Hát ez elszomorít.
Nem mondom, hogy rajongtam érte, mint embert, nem is ismertem, a stílusát sosem kedveltem, de iránytű volt a modora az illusztrálásban.
Én jobban ismertem, tanított is régebben rajzolni A rajztanfolyamon.
Szerettem a grafikai stílusát és látásmódját. Egy "mágusos papnő csaj" kézirajza a szobám falán volt, amíg otthon laktam. Nem igen találom a szavakat...
Nyugodj békében, Max!
csütörtök, szeptember 30, 2010
szombat, szeptember 11, 2010
Tűz
Na volt itt ma nálunk némi izgalom.
Egy fura dörrenés-sorozattal indult a program du. 5 körül, elsőre azt hittem, beindítottak egy pénteki esti lakásfelújítás keretében valami böszme gépet, amit úgy kölcsönöztek 12 órára, de pl. már a színét elképzelni nem volt időm, mert azonnal elment a villany.
(hogy a szünetmentes táp mé nem sípolt és mennyi ideig bírta a gép alatta, arra majd külön vizsgálóbizottság alakul, nem volt még időm vele foglakozni)
Vettem gyorsan a cipőmet, hogy lebaszom az illetőt, amiért kinyírta az egész házban a villanyt, de mikor kiérek az ajtón, már fasza füst van a lépcsőházban. Olyan fojtogatós, égett műanyagos.
A szomszéd srác - történetesen Tibi - rohant egy kört fel és le az emeleteken... nehezen rakom össze a dolgok sorrendjét, de asszem rögtön fogtam, hogy elektromos tűz, és csak később láttam - a lépcsőház ablakán át - a külső falon futó kábelcsatorna csatlakozó dobozát füstölni, de gyakorlatilag azonnal hívtam a tűzoltókat, mer hogy ez nem tréfadolog, ki tudja mi lesz még belőle, meg az a füst se jó móka, illetve ómen.
Mire lebeszéltem a tűzoltókkal a dolgot, akik kapcsolták az ELMÜ-t is, már a szomszéd srác kicsit átszellőztette a lépcsőházat (ekkor már legalább a lépcsőig elláttam), és ráparancsolt minden nénire, hogy ki ne jöjjön a lakásból. A füstre nyíló ajtókat/ablakokat becsukattuk mindenkivel, aki köhögött, azt az erkélyre zavartuk. A kismegszakítókat lepöcköltem. Mondtam az asszonynak, hogy készüljön fel lelkileg, hogy ma a nagyiéknál alszunk (bár ilyen füstben szóba se jött volna lemenni a kocsikig a két kicsivel, amíg nincs közvetlen életveszély), és hogy csukják be az előszobába vezető ajtókat, legyenek ügyesek, én kint leszek.
A percek lassított felvételben peregtek, alig volt több az egész, mint amennyi ezt legépelni. Gyors kupaktanácsot ültünk Tibivel (alig páran voltak itthon a házban, lényegében csak mi ketten voltunk hadra foghatók), hívtuk a közös képviselőt, de nem volt elérhető.
Telefonos segítséggel megszereztük a privát mobilját (amit amúgy titkol), és megpróbáltuk értesíteni, hogy küldje a ház saját szerződött szerelőit, mert az ELMÜ nem fog foglalkozni a mi bajunkkal, ha a betáp után, a házon belül van bármi is.... max lekapcsolják a házat a hálózatról.... De ez a szál itt különválik, mert végül nem nekünk sikerült elérni, és a szerelők is csak 20 perccel később kapcsolódtak be a mókába.
Eddigre megjött a tűzoltó autó szirénázva-villogózva (legalább volt mit nézni a gyerekeknek az ablakból). A levegő már csak kicsit tűnt fullasztó-mérgezőnek, lerohantunk a kapuig.
