Az imént maradandó - és félek, a későbbiekre is meghatározó - élménnyel lettem gazdagabb. Egészen pontosan a konyhában. (A helyet azóta is szellőztetik, de erről majd később.)
Az egész úgy kezdődött, hogy nemrég egyszemélyes zacskósleveseket kerestünk, és az Auchanban épp új szállítmány érkezett, valami új és egzotikus gyártótól, keleti motívumos csomagolásban, sose látott újdonság és birtokbavételi vágy ("must have!") érzését keltve.
Az ellenség ezennel beférkőzött hozzánk. Majdnem 2 hét lappangási idővel támadott.
Amint ma kibontottam, azonnal megcsapott a zebraketrec-szag (igen, az Állatkertből). Tébolyultan felvihogtam, hogy ilyen korán vallok esetleg kudarcot, de mások is jelen voltak, és érdeklődéssel kezdték el figyelni vívódásomat, kínos lett volna rögtön megfutamodni. Grimaszaimat látva többen abba is hagyták (normális) ételük kanalazását. Arcukon vigyor. (Akkor persze még nem érezték a szagot.)
A külső csomagolást óvatosan félretettem, hogy legyen mire ártatlanul mutogatni - a kézzelfogható indok és bűnbak mindig jobban jön magyarázkodáskor, ezt észrevettem már.
Tovább küzdöttem magam a lényeg felé, ugyanis bentebb a csomagolás további rétegei vártak. Összesen 3×-osan van a cucc túlcsomagolva.
Van ugye a fűszer/zsír/ízesítő 3 külön kis tasakban, de együtt is bele vannak még csomagolva egy nagyobb (A) tasakba. A leveshez járó üvegtészta szintén külön csomagban van (B).
Namost az A és B zacskó is benne van még egy közös nagy zacskóban (C)! Légmentesen zár, tök puha, kiskínaivázát is lehetne benne szállítani. Végül ez a C zacskó rejtőzik közvetlenül a díszcsomagolás alatt, és azt hiszem, ott volt valahol elrejtve a zebra is, csak a nyitásnál kieshetett.
Hozzátenném, hogy a kis tasakokat sehogy (se tépve, se foggal, se körömmel a leggyengébb ponton szaggatva) sem lehetett kinyitni, de ezen a többiek már nem tudtak röhögni, ugyanis hirtelen nekik is eszükbe jutott néhány zebra. (Ne kérdezzétek, egészen biztosan ez az állat volt.) Néhányan "félretették vacsorára" az ebédjüket, és hasukat látványosan simogatva (mmm, de jót ettem, továbbijóétágy... huss) eltűntek.
Hamar rájöttem, hogy csak késsel boldogulok a zacskónyitásnál, de azt nem értem, hogy - noha láthatóan jól zártak - mitől volt akkor már az elejétől zsíros és büdös a kezem?
3 percig kellett csak a forró vízben hagynom - ennyi időm jutott levegőzni a folyosón -, utána már ehettem is, és furamód rengeteg üres szék közül választhattam.
Az üvegtésztát asszem nem kell bemutatnom; jól jött a kanál mellett a kés is. Amúgy ehető volt, a végén pedig büszkén döftem a kést az utolsó adag tésztába, és diadalittasan kanalaztam be az utolsó cseppeket is. Én győztem. Látod, hülye kis leves, én állok a tápláléklánc csúcsán!
Az ízéről amúgy egyelőre nem tudnék találót mondani, de este előveszem a Búvár zsebkönyveket és a Kisállathatározót...
hétfő, február 19, 2007
Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, ahol a kurtafarkú, erszényes malac túr, a Kerekerdő közepén az állatok egy este unatkoztak és összegyűltek egy vad tivornyára. Előkerült a Nyúl zsákjából némi fű is és a nagy vigalom istentelen szexpartiba fulladt.
Pár hónapra rá a Cickánynak gyereke született. A Sivatagi Róka, a Nyúl és a Kenguru azóta is azon gondolkodik, melyikük lehetett az apa.
Pár hónapra rá a Cickánynak gyereke született. A Sivatagi Róka, a Nyúl és a Kenguru azóta is azon gondolkodik, melyikük lehetett az apa.
péntek, február 16, 2007
Betévedtem egy hobbiművész boltba, hogy ócska haszontalanságok megvásárlásával mulattassam magam. Természetes női mulatság.
