabadidő, de mégsem érzem magam igazán felszabadultnak.
Legszívesebben haszontalan dolgokat csinálnék meló után. Mint pl. a Váci utcán sétálgatni, meg át a Lánchídon fel a Várba, aztán el kéne menni még a Margit-szigetre is, fotózni.
Aztán meg még el kell vinnem Szőkeherceget és Kisangyalt a Gerbaudba... Ugyanis megfogadtam, hogy ha elsőre leszigorlatozom, akkor elviszem őket. (A franc gondolta amúgy, hogy bejön!) De nem bánom amúgy, mert azért ez igazán minimális egy szigorlatért.
Szóval ott tartottam, hogy meló után. De a csudába is! Meló után olyan vagyok, mint akit kimostak, majd kivasaltak! Megy a jó fene bárhová is! Jegelt ágyat akarok és elterülni benne, mint egy béka.
Hát ennyit dióhéjban az Élet Értelméről, a filozófiáról és a 42-es számról.

Na, csók mindenkibe, én most megyek a jegelt ágyba békamódra kiterülni.

Kettes lett! Elégséges! Ketteske!
Mindenkinek köszi a drukkot, meg a fekete kakasokat, jól jött!
Ez egyébként nagy szó, mert ez egy különösen vérengzős tantárgy. De a vizsgáztató tök rendes volt. Annak ellenére, hogy meglehetősen visszamaradott nézetei vannak az épületszerkezettanról. '70-es évekbelinél újabb megoldásokat nem nagyon szabad neki mondani, mert úgysem fogadja el. Préselt fém cserepek? Hőhíd-megszakító? Villanygitár? Hülye zene?!
Már a főnökömet is tanította... És akkor sem volt fiatal.

Ezzel egyébként idén nyárra vége a tanulásnak. Még benézek jegyet beiratni, meg a barátosném diplomavédésére közönségnek, de ezektől eltekintve szeretném messziről elkerülni a BME főépületét szeptemberig.

De nem állunk meg pihenni, mert a hétvégére beütött egy meló, amit tényleg egyáltalán nem kívántam, a hátam közepére sem. Sajnos azonban vannak dolgok, amiket muszáj. Úgyhogy ezt is csinálom, mert muszáj. Még az is lehet, hogy tanulok valamit, miközben megcsinálom.
A főnököm talált egy helyet, ahol 3D-ben nyomtatnak, úgyhogy keddre ki is nyomtatják, amit összehozok.

Igen, 3D-nyomtatás.
Eddig azt hittem, hogy ezt maximum a NASA használja, és ők is csak a kutató-laboratóriumbeli tesztelésnél tartanak, ám tévedtem.
Sőt, ha valakinek van úgy 6 felesleges milliója, akkor akár vehet is nekem egy kütyüt, amivel aztán nyomtathatok hidat, mozdonyt, kiscicát...
Hiába, le vagyok maradva a technika mögött, mint a borravaló. De ki a franc tudja követni ezt a fejlődés-rohamot?!

Megérkezik a meleg és a napsütés, erre én mit csinálok? Megfázom. Mert ezt kérem, így kell. 30°C-ban meg kell fázni.
Sebaj, ma legalább a melón és a tanuláson kívül békésen trüttyöghetek a zsepimbe itthon, egyedül.

Már "csak" egy szigorlatom maradt és utána nyaralhatok. (Ha marad valami addig a tüdőmből és az agyam nem folyik ki az orromon.)
Abban egyelőre csak reménykedni tudok, hogy a bénult lihegésen kívül azért értelmesebb tevékenységre is képes leszek majd július-augusztus táján. De egy csomó dolog tervben van a biztonság kedvéért.

Például - ezennel megsúgom a nagy nyilvánosságnak - naaagy bátran beneveztem egy 3D-s építész modellező versenyre. Már megvan a koncepció is (persze hogy köze sincsen a mai építészethez), és szerintem van annyira nyerő, hogy ha sikerül megvalósítani az elképzelést és ha nem zárnak ki vele, akkor esélyes vagyok arra, hogy megnyerjem a harmadik díjat, amire fáj a fogam.
Ez nem vicces, tényleg!
Francnak se kell az első díj. Nem is tudnék mit kezdeni vele. Kell a fenének egy olyan program, amit sosem használtam és soha nem is fogok.
...Najó, esetleg a különdíj még jöhet...

Különben utálatos dolog ám itthon dolgozni. Soha semmi nincsen kéznél, mindent a kollegáktól kell kérni, hogy küldjék el, szkenneljék be és telefonáljanak. Még csak alig dolgoztam ma, de már most utálom.
Persze, kellett ez nekem??!
Holnap inkább bemegyek haldokolni. Mindenki jobban jár.

Heti átlag egy post. Szánalmas, de erre fussa, többre most nem.

A héten elmentem egy szigorlatra, de az ottani teljesítményemet csak a szánalmas jezővel tudnám illetni. Ha én lennék a tanár, tutkóra megbuktatnám magamat. Azért ettől függetlenül még mindig esélyes, hogy megütöm azt a szintet, ami a szóbelihez szükséges és nem kell ezt az egész baromságot újra lejátszanom. Ebben reménykedem legalábbis.

Különben meg nem értem, hogy egyáltalán minek ilyesmiket tanulnom, ha egyszer már záróvizsgáztam belőle. Másodszor pedig még most is a fősulis jegyzeteimből tanulok, ami azt jelenti, hogy itt az egyetemen sem adják le jobban (sőt) az anyagot, mint '98-ban, Debrecenben. Akkor meg minek nekem ezzel a sok hülyeséggel bohóckodni?!
Na, de végülis mindegy. Próbálok az energiaminimum elvét alkalmazva a lécek felett át-átsurranni. Ha néha kicsit alálövök, hát ez van. Még én sem vagyok tökéletes. Pedig milyen jó volna...

A műszaki cikkekkel meg valahogy nincs szerencsém.
Azt már meséltem, amikor egy nap négy alaplapot és három vadiúj processzort füstöltem el? Mondjuk némi szakértői közreműködéssel. De ez már régen volt.

Most megvágtam magam a tévével.
Nem röhög!
Véremet ontottam, de az a mocsokláda továbbra sem volt hajlandó működni.
Egyébként pedig nem(!) vagyok tévéfüggő! Nem! Annyi az egész, hogy jó, ha szól valami a háttérben, ha rajzolok. Meg ha tanulok. Meg amikor porszívózok... és annyira jól el tudok aludni az esti filmeken.
Kérem a tévémet! Naaa! Azt, ami működik!