Becaplatott pár fluoreszkáló sisakos bevetési ruha (embert sejtettünk bennük), egyből mutattuk nekik az irányt a kevés fényben. Ekkor még elkísértük őket a gyanús betáp szekrényhez. Aztán amikor az egyik visszaszaladt, és megjelent egy feszítővassal, akkor valahogy úgy éreztem, nem ártana távolabb állni.
Jó gondolat volt, mert faszán az arcukba lobbant a szekrény, méteres lánggal. Rövid meglepődés után azonnal telenyomták az egészet porral, egy kézi poroltóból.
A lépcsőház megint katasztrófa sújtotta terület lett. Kimenekültünk a szemerkélő esőbe, mert egyrészt roppant fullasztó volt a füstből egy kevés is, másrészt tudom, mennyire károsak azok az égéstermékek.
Ezzel vége is lett az akciójeleneteknek, pár perccel később kiballagtak a tűzoltók is a kapun, és elkezdtek csomagolni. Innen egy kicsit unalmas rész következik, megérkezett tűzvizsgálatot tartani valami felettesebb fazon, mert mindenki feszes kézfogással üdvözölte.
Nekünk mondjuk baszott visszaköszönni, de mondjuk nem az a dolga, az tény.
Gyors jegyzőkönyv-kitöltés, közben befutottak a szerelők is. Létrát azt nekem kellett adni nekik, de mindegy. Néztük, hogy mi égett meg és honnan indult. Befutott közben az ELMÜ is, a nagy darab fazon úgy kezdte az eredményt megpillantva, hogy "huhuhúú". A tűzoltók elvonultak.
Ekkor hívott a nejem, hogy a gyerekek már nagyon nyűgösek, mikor tudok menni, szóval felmentem kicsit hozzájuk -- ekkor gyulladt vissza megint az egész kóceráj újra, de ez már kisebb volt, és kezelték a lenti emberek. Füst és büdös megint persze... egy néni összeesett, nem bírta már idegekkel.
Aztán befutott még a közös képviselőnk is, gyorsan megkérdeztük tőle, hogy miért is volt ez, amikor a szerelők állítása szerint ezt az egész szart már februárban ki akarták cserélni, csak nem lett megrendelve... meg előkerült a ház gyanús 1 millás víz és csatorna tartozása is, de ez már egy másik történet, egy másik alkalomra....
Olyan két és fél órával később lett újra villany.
Egy fura dörrenés-sorozattal indult a program du. 5 körül, elsőre azt hittem, beindítottak egy pénteki esti lakásfelújítás keretében valami böszme gépet, amit úgy kölcsönöztek 12 órára, de pl. már a színét elképzelni nem volt időm, mert azonnal elment a villany.
(hogy a szünetmentes táp mé nem sípolt és mennyi ideig bírta a gép alatta, arra majd külön vizsgálóbizottság alakul, nem volt még időm vele foglakozni)
Vettem gyorsan a cipőmet, hogy lebaszom az illetőt, amiért kinyírta az egész házban a villanyt, de mikor kiérek az ajtón, már fasza füst van a lépcsőházban. Olyan fojtogatós, égett műanyagos.
A szomszéd srác - történetesen Tibi - rohant egy kört fel és le az emeleteken... nehezen rakom össze a dolgok sorrendjét, de asszem rögtön fogtam, hogy elektromos tűz, és csak később láttam - a lépcsőház ablakán át - a külső falon futó kábelcsatorna csatlakozó dobozát füstölni, de gyakorlatilag azonnal hívtam a tűzoltókat, mer hogy ez nem tréfadolog, ki tudja mi lesz még belőle, meg az a füst se jó móka, illetve ómen.