És elhoztam egy termékkatalógust, hogy idehaza csorgassam a nyálamat.
Hát csorgattam is, mint a kisgyerek a játékbolt kirakata előtt. Borzadályos választék olajfestékekből, akrilból, temperából, akkora pasztellkréta készletek mahagóni dobozban, hogy egy külön elefántot kéne venni, hogy hazaszállítsa nekem... csupa olyan csuda-dolog, ami után kisgyerekkoromban ácsingóztam. Anyám festékes szekrénye előtt csorgattam a nyálamat és mivel a felnőtt festékeket nem mancsolhattam széjjel, ezért csak a nevüket tanulmányoztam. Valószínűleg nem sok hétéves gyerek lófrált a városban, aki csak sárga színből tízfajtát fel tudott volna sorolni.
De az igazi kedvencem az alizarin krapplakk volt és a caput mortuum.
És most, hogy megtehetném... már nem kell.
Mijafrásznak is vennék hegynyi dobozban festéket és krétát, ha úgyis számítógépen festek?! Vagy leginkább mostanság nem festek, mert mikor? Na, mindegy.
Ismételgetem azért nosztalgikusan, hogy krómoxid zöld és alizarin kraplakk. A kedveceim a palettából. A színük miatt.
És elhoztam egy termékkatalógust, hogy idehaza csorgassam a nyálamat.
Hát csorgattam is, mint a kisgyerek a játékbolt kirakata előtt. Borzadályos választék olajfestékekből, akrilból, temperából, akkora pasztellkréta készletek mahagóni dobozban, hogy egy külön elefántot kéne venni, hogy hazaszállítsa nekem... csupa olyan csuda-dolog, ami után kisgyerekkoromban ácsingóztam. Anyám festékes szekrénye előtt csorgattam a nyálamat és mivel a felnőtt festékeket nem mancsolhattam széjjel, ezért csak a nevüket tanulmányoztam. Valószínűleg nem sok hétéves gyerek lófrált a városban, aki csak sárga színből tízfajtát fel tudott volna sorolni.
De az igazi kedvencem az alizarin krapplakk volt és a caput mortuum.
És most, hogy megtehetném... már nem kell.
Mijafrásznak is vennék hegynyi dobozban festéket és krétát, ha úgyis számítógépen festek?! Vagy leginkább mostanság nem festek, mert mikor? Na, mindegy.
Ismételgetem azért nosztalgikusan, hogy krómoxid zöld és alizarin kraplakk. A kedveceim a palettából. A színük miatt.
csütörtök, február 15, 2007
Van már egy excel-tábla a költségeknek, van már egy a teendőknek, van már egy a meghívottaknak, mindez közös és a nap 24 órájában hozzáférhető (hála a google csodálatos jótéményeinek és további hála neki, mert mostantól közös naptárat is tudunk vezetni, így többet nem lesz olyan, hogy "de hát drágám, nem tudtam, hogy te ma pálinkakóstoló bajnokságra mész a barátnőiddel...")
Szóval űberfasza gyerekek vagyunk és minden meg lesz szervezve, minden el lesz intézve, minden sínre lesz téve. Sőt, már most sínen van!
De ettől függetlenül valamiért mégis az az érzésem, hogy elég sűrű évnek nézünk elébe.
Például vagy 15 héten keresztül kell járnunk keresztényi fejtágításra - úgynevezett jegyesoktatás, vagy mi. Amit állítólag azért kapunk, mert nem járunk misére. És még katalógus is van, nem lehet hiányozni a szemináriumról! Remélem, legalább vizsgázni nem kell a végén. (Mert tandíj az lesz, azt már most tudom.)
De hát tehetek én arról, hogy a templom szebb és sokkal jobban elfér benne ennyi ember, mint a nyavajás házasságkötő teremben?!
Szóval űberfasza gyerekek vagyunk és minden meg lesz szervezve, minden el lesz intézve, minden sínre lesz téve. Sőt, már most sínen van!
De ettől függetlenül valamiért mégis az az érzésem, hogy elég sűrű évnek nézünk elébe.
