szerda, június 22, 2011

Mentünk épp a hétvégén vidékre egy ballagásra, messze előttünk senki, csak egy lovaskocsi. Településen kívül voltunk, fák mindkét oldalon végig tömött sorban.

Mondom Kishercegnek, nézz csak előre, ott egy lovaskocsi, mindjárt megelőzzük (én meg lelassítok kicsit, átmegyek a szembejövőbe, és úgy megyek el mellettük).
Olyan 200 méterre voltunk, mikor a hajtó (minden körülnézés nélkül) egyszer csak balra rántja a gyeplőt, ló azonnal 90°-ban balra, a kocsi utána, és átvágtatnak egy nyíláson át a fák között.

Köpi-nyelni nem tudtam. Az egy dolog, hogy a ló nem élte volna túl, de hogy az autónk is totálkár lett volna, az is biztos. Azóta távoli markolókat mutatok csak a gyerekeknek.

Nincsenek megjegyzések: