Tegnap este hazajöttünk.
Őszintén szólva baromira jó érzés volt végre nem pálmafákat, meg napernyőket látni az út mellett hazafelé...

Utibeszámoló készül, csak kis türelmet kérünk, amig leülepszik a sok élmény.

Gyors es rovid helyzetjelentes Korfurol.
Az internet aranyaron megy innen. Na szoval... Megerkeztunk, es a repulo sem zuhant le, pedig eskuszom, en rettegtem. Kabe addig, amig fent nem voltunk. A felszallas igencsak lenduletesre sikeredett, en meg elso repuloskent nem tudtam, hogy ez most jo vagy rossz. De vegul jo volt. (Hogy leszallaskor miert tapsoltak a tobbi utasok, azt sem ertettem - talan ok is feltek, es most megkonnyebbultek?)

Fotokat nem csinaltam a geprol, olyat mar mindenki latott, hogy gepszarny es tejfeherbe veszo izek ott lenn. Izgis. Lapozhatunk.
(A gorog betuket/bill.kiosztast meg szoknom kell, elnezest az elgepelesekert. A blog kezelofelulete is tok gorog, ertitek, olyan fura matekos jelek... ha mindezt megis olvassatok, akkor jol emlekeztem, melyik az "Elkuld" gomb.)

A terkepre nezve kb. a mi szallodank van a legmesszebb a fovarostol, es tok jo csendes kis falu(?) mellett fekszik. Estenkent alig van buli, ami pozitiv, mert eleg koran aludni megyunk. Ellenben ma hajnali haromkor kert ebresztest a jobb oldali szomszed. es rogton hangos pancsolasba is kezdett.
A szunyogok meg, tisztelettel jelentem, itt is csipnek. Pedig azt remeltem, hogy a sos vizben nem elnek meg... Valaki biztos hozott nekik edeset.

Itt atadom a billentyuket Szokehercegnek...
Be kell valljam, nekem nem valo a svedasztal. Moho es egyszeru lenyem mindenbol akar "csakegykicsit...", es itt eleg nagyok a tanyerok is. Es az a sok szep, puha hus... ahogy elterul a salataagyon... mint egy napagyon a medence mellett, es kaceran ram nez egy paradicsomszelet alol... nos, *nagyot nyel* en mindig bunbe esem.
Szoval jo sokat eszunk. Es jo sokat alszunk. Jo baba: eszik-alszik-mosolyog...

A szalloda kertjeben van kulon medence, nem muszaj a tengerben furdeni a kedves vendegnek. De mi azert bementunk oda is, es csak aztan a medencebe, ami ebben a sorrendben sokkal kevesbe megrazo, mint forditva. (Amugy a tenger kb. a julius eleji Balatonra emlekeztet, nagy szelben. Sok soval.)

Amugy van itt minden reggel egy helyi sport: a Napágyfoglalò. A lenyege, hogy minden reggel, minel korabban erkezz meg a medence melle, es foglalj le (egy meg szabad) napagyat magadnak, lehetoleg olyat, ami felett napernyo es/vagy palmafa terpeszkedik. (Kulonben este 6-ig nem igen szabadulnak fel ágyak, ugyanis egy-egy torulkozot mindig otthagynak a lelemenyes vendegek, ami estig foglalja nekik a helyet...) Aztan elhuznak sziesztazni. Ki koran kel, ures ágyat lel...
Ma reggel mi is becsatlakoztunk ebbe a sportba. Szep, sarga ernyonk van. Valaki 1-tol 4-ig, hmm?

Elmegyunk majd ket szervezett turara is a heten. Aztan majd meglatjuk, hogy lesz-e kedvunk sajat szakallunkra is felderiteni a sziget reszeit. A falut vegulis tegnap mar megneztuk...
A ket tura kicsit hosszabb lesz, olyan kotelezo programokkal, mint a fovaros es az Egérsziget, meg valami kis hajoturara is elmereszkedunk. Viszont ezekrol mar csak akkor, ha hazaertunk.

Bucsuzunk;
Bodzillasz es Szokehercegosz

Na, szóval...
Most már mint Szőkéné Bodzavári Bodzilla jelentkezem.
Előszöris köszönjük mindenkinek, aki eljött. Köszönjük az ajándékokat, a sok izét és bigyókát is, a jókívánságokat, meg úgy mindent. A sok boldogságot meg szépen beosztjuk az évekre.
Aki nem jött, az sajnálhatja, mert nem lesz még egy. Majd csak 25 év múlva.

Az élményt egyébként mindenkinek tudom javasolni, mert részemről állati jól éreztem magam a saját esküvőmön. Előtte volt persze idegeskedés, izgulás, koránkelés, jajjnembírokaludni, de amikor már ott voltunk, akkor már minden rendben volt. És egy szavam nem lehet, mert fintorgó arcot egyet sem láttam.

Az anyakönyvvezetőtől persze elkéstünk. Pedig hatalmasat rohantunk.
A sétálóutcán valószínűleg a nap fénypontja volt a loholó menyasszony és a nyomában futva érkező koszorúslányok. (Kisangyaltól útközben még a telefonszámát is megpróbálták elkunyizni. Persze nem adta.)
Szerencsére pár "ejnye-bejnye" után csak összeadtak minket.
Na, ott és akkor nyugodtam meg. És utána már simán is ment minden.

Átmentünk a templomba. Arra mondjuk már nem nagyon emlékszem, mit mondott a pap, mert minden mással voltam elfoglalva de azt hiszem, senki nem fogja kikérdezni.
Főleg az foglalkoztatott, hogy annyira meleg volt odabenn, hogy attól tartottam, hogy a kemény munkával felvakolt sminkem le fog olvadni. De végül kitartott.
Viszont az nagyon nem volt jó, hogy álldigálni kellett. Csendben toporogtam és azon töprengtem, mikor lehet már valahová leülni.
Aztán még valami esküt is mondtunk. Meg gyűrűt le, aztán megint fel... Ennyit az áhitatról és átszellemülésről.