Például vagy 15 héten keresztül kell járnunk keresztényi fejtágításra - úgynevezett jegyesoktatás, vagy mi. Amit állítólag azért kapunk, mert nem járunk misére. És még katalógus is van, nem lehet hiányozni a szemináriumról! Remélem, legalább vizsgázni nem kell a végén. (Mert tandíj az lesz, azt már most tudom.)
De hát tehetek én arról, hogy a templom szebb és sokkal jobban elfér benne ennyi ember, mint a nyavajás házasságkötő teremben?!
kedd, február 13, 2007
Konkrétan a faszkivan. Tegnap este bejelenti az étterem tulaja, hogy - noha telefonon megigérte, hogy a miénk a kért napra a terem - a kedves férje tegnap véletlenül kiadta másnak. Most lehet másik hétre áttenni az Eseményt (szerencsére az anyakönyvvezetők ezúttal segítőkésznek tűnnek; biztos olvassák a blogot, és elszégyelték magukat a múltkori fiaskó miatt). Még mindig ez a könnyebb, mint találni egy olyan másik éttermet a már kb. fix időpontra, ami tetszik is, jó is, jó helyen is van (50 méterre a házasságkötő teremtől)...
Most már csak vajon a fotós, a koszorúslányok, és a mittoménki is ráérjen, jól.
Amúgy "tök jó", hogy egyre inkább egy megoldandó feladatnak látom csak az egészet - sok problémával, határidővel és felmerülő gonddal. Ugyanis igazából az is.
Szóval koncepcióváltás következik: fogom magam, és berakom az összes feladatott és határidőt egy MS Project fájlba, GANT-diagramokkal és függőségekkel; és majd az alapján szépen levezényeljük a projektet.
(Azért titkon azt reméltem, hogy ez egy kicsit más lesz, megy minden gördülékenyen, szinte magától...)
Az ember mindig jobbat vár.
Most már csak vajon a fotós, a koszorúslányok, és a mittoménki is ráérjen, jól.
Amúgy "tök jó", hogy egyre inkább egy megoldandó feladatnak látom csak az egészet - sok problémával, határidővel és felmerülő gonddal. Ugyanis igazából az is.
Szóval koncepcióváltás következik: fogom magam, és berakom az összes feladatott és határidőt egy MS Project fájlba, GANT-diagramokkal és függőségekkel; és majd az alapján szépen levezényeljük a projektet.
(Azért titkon azt reméltem, hogy ez egy kicsit más lesz, megy minden gördülékenyen, szinte magától...)
Az ember mindig jobbat vár.
hétfő, február 12, 2007
Következzen akkor a házifeladat, mert jókislány vagyok.
1. Mike Oldfield - North Point
A dal az Islands albumon van (amelyiken az a fátyolos hangú Bonnie Tyler szám is). Valójában az egész albumot imádom, de ha választani kéne, akkor a North Point az, amit egymás után nyolcszor is meg bírnék hallgatni bármikor. Sőt.
2. Mike Oldfield - To Be Free (Tres Lunas album)
Igen, szeretem Oldfield bácsit. Az újabb albumairól ez a kedvencem. Modernebb hangzásvilágú, a megszokott gitár-szólók nélkül, de széteffektelve. Nem tudom, ki énekli ezt a számot, de beleszerettem a hangjába.
Igazán kedves lány lehet, ha ennyire szép a hangja.
3. Marylin Manson - You Spin Me Right Round
Az eredetit amúgy nagyon nem érzem magamhoz közelinek, Manson nénibácsit is rühellem, de ez annyira jól eltalált párosítás, hogy garantáltan feldob. Ha netán kurvára utálom is a napot, azonnal vigyorogni támad kedvem.
4. Ákos - Dúdolni halkan
Ez az a szám, amit egy cigifüstös bulin, botorkálva összeborulós lassúzás közben a füledbe tud dúdulni egy srác... akitől nem akarsz semmit, de azért hízelgő.
5. Genesis - Home by the Sea
Semmi extra. Imádom Phil Collins hangjátés pont. Marhára nem szokott érdekelni a dal szövege, mert ahhoz figyelnem kéne, hogy fel is fogjam és ahhoz általában nincs hangulatom.
