Sweet Home

Jelentem, itthonról netezünk, és nem biciklit tekerve van áram, hanem dróton jön!

De tegnap délután még egy bónusz földelő szondát kellett váratlanul leverni a hátsó kertben, este meg még javában méricskéltünk a fürdetés idejében, eltűnt fázisokat keresve a lépcsőházban (ilyen nincs, hogy van ez, mi volt itt régen?). 
Aztán végül - nem érdekelve, kinek esik rosszul a jelenlévő lakók közül - szóltam, hogy azt a 3. fázist ne keressék, sose volt bejövője a doboztól, mert a méretlen oldalról volt valszeg áthúzva, amikor lopták az áramot.

Erre hümmögtek a szakik, hogy ja úúúgy már lehetséges.

Aztán némelyik lakásban csak 1-2 konnektorban volt meg a védővezető, de ha már 1 megvan, akkor a lakásba bemegy, innentől minden lakó csináltassa meg maga a hálózatát. Mert egy kisebb vagyon lesz a ház gerince magában is, ha - és komoly esély van rá - közös villanyóra-csoportot kell csinálnunk  (az eddigi lakásban lévő helyett kirakva a lépcsőház földszintjére) annak minden vezetékezésével. Zsebbő'.

Tüzes panoráma

Érdemes megfigyelni, ahogy elismerően nézik a tűzoltók is az oszlopig visszaégő villamos vezetékeket. Az ott középen meg füst, ami kijön a kapun.

Rólad szólnak a hírek, veled van tele a sajtó

Nos, megtörtént ismét, ami már egyszer.

Ismét ránk gyulladt a ház, mint legutóbb 2 éve is, nagyjából ugyanazért, csak most kicsit más volt a végkifejlet: hajnali 4-kor tűzoltók vitték ki maszkban/lepedőbe csomagolva a csillogó szemű srácokat - akik amúgy tűzoltók voltak farsangkor, ezért jól fogadták a hálószobába toppanó sisakos bácsikat.

A hírekben is bemondtak minket, sőt, valamelyik Híradóban is benne leszünk, illetve én nem, mert a TV2 riporterét minden sztár-allűrömet összeszedve hajtottam el már az első próbálkozásnál. (Egyesek szerint mégis lencsevégre kapták az esetet, de ez aljas rágalom, egyáltalán nem így volt, én meg voltam borotválkozva!)

Szóval megint a vezetékek adták fel a harcot, most viszont már 0-ról kell majd újjáépíteni a ház elektromos rendszerét. A póznától minden villanyóráig.
Azt is cserélni kell, ami most épp nem égett meg, mert picsavékony aluvezetékek mennek a lakásokig, ahol több helyütt is suttyomban villanykályháznak (olyan is akad, aki a méretlen oldalról - csak hogy pikánsabb legyen :-). Általános túlterhelés, ami végül a betápnál adódott össze, és mákunk volt, mert ez feljöhetett volna a lakásokba is, ezzel szemben a póznáig égett vissza az egész, szép fotóm is van róla.

Elkezdtük reggel lebontani a dobozfedeleket a villanyszerelővel: végig az összes kötés szigetelése vagy megolvadt, vagy "izzadt" már némi kátrányt (ahol nem volt tűz, ott is!). Innentől minden csere, még az is, ami nem kis pénzért javítva/cserélve lett legutóbb, mert most megint porrá égett.
 
Az ELMÜ nemes eccerűséggel levágott minket az oszlopról, és azt mondta, hogy majd akkor köt vissza, ha jófiúk leszünk, és erről pecsétes papírunk is van villanyszerelőtől. (olyat meg épeszű nem ad, amíg ilyen életveszélyes minden)

UPDATE: A mellettünk lévő két háznál sincs hajnal óta villany,  és pár telefonhívás után kiderült, hogy valójában 3 társasház is egy közös betápról van "leosztva" (tehát egy bejövő vezetéket terhel az összes fogyasztás együttes áramigénye), amiben az ELMÜ vastagon ludas, mert sokszor kérvényezték már a szomszéd házak az évek során, hogy ezt így szüntessék meg. De "nem nyúlunk hozzá, mert ami 40 évig jó volt, azt nem piszkáljuk". Most persze természetesen a hülyék mi vagyunk.

A vége persze az, hogy villany kéne a házba, namost ez szelíd becsléssel 1 hét meló. :) Ameddig átmeneti áram se lesz, villany legfeljebb a zseblámpában. És "a pénz a legkevesebb", ugye. Az egy érdekes, külön kör lesz, hogy ki fog a zsebébe nyúlni, mivel a biztosító állítólag az elektromos tüzet imádja kizárni a kifizetésből.

Aránylag higgadtan kezeltük a dolgot, majdnem azt mondtam a 105-ön, hogy ugyanaz gyulladt ki, mint legutóbb, küldjék ugyanazokat a srácokat, ismerik már a járást...

Pár embert füstmérgezés gyanújával kórházba vittek megfigyelésre, de őket még a délelőtt során hazaengedték. Nekünk kutya bajunk, a bejáratnál parkoló kocsinkkal a "menekültek" egyből a Nagyi Támaszpontra siettek, ahol 1-2 perces élménybeszámoló után mély álomba zuhantak, és édesen aludtak tovább reggelig.

Én még ott maradtam létszámot egyeztetni, neveket találni, felfeszített ajtókhoz tulajdonost keresni, meg elszállítottakat azonosítani. 
Aztán bezártam az ajtót, de előtte még magamhoz vettem pár tartalék ruhát a gyerekeknek, meg a melós pendrive-ot, mert az élet nem áll meg...

Új szemüveg

Azon töprengeni, hogy gyermeked miért nem szereti az új, frissen bemért és gyártatott szemüvegét hordani, amivel még sokkal jobban látja a táblát, mint azelőtt, vagy hogy miért veszi le 1 perc után ömlő könnyekkel, noha elvileg jobb kéne hogy legyen, az... az nem jó.