Szülinapok

Voltak. Még a hónap elején ugyan, de azóta nem nagyon volt érkezésem írni. Hol az idő hiányzott, hol a kedv.
Ma viszont voltunk a hivatalos egyéveseknek járó orvosi vizsgálaton, úgyhogy mostmár tényleg belépett Apróherceg az egyévesek táborába, így tovább igazán nem halogathatom, hogy írjak róla. Róluk.

Az egész szülinapozás mizéria főleg Kishercegnek tetszett, mivel volt torta. Sok torta. (Mint közben megtudtuk, a Mikulás is tortát hoz. meg kesudiót. Fene a Mikulás jódógát, mi?) A sok torta, tüzijáték, gyertya és nyalakodás vége persze az lett, hogy Kisherceg annyit evett, mint az egyszeri lakodalmas kutya, és ki is dobta a taccsot. Nagyobb baj mondjuk ne történjen! Reggelre jobban is lett egyébként.

Apróhercegnek még csak az új játékszerek jöttek le a dologból. Izgatottan körbetotyogta a sok érdekes dolgot, a tortát fintorogva kiköpte, a marcipán autót köszönte szépen, de nem kérte - röviddel később a bátyja teljes egészében eltüntette. Aztán jót játszott a papírgirlandokkal, amiket valahogy sikerült lecibálnia a lámpáról. Máig rejtély, hogy jutott fel a két méternyi magasságban lógó cuccokig, de sikerült megrágcsálnia. Valószínűleg valamelyik nagyszülő hipnózissal történő befolyásolása lehetett a háttérben.

Kijött egyébként még négy fog, most van összesen nyolc.
Tegnap meg azt olvastam, hogy a szoptatás rosszat tesz a tejfogaknak. Elgondolkodtam, hogy most féljek-e, de le van szarva, mert Apróherceg cicifüggő és mostanra teljesen világossá vált, hogy ő bizony nem hajlandó megválni az óriás cumijától, ha a Fogorvosok Egyesülete a Blendit javasolja, akkor sem. Az óriás cumihoz pedig ragaszkodik. Ha az netán kimegy a szobából, akkor utána ténfereg még a konyháig is akár, ha pedig hallja, hogy becsukódik az ajtó (teszem azt, a WC-ajtó), azonnal felháborodott nyüsszögésben tör ki.
Anya elveszik és soha többé nem kerül meg! Elment WC-re és azóta nem látták! Most már tuti, hogy sosem lesz meg! Wáááá!... Jééé, anya!