6. Genesis - If That's what you need
Nekem az a Genesis is bejött, amiben nem Phil bácsi énekelt. Egy egész albumot bírtak kiadni ezzel a Ray gyerekkel, de befuccsoltak, pedig a srácnakjópofa a hangja. Azonkívül ez az egyik leggyönyörűbb szerelmes szám, amit hallottam. (Pfujj, érzelgős, pfujj!)
7. Apollo 440 - Film Me & Finish Me Off
Beteg. Egy kiéhezett kan hangján liheg a füledbe a zene... brrr... imádom.
8. The Last of the Mohicans - I Will Find You
Csak egy rövid, nyúlfarknyi zene az album végén, de igazán tarthatna az egész másfél percnél tovább is. Lehet, hogy azért tetszik annyira, mert vagy ötpercnyit igényelne belőle a fülem, de nincs belőle annyi.
9. Soilwork - Natural Born Chaos
Igénytelen, ordítva hörgős metál, régivágású hangszereléssel. Mindig szerettem volna igénytelenül ordibálva hörögni. De sajnos alkalmatlan rá a hangom. Tehát ilyeneket hallgatok.
Nem, a zuhany alatt sem szoktam hörögni.
Nem nevezek meg bloggereket, csakazértse.
Érezze magát nyugodtan mindenki belerángatva, aki még nem írt zenékről.
1. Mike Oldfield - North Point
A dal az Islands albumon van (amelyiken az a fátyolos hangú Bonnie Tyler szám is). Valójában az egész albumot imádom, de ha választani kéne, akkor a North Point az, amit egymás után nyolcszor is meg bírnék hallgatni bármikor. Sőt.
2. Mike Oldfield - To Be Free (Tres Lunas album)
Igen, szeretem Oldfield bácsit. Az újabb albumairól ez a kedvencem. Modernebb hangzásvilágú, a megszokott gitár-szólók nélkül, de széteffektelve. Nem tudom, ki énekli ezt a számot, de beleszerettem a hangjába.
Igazán kedves lány lehet, ha ennyire szép a hangja.
3. Marylin Manson - You Spin Me Right Round
Az eredetit amúgy nagyon nem érzem magamhoz közelinek, Manson nénibácsit is rühellem, de ez annyira jól eltalált párosítás, hogy garantáltan feldob. Ha netán kurvára utálom is a napot, azonnal vigyorogni támad kedvem.
4. Ákos - Dúdolni halkan
Ez az a szám, amit egy cigifüstös bulin, botorkálva összeborulós lassúzás közben a füledbe tud dúdulni egy srác... akitől nem akarsz semmit, de azért hízelgő.
5. Genesis - Home by the Sea
Semmi extra. Imádom Phil Collins hangjátés pont. Marhára nem szokott érdekelni a dal szövege, mert ahhoz figyelnem kéne, hogy fel is fogjam és ahhoz általában nincs hangulatom.
6. Genesis - If That's what you need
Nekem az a Genesis is bejött, amiben nem Phil bácsi énekelt. Egy egész albumot bírtak kiadni ezzel a Ray gyerekkel, de befuccsoltak, pedig a srácnakjópofa a hangja. Azonkívül ez az egyik leggyönyörűbb szerelmes szám, amit hallottam. (Pfujj, érzelgős, pfujj!)
7. Apollo 440 - Film Me & Finish Me Off
Beteg. Egy kiéhezett kan hangján liheg a füledbe a zene... brrr... imádom.
8. The Last of the Mohicans - I Will Find You
Csak egy rövid, nyúlfarknyi zene az album végén, de igazán tarthatna az egész másfél percnél tovább is. Lehet, hogy azért tetszik annyira, mert vagy ötpercnyit igényelne belőle a fülem, de nincs belőle annyi.
9. Soilwork - Natural Born Chaos
Igénytelen, ordítva hörgős metál, régivágású hangszereléssel. Mindig szerettem volna igénytelenül ordibálva hörögni. De sajnos alkalmatlan rá a hangom. Tehát ilyeneket hallgatok.
Nem, a zuhany alatt sem szoktam hörögni.
Nem nevezek meg bloggereket, csakazértse.
Érezze magát nyugodtan mindenki belerángatva, aki még nem írt zenékről.
vasárnap, február 11, 2007
Átjött a barátnőm, Zerge és főztünk egy csomót.
