Végül gyereknapra megkaptam magamtól ajándékba azt a bizonyos CRKT-kést, ami ezeröccá' volt. Majdcsak megtekinti valamelyik szakértő, hogy valódi-e. A markolaton van egy bazi pók embléma... ez némi gyanakvásra ad okot azért. Höhöhö.
(A CRKT-honlapon nem volt kinn hasonló.)
Mondjuk az én szintemen ez bazira nem érdekes. A táskámban meg a franc se nézi.

A gyerek meg megint berekedt. Tegnap folyamatosan csak aludt és nyáladzott, ma meg végig nyűgös volt.
És két nap alatt valahogy felszedett 200 grammot. Gőzöm sincsen, hogy csinálja ezeket az ugrásokat. Elvileg hetente kéne neki ennyit felszednie. Néha gyanakszom persze, hogy szar a mérlegünk.

Ezt az űrlényt tegnap hajnali kettőkor találtam. Najó, nem ezt, hanem ilyet.
A kis drága a fürdőszoba felől rohant felém, bennem pedig győzelmet aratott az anyai ösztön a biológiai érdeklődés felett és hősiesen agyonvertem előbb egy papuccsal, majd egy ajtó kitámasztóval. És nem sikítottam közben. Pedig nehezen adta meg magát.

Átfutott az agyamon, hogy bazmeg, egy ajtóval odébb egy kisember alszik és esetleg az ágya közelébe kerül ez a potom ötcentis gusztustalanság. Ha lett volna nálam, akkor fegyvert rántok és közelről adok le rá egy célzott sorozatot. És szarom le a tiltakozást, ezek ellen a kazettás bombát is bevetném.

Amúgy a biológiai érdeklődésűek kedvéért: ez egy Scutigera coleoptrata, magyar nevén légyölő pókszázlábú. Bájos.

Mint a mellékelt ábra mutatja, a játékszereket lelkesen fogadta a felhasználójuk.

Egyelőre még csak úgy 5-20 percig köti le a dolog, utána megunja és/vagy elfárad és hisztizni kezd. Onnantól pedig körbe kell vele járni a lakásban, megmutatni mindent, ami színes, fényes, mozog vagy csak úgy van.
Ha ezt is megunja és/vagy belefárad, akkor a következő hisztiroham után le lehet tenni és vigyorogva beszélgetni vele, mire ő lelkesen kiabál, hogy eüeee, meg á!, meg g!, meg ágú!
Ezzel is elvagyunk úgy 10-15 percig - az egy pelenkázás vagy egy öltöztetés idejére elég is pont.
Aztán ha ez is lecsengett, és még van idő a következő kajálásig, akkor meg lehet próbálni elaltatni.
Ez egyelőre még úgy működik, hogy a mózesében megpróbáljuk valahogy elringatni, vagy inkább elrázni, mert a ringatás önmagában unalmas és a Kisherceg inkább azt szereti, ha rázkódik alatta az instrumentum, amiben utazik. Ergo istenien elvan az autóban, a babakocsiban séta közben (főleg a macskaköveken) és a mózesében, ha járkálnak vele. Mondanom sem kell, hogy mivel lassan öt kiló a szentem, ez azért elég fárasztó.
Úgyhogy most az a nagy harci feladatunk, hogy megtanítsuk elaludni... néha már megy is neki. Bár igencsak kiadósan kell megkajálnia hozzá és előtte nem árt kicsit elfáradni valami játékban.

A héten egyébként fogta magát és berekedt a kicsike. Igen, a legnagyobb melegben. Az anyja is olyan amúgy, hogy a nyár közepén fázik meg mindig a legjobban.
Szegény kölök szerintem megijedt a saját repedtfazék hangjától, mert néha döbbenten hallgatott el a saját üvöltésétől. Komolyabb baja szerencsére nem volt - egy kis aluszékonyságtól eltekintve, de az nem is akkora baj.

Kimentünk a piacra, hogy a kölyök második hónapos szülinapjára nézzünk valami játszóbizbaszt, amit nem anyának/apának kell bökdösnie, vagy felhúznia, hogy lekösse a gyereket, hanem ő maga mancsolhatja, mert már erősen nyílik a csipája és gyakran kalimpál a dolgokért.

Leltünk pár otrombán kinéző műanyag tornaszert, ami zörög, csipog. Egyet rögvest meg is vettünk, meg egy játszószőnyeget, ami meg az én mániám.
Igen, anya magának vásárolja a játékokat. A múltkor egy zenélő plüss sárkányt kellett megvennem. Érted, kellett!
Kíváncsi vagyok, mit szól majd a gyerkőc hozzájuk. Mondjuk a játszószőnyeg egészen jól lekötötte, de egyelőre csak 5 percig teszteltük. Ezalatt felfedezett rajta egy lifegő piros-fehér dinnyét, amit bokszolgatott és az halkan csörömpölt neki. Ezzel elvolt, mi meg gyönyörködtünk.

A piac amúgy azért jó, mert van minden szar. Ha lánygyerek lenne a Kisherceg, már simán habos-babosba, játékbabának tudnám öltöztetni, de így viszont vehetek neki vadász-csúzli utánzatot, vagy gagyi air-soft cuccot, de akár egy CRKT kést is ezerötért. Gondolom, hamisítvány volt - bár nem CKRT volt ráírva (mint az Adios márka, ugyebár) -, tehát vagy lopták, vagy hamisítvány volt és még lopták is.

Mire lefordítottam az eüü jelentését - azt jelenti, történjen mostmár valami, mert elunom magam -, jött a következő szó, miszerint ümme. Most törhetem a fejem megint...

Kishercegünk már majdnem kéthónapos és egyre több meglepetést tartogat.
Az egyik a súlya, mert már majdnem négy és fél kiló.
Valójában persze minden nap egy újabb meglepetés, azt kell hogy mondjam. Egyik nap még például háromórás az időbeosztása és inkább hancúrozna alvás helyett, de másnap már átáll négyórásra és durmol órákon keresztül és aztán a hét végéig meg is tartja ezt a szokását. Aztán jön egy front és visítva átordítja az estét
Most a gagyarászással szórakoztat. Reggel rákiabált Sanyikára, hogy Eűű!
Sanyika egy kék egérfajzat, aki az ágya felett lengedezik, és bizony nem lengett eléggé szerencsétlen pára.
Egy könyvben egyébként azt olvastam, hogy a baba tudja, hogy van különbség ember és tárgy között és a tárgyakat csak figyeli, de nem akar velük kapcsolatot teremteni. Hát Kishercegem ezt a könyvet vagy nem olvasta, vagy oltári boldog mindentől, ami mozog, mert a piros dobókockára óriási vigyorral képes nézni. Lényeg, hogy elég izgisen mozgassa az anyja. Vagy az apja. Vagy valaki. A lényeg a mozgás.