Kimentünk a piacra, hogy a kölyök második hónapos szülinapjára nézzünk valami játszóbizbaszt, amit nem anyának/apának kell bökdösnie, vagy felhúznia, hogy lekösse a gyereket, hanem ő maga mancsolhatja, mert már erősen nyílik a csipája és gyakran kalimpál a dolgokért.

Leltünk pár otrombán kinéző műanyag tornaszert, ami zörög, csipog. Egyet rögvest meg is vettünk, meg egy játszószőnyeget, ami meg az én mániám.
Igen, anya magának vásárolja a játékokat. A múltkor egy zenélő plüss sárkányt kellett megvennem. Érted, kellett!
Kíváncsi vagyok, mit szól majd a gyerkőc hozzájuk. Mondjuk a játszószőnyeg egészen jól lekötötte, de egyelőre csak 5 percig teszteltük. Ezalatt felfedezett rajta egy lifegő piros-fehér dinnyét, amit bokszolgatott és az halkan csörömpölt neki. Ezzel elvolt, mi meg gyönyörködtünk.

A piac amúgy azért jó, mert van minden szar. Ha lánygyerek lenne a Kisherceg, már simán habos-babosba, játékbabának tudnám öltöztetni, de így viszont vehetek neki vadász-csúzli utánzatot, vagy gagyi air-soft cuccot, de akár egy CRKT kést is ezerötért. Gondolom, hamisítvány volt - bár nem CKRT volt ráírva (mint az Adios márka, ugyebár) -, tehát vagy lopták, vagy hamisítvány volt és még lopták is.