Amióta nem albérletben lakunk, ez a baráti főzőcskézés elég ritkává vált. Mondjuk ha egy órát kell utazni érte a város túlfeléről, akkor ez azért valahol érhető.
Csináltunk taco-t. De hogy őszinte legyek, nem voltam tőle elragadtatva. A hús jó lett - abszolute 100% saját gyártmány, mert bár valami spéci fűszerrel kellett volna legyártani, olyat nem találtunk egyetlen boltban sem. Úgyhogy alkottam egy saját receptet.
Ha valakit érdekel.
Taco töltelék
25-30 dkg darált marha / sertéshús
egy közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj
őrölt pirospaprika
egy húsleveskocka negyede + némi víz
1 evőkanál keményítő
A hagymát és a fokhagymát olajban megfonnyasztod (én mindig kicsit pirosra sütöm, mert úgy finomabb). Leveszed a tűzről és paprikát szórsz az olajba (azért vesszük le, hogy ne keseredjen meg a forró olajban), majd a darált húst is belezuttyintod. Kicsit pirítod, aztán kevés (cca. 1/2 deci) vízzel felengeded és belemorzsolsz egy negyed leveskockát. (Esetleg vegetát, görög fűszert még lehet beletenni) Aztán érdemes lefedni.
Ha már kellően megpárolódott, akkor elfőzzük róla a felesleges vizet és egy kanál keményítővel besűrítjük.
A taco "kagylókba" egy-másfél evőkanál húst teszünk,k aztán annyi zöldséget, salátát gyömöszölünk bele, amennyit merünk és nyakon öntjük taco-szósszal. Lehet bele sajtot tenni és megtöltés után lehet egy kicsit mikróban melengetni, úgy finomabb.
A taco tészta viszont egy nagy szar. Az íze sem jó, kemény is, és amint beleharapsz, apró darabokra törik. A darabok között pedig kibugyog a teljes töltelék. Jobb esetben a tányérra... Úgyhogy maradok a tortillánál, ha már mexicoi hétvégét tartunk.
Zerge áthozott egy csomó - kicsit fonnyadt - almát. Annyi volt neki otthon, hogy könyörgött, hogy mentsem már meg tőle.
Úgyhogy csináltunk gyorsan egy almás muffint is.
Álljon itt ennek is a receptje az utókor számára:
20 dkg reszelt alma
15 dkg liszt (most ebből nálam 5 dkg teljes kiörlésű volt, a többi fehér)
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
5-10 dkg margarin
2 tojás
1 csomag sütőpor
némi tej
Az almát lereszeled. Vagy megpróbálod valahogy átrutymákolni a reszelőn... ha nem megy, marad a villa.
Hozzáadod a lisztet, a cukrot...mindent. A margarint felolvasztod mikróban, hogy folyékony legyen (de ne forró!!!) és azt is beleöntöd. Összekevered, amig kellően szuttygós masszát nem kapsz. Ha kell, egy kis tejjel lehet higítani...amig nem cuppog kellően.
Aztán margarinnal kikent muffin-formába töltöd (cca. 3/4-ig töltve a csészéket) , esetleg tehetsz a tetejére egy-két diót is (csak törd fel előtte) és előmelegített sütőben sütöd kábé 15-20 percig. Ha fogpiszkálót szúrsz bele és nem ragad rá a tészta, akkor valszeg már jó.
Egyszóval széjjelzabáltuk magunkat, nah.
Amióta nem albérletben lakunk, ez a baráti főzőcskézés elég ritkává vált. Mondjuk ha egy órát kell utazni érte a város túlfeléről, akkor ez azért valahol érhető.
Csináltunk taco-t. De hogy őszinte legyek, nem voltam tőle elragadtatva. A hús jó lett - abszolute 100% saját gyártmány, mert bár valami spéci fűszerrel kellett volna legyártani, olyat nem találtunk egyetlen boltban sem. Úgyhogy alkottam egy saját receptet.
Ha valakit érdekel.
