Mentünk épp a hétvégén vidékre egy ballagásra, messze előttünk senki, csak egy lovaskocsi. Településen kívül voltunk, fák mindkét oldalon végig tömött sorban.

Mondom Kishercegnek, nézz csak előre, ott egy lovaskocsi, mindjárt megelőzzük (én meg lelassítok kicsit, átmegyek a szembejövőbe, és úgy megyek el mellettük).
Olyan 200 méterre voltunk, mikor a hajtó (minden körülnézés nélkül) egyszer csak balra rántja a gyeplőt, ló azonnal 90°-ban balra, a kocsi utána, és átvágtatnak egy nyíláson át a fák között.

Köpi-nyelni nem tudtam. Az egy dolog, hogy a ló nem élte volna túl, de hogy az autónk is totálkár lett volna, az is biztos. Azóta távoli markolókat mutatok csak a gyerekeknek.

Maffia!

Motortolvajok működnek Pesterzsébeten!

Ellopták Apróherceg motorját. Egy három gyereket kiszolgált, szakadt, lila kismotort. Aki látja a motorunkat - egy sárga, fényvisszaverős szmájli van a lámpája helyén, mert már az is túl kopott volt - az kérdés nélkül lekeverhet egy dörrenős pofont a kedves ismeretlennek, aki eltulajdonította.

A vicc az, hogy éppen úgyis kinőttük és vettem volna újat, de Kisherceg most szokik át a bicajra, és így mégsem kellett volna venni, mert egyszerűen a nagy átül a bicajra, a kicsi pedig a motorját veszi birtokba. Hát nem, most vennem kellett egy újat. Mert hogy néz már ki, hogy délután Kisherceg motorozik a parkban, Apró meg könnyes szemmel csak bámulja. Szóval vettem egy nagyobbat.

Egyébként meg gipszeljék be a retkes kezedet, te motortolvaj genya!!!

Tegnap ülök kint a kocsiban, ezúttal az anyósülésen, mert egész nap nem én vezettem. Várakozás, nézelődés. Látom egyszer csak, hogy Bamba Fószer kijön a gyógyszertárból, majd nagy nehezen kiválasztja az előtte álló 1 db autóból a sajátját. Már ekkor éreztem, hogy baj lesz, mert elé meg beállt egy furgon keresztbe az utcasarkon (amúgy JQA az áruszállítóknak, leszarják azt is, ha elállják a fél kereszteződést rakodás közben).

Az öreg nagy nehezen beszáll. Neki teljesen az úton áll a kocsi, ellentétben azzal, amiben én ülök, ami fél kerékkel a járdán, hogy ne lógjon be az útra annyira. Én már készülök, hogy az öreg tolatni fog, és nem lát engem a bal tükörből, kezem a dudán, indul is, közelít, dudálok, közelít, folyamatosan dudálok, közelít, közelít, reccs.

Bazmeg.
(Persze ha mondjuk ki lett volna hajtva a jobb tükre, esetleg észrevesz.
Vagy ha nem bambul el teljesen a gyógyszerárakon töprengve.)

Na és aztán jött még az, ami a halálom: amikor benyálazott mutatóujjal dörzsölve próbálja valaki eltünteni a karcolást, repedést a fényezésen, hogy de hát nem is látszik annyira...

Huhh

Ha még nem említettem volna, ezek nem normálisak!
Aki meg nem szeret repülni, az csak hallgassa a zenét!