A lagzi igazán szuperül sikerült. Pár perc alatt megszoktam, hogy körülöttem pár éves lánykákból álló kisbolygórendszer kering és így már bulizni is tudtam. Néha mondjuk ráuszítottam a visítozó kislányokat a vőfélyre, hadd táncoljon ő is. Ő egyébéként osztatlan sikert aratott. (A fiatal lányok körében is) Nekem különösen a kocsis (Kocsis, kedves kocsis!...) játék jött be. Sáska kollega meggyőző alakítása feledhetetlen élmény volt.
Arra pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy két tojást is végig bírok kergetni Férjemuram nadrágjában...
A zenekar egészen jól nyomta, de nekem leginkább az éjjel egy óra utáni rock-szekció jött be. Ekkor már végre nem kellett a kisbolygórendszeremre figyelni, nehogy felrúgjam valamelyiket a tánc hevében - lévén, hogy elmentek aludni haza a kiskorúak. És úgy istenigazából szétugrálhattam a lábamat. (Fájt is másnap, de megérte. Régen buliztam ennyire jót.)

Annyi kaja volt, hogy abból amúgy még egy esküvőt simán meg lehetett volna tartani. Hétfőn például még mindig hidegtálat ettünk. Ma pedig már rá sem bírok nézni a töltött csirkére.
Szőkeherceg pedig vasárnap hajnalban azt álmodta, hogy még mindig kaját pakol...
A torta meg valami álomi szuper volt. (Ezúton köszönet érte!) Nem sok olyan esküvőről tudok, ahol szép és finom is volt a torta, méghozzá egyszerre. Úgy elfogyott, mint a sicc.

Kaptunk egy grillázs-tortát is, ami inkább funkcionális, mint finom. Tudniillik ezt ugye szét kell ütni és ahány darabra esik, annyi gyerek lesz. (Jelzem, én ezt valami pénzes dologgal hallottam, de mindig tanul az ember. Meg úgy voltam vele, hogy azt csinálom az esküvőmön, amit mondanak, szóval ide azt a grillázst!)
Azért remélem, hogy minden babonaság és grillázs-torta ellenére azért majd megmaradunk a könnyen kezelhető háromnál... Nem szeretnék sokszáz kiscserkésznek kollégiumot nyitni, nah.

Egyszóval minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt és nem az marad meg, hogy ez volt életünk legidegesebb napja.
Szombaton meg elhúzunk Korfura.

Elhoztuk tegnap a ruhámat Szegedről. Fokozódik a helyzet...
Nem vagyok egy izgulós alkat állítólag, de most pici görcs a gyomrom és kábé annyira ideges vagyok, mint ha az első szigorlatom előtti vizsgadrukkot egyesítenénk egy hatalmas parti megszervezésével járó összes idegességgel és kettővel megszoroznánk. Zabszem effektus. Majd elmúlik a helyszínen úgyis.

Tegnap aztán még táncoltunk is este. És már elkezdtem élvezni. Na, nem a keringőt, az olyan karótnyelt dolog. Viszont volt tízpercnyi salsa... na, az bejött. Megfordult a fejemben, hogy esetleg utána is lehetne járni még. Persze úgyis győz majd az időhiány és a lustaság a lelkesedés felett... pedig végülis tök jó dolog táncolni. Főleg, amikor megy.
Maximum ha már nagyon hiányzik a parkett, beszabadulok szombat délután valamelyik matiné-diszkóba és riogatom a tizenéveseket.

Visszajött a főnököm kéthétnyi nyaralás után és ahelyett, hogy kipihent és nyugodt lenne, mint minden normális ember kéthétnyi nyaralás után, hisztis és mogorva és még bunkó is.
Valamiért azt hiszem, imádni fogom a mai napot.
Holott mára azt terveztem, hogy szépen befejezem a rajzokat, kinyomtatom, kommentekkel látom el és odateszem az asztalára, hogy holnap (amikor először be kellett volna jönnie) elmolyoljon vele nyugisan. Én meg mehessek egy kicsit kirándulni. Ehelyett... ehelyett, ehh. *elkullog nyomtatni és ügyintézni*

A céges macska tegnap hoppon maradt. A maradék kajáját este felprédálták a sünök. Utána pedig kedélyesen összeszarták a teraszt...
Én meg jól elaludtam még a Hősök előtt. De majd megnézem azért valamikor. Mégiscsak az utolsó rész volt az évadból, vagy mi.

Már azon törném a fejemet, hogy milyen fürdőruhát kéne venni arra bizonyos homokos tengerpartra. Sőt, legszívesebben ott süttetném a hasamat. Ehelyett inkább matekpéldákat oldok meg:
80 ember 6 óra alatt hány tortát eszik meg, ha odakinn a hőmérséklet 31°C?

Ebből is látszik, hogy tényleg csak a leglényegesebb apróságok maradtak. Mint például a szalvéta színe. (Asszem, a narancssárga az szép szín. Nem?)
És a fátyol be fog-e férni a kontyom alá, és ha kicsi lesz, akkor mit visznek a koszorúslányok?
Kell-e gyűrűpárna, vagy adnak majd tálcát?
Ha rumbát tanulunk, akkor vajon melyik zenére fogunk majd rumbát ropni?
És a nyitótánc angol, vagy bécsi keringő lesz?
Milyen lépésekből áll az autentikus menyasszony-tánc?
A gyertyafény-keringőt muszáj égő gyertyával a kézben ropni, vagy jó lesz a zseblámpa is?