Taco töltelék
25-30 dkg darált marha / sertéshús
egy közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj
őrölt pirospaprika
egy húsleveskocka negyede + némi víz
1 evőkanál keményítő
A hagymát és a fokhagymát olajban megfonnyasztod (én mindig kicsit pirosra sütöm, mert úgy finomabb). Leveszed a tűzről és paprikát szórsz az olajba (azért vesszük le, hogy ne keseredjen meg a forró olajban), majd a darált húst is belezuttyintod. Kicsit pirítod, aztán kevés (cca. 1/2 deci) vízzel felengeded és belemorzsolsz egy negyed leveskockát. (Esetleg vegetát, görög fűszert még lehet beletenni) Aztán érdemes lefedni.
Ha már kellően megpárolódott, akkor elfőzzük róla a felesleges vizet és egy kanál keményítővel besűrítjük.
A taco "kagylókba" egy-másfél evőkanál húst teszünk,k aztán annyi zöldséget, salátát gyömöszölünk bele, amennyit merünk és nyakon öntjük taco-szósszal. Lehet bele sajtot tenni és megtöltés után lehet egy kicsit mikróban melengetni, úgy finomabb.
A taco tészta viszont egy nagy szar. Az íze sem jó, kemény is, és amint beleharapsz, apró darabokra törik. A darabok között pedig kibugyog a teljes töltelék. Jobb esetben a tányérra... Úgyhogy maradok a tortillánál, ha már mexicoi hétvégét tartunk.
Zerge áthozott egy csomó - kicsit fonnyadt - almát. Annyi volt neki otthon, hogy könyörgött, hogy mentsem már meg tőle.
Úgyhogy csináltunk gyorsan egy almás muffint is.
Álljon itt ennek is a receptje az utókor számára:
20 dkg reszelt alma
15 dkg liszt (most ebből nálam 5 dkg teljes kiörlésű volt, a többi fehér)
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
5-10 dkg margarin
2 tojás
1 csomag sütőpor
némi tej
Az almát lereszeled. Vagy megpróbálod valahogy átrutymákolni a reszelőn... ha nem megy, marad a villa.
Hozzáadod a lisztet, a cukrot...mindent. A margarint felolvasztod mikróban, hogy folyékony legyen (de ne forró!!!) és azt is beleöntöd. Összekevered, amig kellően szuttygós masszát nem kapsz. Ha kell, egy kis tejjel lehet higítani...amig nem cuppog kellően.
Aztán margarinnal kikent muffin-formába töltöd (cca. 3/4-ig töltve a csészéket) , esetleg tehetsz a tetejére egy-két diót is (csak törd fel előtte) és előmelegített sütőben sütöd kábé 15-20 percig. Ha fogpiszkálót szúrsz bele és nem ragad rá a tészta, akkor valszeg már jó.
Egyszóval széjjelzabáltuk magunkat, nah.
kedd, február 06, 2007
Tele van a világgal a kisfaszom. És még ki sem fakadhatok úgy istenesen, még a végén rámfognák, hogy hisztis vagyok. Egyébként igen, hisztis vagyok - alkalmanként.
És dugja fel magának mindenki, akihez nekem kell alkalmazkodnom fél évvel előre, ahelyett, hogy kinyalnák a seggemet is, hogy munkát adok nekik!
Utálom, ha megmondják, mit kell csinálnom és főleg azt, ha azt is megmondják, mikor tegyem. Nem elég, hogy a buzi ügyfélfogadási rendjükhöz alkalmazkodom, de még álljak is haptákba, ha füttyentenek?! Faszomat, hogy nem vagyok milliárdos!
Azt hiszem, vennem kell ma valamit... vagy könyvet, vagy rajzeszközt. Különben nem fogok lehiggadni.
És dugja fel magának mindenki, akihez nekem kell alkalmazkodnom fél évvel előre, ahelyett, hogy kinyalnák a seggemet is, hogy munkát adok nekik!
Utálom, ha megmondják, mit kell csinálnom és főleg azt, ha azt is megmondják, mikor tegyem. Nem elég, hogy a buzi ügyfélfogadási rendjükhöz alkalmazkodom, de még álljak is haptákba, ha füttyentenek?! Faszomat, hogy nem vagyok milliárdos!
Azt hiszem, vennem kell ma valamit... vagy könyvet, vagy rajzeszközt. Különben nem fogok lehiggadni.
csütörtök, február 01, 2007
Valami hihhhetetlen ez a Laurell K. Hamilton. Már a negyedik kötetnek gyürkőztem neki és még nem is unom.