Mire lebeszéltem a tűzoltókkal a dolgot, akik kapcsolták az ELMÜ-t is, már a szomszéd srác kicsit átszellőztette a lépcsőházat (ekkor már legalább a lépcsőig elláttam), és ráparancsolt minden nénire, hogy ki ne jöjjön a lakásból. A füstre nyíló ajtókat/ablakokat becsukattuk mindenkivel, aki köhögött, azt az erkélyre zavartuk. A kismegszakítókat lepöcköltem. Mondtam az asszonynak, hogy készüljön fel lelkileg, hogy ma a nagyiéknál alszunk (bár ilyen füstben szóba se jött volna lemenni a kocsikig a két kicsivel, amíg nincs közvetlen életveszély), és hogy csukják be az előszobába vezető ajtókat, legyenek ügyesek, én kint leszek.
A percek lassított felvételben peregtek, alig volt több az egész, mint amennyi ezt legépelni. Gyors kupaktanácsot ültünk Tibivel (alig páran voltak itthon a házban, lényegében csak mi ketten voltunk hadra foghatók), hívtuk a közös képviselőt, de nem volt elérhető.
Telefonos segítséggel megszereztük a privát mobilját (amit amúgy titkol), és megpróbáltuk értesíteni, hogy küldje a ház saját szerződött szerelőit, mert az ELMÜ nem fog foglalkozni a mi bajunkkal, ha a betáp után, a házon belül van bármi is.... max lekapcsolják a házat a hálózatról.... De ez a szál itt különválik, mert végül nem nekünk sikerült elérni, és a szerelők is csak 20 perccel később kapcsolódtak be a mókába.
Eddigre megjött a tűzoltó autó szirénázva-villogózva (legalább volt mit nézni a gyerekeknek az ablakból). A levegő már csak kicsit tűnt fullasztó-mérgezőnek, lerohantunk a kapuig.
Becaplatott pár fluoreszkáló sisakos bevetési ruha (embert sejtettünk bennük), egyből mutattuk nekik az irányt a kevés fényben. Ekkor még elkísértük őket a gyanús betáp szekrényhez. Aztán amikor az egyik visszaszaladt, és megjelent egy feszítővassal, akkor valahogy úgy éreztem, nem ártana távolabb állni.
Jó gondolat volt, mert faszán az arcukba lobbant a szekrény, méteres lánggal. Rövid meglepődés után azonnal telenyomták az egészet porral, egy kézi poroltóból.
A lépcsőház megint katasztrófa sújtotta terület lett. Kimenekültünk a szemerkélő esőbe, mert egyrészt roppant fullasztó volt a füstből egy kevés is, másrészt tudom, mennyire károsak azok az égéstermékek.
Ezzel vége is lett az akciójeleneteknek, pár perccel később kiballagtak a tűzoltók is a kapun, és elkezdtek csomagolni. Innen egy kicsit unalmas rész következik, megérkezett tűzvizsgálatot tartani valami felettesebb fazon, mert mindenki feszes kézfogással üdvözölte.
Nekünk mondjuk baszott visszaköszönni, de mondjuk nem az a dolga, az tény.
Gyors jegyzőkönyv-kitöltés, közben befutottak a szerelők is. Létrát azt nekem kellett adni nekik, de mindegy. Néztük, hogy mi égett meg és honnan indult. Befutott közben az ELMÜ is, a nagy darab fazon úgy kezdte az eredményt megpillantva, hogy "huhuhúú". A tűzoltók elvonultak.
Ekkor hívott a nejem, hogy a gyerekek már nagyon nyűgösek, mikor tudok menni, szóval felmentem kicsit hozzájuk -- ekkor gyulladt vissza megint az egész kóceráj újra, de ez már kisebb volt, és kezelték a lenti emberek. Füst és büdös megint persze... egy néni összeesett, nem bírta már idegekkel.
Aztán befutott még a közös képviselőnk is, gyorsan megkérdeztük tőle, hogy miért is volt ez, amikor a szerelők állítása szerint ezt az egész szart már februárban ki akarták cserélni, csak nem lett megrendelve... meg előkerült a ház gyanús 1 millás víz és csatorna tartozása is, de ez már egy másik történet, egy másik alkalomra....
Olyan két és fél órával később lett újra villany.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)