...van a "cinikus vérgeci profi" típusú szereplő, aki - mialatt ráhangolódsz a filmnézésre, felbontod a sört/ropit, betakarod vagy éppen eltolod magadtól a másik hideg lábát - rutingyakorlatként megoldja az epizód első 5 percében a bemelegítő jelenet problémáját. És ez nekünk kurva nagy élmény (mert általában jól/stílusosan is adja elő).
Ez a klisé több sorozatban szinte ugyanazon forgatókönyv szerint megy:
- Lie to Me (véletlenül utána el is magyarázza valakinek, mit miből vett észre, hogy mi is értsük)
- Mentalista (szinte ua., csak mosolyog hozzá és senkit nem bánt meg)
- új Sherlock Holmes sorozat (a kiváló intellektusú ember - még visszapörgetett képeffekt is van hozzá - maréknyi képkockából összerakja a szobába belépő ember múltját, céljait/szándékait vele, és még azt is, hogy az illető buzi - miközben amúgy egy mikroszkópot piszkál)
- House (amikor ügyeletben van, és bejön a problémás beteg, és 1 perc beszélgetés után hazazavarja, miután a fejére olvasta, hol hazudott, téved/csapja be saját magát is stb.)
Mi pedig imádjuk nézni ezt az omnipotens lényt, amint ténykedik. :)
A minap az a vád ért, hogy biztos rengeteg időt töltök sorozatok nézésével, mert hogy amit felsoroltam, hogy meg kéne néznem a "közeljövőben", az normál tempóban (napi 1, max. 2 epizóddal számolva) 1-2 év. Mondom igen, egy-két év, talán rohanunk?
Amit már letöltöttem, az már az enyém, és ha nem spoilerezik le előbb (pl. hogy ki az utolsó 5 cylon) , akkor bármeddig húzhatom, szavatosságát korlátlanul megőrzi, tetszés szerinti időben felbontható és fogyasztható.
Amúgy most, hogy végignéztem a The Eventet (a bérgyilkoscsajt még szeretném viszontlátni máshol is, hé!), előszedtük a régóta porosodó BSG-t. Lezavartuk a másfél órás Razor köztes "történetet" is (elmond róla mindent, hogy a nő, akit egykor oltár elé vezettem, ezen is elaludt), most pedig napi 1-2 résszel megy tovább a 3. évad, aztán majd a 4.
Aztán ezek állnak most sorban megnézésre az E: meghajtómon:
(ami angolul már van, de megvárom magyarul:
(amikről sajnos leszakadtam/lemaradtam, de jó lenne pótolni:
(amikre érzem, hogy nem lesz erőm/időm, mert mindig van, ami jobban érdekel:
és végül ha lesz egy kis nyugalom, akkor jön végre a 24-ből a 4-5-6... akárhanyadik évad, amíg el nem fogy. :-) Biztos akad, aki megért.
Letudtam végre a Battle for Los Angelest. (sajnos egyedül, mert életem párja a 7. percnél közölte velem udvariasan, hogy korrektebbnek tartja, ha idejekorán visszavonul a hálóba, hogy ne beszéljek már megint egy csomót hozzá feleslegesen, miközben alszik :)
Pl. a párbeszédek 50%-a tetszett. A többiről nem beszélek, mint ahogy a viccben ("Köszönöm a ropit...").
Viszont végig olyan érzésem volt, mint amikor a legutóbbi "kedvenc" inváziós sorozatot néztem, a Falling Skiest. Hiányzott az az állandó és rémisztő létbizonytalanság, ami az ilyen "idegen inváziós" vagy szörny elől menekülős filmekben megvan, mármint a jobbakban. Tehát simán lepipálja hangulatilag (rémisztősségben) egy Világok harca vagy egy Cloverfield. Tekintsünk el most attól, hogy azok jó filmek-e.
A karaktereket is hagyjuk. Az akciójelenetek, robbanások sokszor meg öncélúak voltak. De végül mégiscsak szórakoztatott a film. Valaki azt írta, hogy azért, mert "nem akart többnek látszani, mint ami". Végülis...
Az illogikus részekre meg nem figyeltem oda. Lehet, hogy ez a siker titka? Meg kell tanulni nézni a gyenge filmeket is? :D
Viszont amilyen szarul az idegen lények céloztak/lőttek ebben a műremekben, arról a régi "How to be a Successful Evil Overlord" gyűjtés jut eszembe, abból is az 56. pont.
