Kezdenek egyre zsúfoltabbak lenni a napok.
És kezdek egyre idegesebb lenni.
A főnök meg elment nyaralni, de jobb is, mert így nem kell látnia, hogy naphosszat rohangálok a városban, ahelyett hogy dolgoznék. Na, nem mintha annyira nagyon sok mindent kellene idebenn csinálni. Néha megetetem a macskát, felveszem a telefonokat, átveszem a postát, megsimogatom a macskát, elküldöm az ügynököket és megetetem a macskát...
Ezzel szemben az esték már igazán szórakoztatóak a maguk zsúfoltságával. Egyeztetések, ruhapróba, gyűrűpróba, rohangálás...
Most már táncot is tanulunk. Csakis azért persze, hogy ne tiporjuk össze a többiek lábát, ha arra vetemednek, hogy megpróbálnak majd velünk lötyögni - zenére.

Találtunk is egy ígéretes tánciskolát a neten. Rugalmasak, viszonylag közel is vannak. Muszáj volt kipróbálni őket.
Így a harmadik óra után elmondhatom, hogy az biztos, hogy nem most fogok megtanulni úgy táncolni, mint egy versenytáncos.
A tánctanárnéni sajnos sem sokat segít. Oké, nem várom, hogy egy porosz kiképzőtiszt igazgassa az alaplépéseimet és egy bécsi keringő egyetlen lépését három órás magyarázat előzze meg, de azért azt szeretném, ha többet javítgatnának. Vagy inkább többször mutatnák meg, hogy na ezt hogyan is kell akkor.
A legutóbbi órán meg a csajszi majdnem kitörte a nyakamat és utána lebaszott, hogy ne nyögjek olyan nőietlenül. Miközben kitöri a nyakamat. Há'bazmeg! Bemelegítés nélkül izomból hátrahajolni - magassarkúban... És ne nyögjek.
Azóta kicsit félek megint menni. Ki tudja, hogy nem kapok-e majd isiászt, vagy nem kell-e majd begipszelni valamimet.

Jójó! Tulajdonképpen csak közepesen vagyok elégedetlen.
Most már akkor is lejárjuk az órákat, amiket kifizettünk! És ha eleget lesem a többieket, talán pár lépés is megragad majd. A múltkori órán pl. az egyik srác segített megtanulni angol keringősen fordulni! Úgyhogy végül tisztára kifizetődő volt az óra!

Tegnap letettem a KRESz-vizsgát. Kemény három hibaponttal sikerült. Úgyhogy most már elmehetek majd megismerkedni egy autó bal első ülésével is. (Bármilyen vicces, én még nem ültem sosem kormány előtt.)
Szerintem lassan lehet kezdeni reszketni... Azért mindig szólok majd előre, mikor megyek ki az utakra garázdálkodni.

Lapzárta után jelentették, hogy megérkeztek a gyűrűk! A! Gyűrűk!
Élesedik a helyzet...

Mindenkinek nagyon-nagyon köszönjük a tegnapi napot!

És igen, jövök kétszáz palacsintával és két pizzával. Az lesz majd a visszavágó.

Az tényleg egy dolog, hogy nem nagyon van idejük a dolgoknak, hogy történjenek velem, de hogy a semmiről időm sincsen írni, az már szánalmas.
Persze azért mégiscsak akad ezmegaz.

Például tegnap megnéztük Kisangyallal hármasban a Transformerst.

Nem egy művészfilm, az már egyszer igaz, úgyhogy én megértem azokat is, akik fanyalognak, de nekem bizony tetszett.
Mitöbb, odakötöttem a székhez, annyira nagyon bejött. Ennél jobban már csak akkor jöhetett volna be, ha pár gőzmozdony is átalakul benne. Vagy esetleg dízel.
Na, de miért legyek elégedetlen ennyi mérhetetlen renderidő láttán, nem igaz?

A történet nem volt valami egetrengető. Vannak a jó robotok és vannak a rossz robotok és pont a kis poros bolygónkat választják ki arra, hogy összecsapjanak. Dióhéjban ennyi.
Lehetett volna fokozni, lehetett volna belőle valami kilátástalan, keserű, világégést vizionáló mozit csinálni egyébként, de minek? Ez így most kábé az X-Men heroikus jófiú-rosszfiú világát hozta és az pont jó is volt.

Dögös autók és egyéb dögös kütyük (például egy kóla-automata) változnak át dögös robotokká, az adrenalin az egekben szárnyal, és már csak azért is be kell néhol lassítani az akciójeleneteket, hogy gyönyörködhessen a néző a készítők munkájában. Mert meló az volt benne keményen. A robotok mozgása valami elképesztően gyönyörű.
Tényleg hihető, hogy ezek nem igazán emberléptékű ellenfelek. Egyedüli problémám azzal volt, hogy a gravitáció nem mindig dolgozott reálisan, sajnos. Nem szakadtak le a vasbeton hidak, amikor két kamionnyi szörny lendületből (cca. 120 km/h sebességgel) oldalról nekicsapódott, és játszi könnyedséggel fékezték le magukat az autó alakból átváltozó robotok is. Nem tudom, hogy a valóságban hogyan működnének ezek, és valószínüleg egyelőre senki sem tudná lemodellezni, de pár részt azért már túlzásnak éreztem.
Egyébként nem vagyok ős-Transformers-rajongó és úgy ültem be a filmre, hogy semmit sem tudtam a figurákról, úgyhogy igencsak jólesett, hogy még így is tudott ülni a történetvezetés. Nem szeretem ugyanis azokat a kultikus képregényből/játékból/regényből/naplóból/falfestményből készült műveket, amiket csak tüzetes hozzáolvasás után lehet csak megérteni, de még akkor sem teljesen. Utána meg a különbözőképpen felkészül geek-csoportok összecsapnak a mozi előtt, hogy ki értett meg a filmből több dolgot... na, nem. Az nem nekem való.
Ezt viszont szívesen megnézném mégegyszer.