Egyre sodróbb lendületű a történet és egyre hatalmasabb logikai bakugrásokkal képes elszórakoztatni az író.
Egyszerűen brilliáns.
És ahogy dobálózik a hatalmasabbnál hatalmasabb szörnyekkel, az is valami fenomenális. Kábé mintha egy Bestiáriumot lapozgatnék. Úgy a példakarakterek táján mondjuk.
Akkor visítottam fel először hangosan a HÉV-en (természetesen mindenki hülyének nézett, ezt ugye nem kell mondanom), amikor a maja áldozópapból lett vámpír után képbe került egy újabb Nagyhatalmú és a főhős neandervölgyiekre jellemző anatómiai jegyeket fedezett fel rajta. És igen, a gonosz valóban egymillió éves. Neandervölgyi vámpír, bazmeg!
A Város Ura meg a kis párszáz évével lavírozgat... és eszelősen próbálja elnyerni Anita Blake kegyeit. Természetesen szerelmes is belé, így sokkal romántikusabb az egész. Persze a vámpírvadász macsó nőstény nem viszonozza a szerelmet, hiszen neki elvei vannak. Ezért a Fővámpír folyton ott legyeskedik a közelében. Ha el is küldik a rákba, akkor sem tágít. Véltem is némi párhuzamot felfedezni a Buffy & Spike páros szerelmi szálával - de ez bizonyára véletlen.
Aztán persze az egész tovább is fog bonyolódni mindenféle féltékenységi jelenettel, miegyébbel... de nem spojlerkedek. Hátha valaki még ezek után is el szeretné olvasni. Netán most akarja csak igazán.
Egyébként kiderült egy kedves könyv- és PDA-mán haver jóvoltából, hogy képregény is készült eme remekműből. Bár a karakterrajzokat és a mintalapokat elnézve elkezdtem gyanakodni, hogy ez a regény valójában tiniknek íródott
Egyébként gyanús, hogy az egyik új szereplőt Gretchennek hívják...hmmm.
Talán egyszer Inamizéék megtanulnak írni, és lesz nekik majd még képregényük is.
Addig pedig nesztek pár hímvámpír!
Egyre sodróbb lendületű a történet és egyre hatalmasabb logikai bakugrásokkal képes elszórakoztatni az író.
Egyszerűen brilliáns.
És ahogy dobálózik a hatalmasabbnál hatalmasabb szörnyekkel, az is valami fenomenális. Kábé mintha egy Bestiáriumot lapozgatnék. Úgy a példakarakterek táján mondjuk.
Akkor visítottam fel először hangosan a HÉV-en (természetesen mindenki hülyének nézett, ezt ugye nem kell mondanom), amikor a maja áldozópapból lett vámpír után képbe került egy újabb Nagyhatalmú és a főhős neandervölgyiekre jellemző anatómiai jegyeket fedezett fel rajta. És igen, a gonosz valóban egymillió éves. Neandervölgyi vámpír, bazmeg!
A Város Ura meg a kis párszáz évével lavírozgat... és eszelősen próbálja elnyerni Anita Blake kegyeit. Természetesen szerelmes is belé, így sokkal romántikusabb az egész. Persze a vámpírvadász macsó nőstény nem viszonozza a szerelmet, hiszen neki elvei vannak. Ezért a Fővámpír folyton ott legyeskedik a közelében. Ha el is küldik a rákba, akkor sem tágít. Véltem is némi párhuzamot felfedezni a Buffy & Spike páros szerelmi szálával - de ez bizonyára véletlen.
Aztán persze az egész tovább is fog bonyolódni mindenféle féltékenységi jelenettel, miegyébbel... de nem spojlerkedek. Hátha valaki még ezek után is el szeretné olvasni. Netán most akarja csak igazán.
Egyébként kiderült egy kedves könyv- és PDA-mán haver jóvoltából, hogy képregény is készült eme remekműből. Bár a karakterrajzokat és a mintalapokat elnézve elkezdtem gyanakodni, hogy ez a regény valójában tiniknek íródott
Egyébként gyanús, hogy az egyik új szereplőt Gretchennek hívják...hmmm.
Talán egyszer Inamizéék megtanulnak írni, és lesz nekik majd még képregényük is.
Addig pedig nesztek pár hímvámpír!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)