Bölcsi-para

A múltkor ráadtam a kölyökre egy kalózos pólócskát. Egyrészt ez került a kezembe, másrészt tetszett, harmadrészt előbújt belőlem a kisördög.
Sejtettem én, hogy a bölcsink egy meglehetősen prűd hely és nyertem. A gyerkőc egy másik pólóban jött haza és a halálfejes zászlócskával díszített sárga póló a kistatyóban pihent szépen összehajtva, makulátlan tisztasággal. Valószínűleg első sápadás után azonnal levették róla...

Most tervezem az "anyu kicsi vámpírja" feliratú póló megvételét.

Egyéni védőeszközök kiosztásának szabályzataival foglalatoskodom épp.
Valójában nem más, mint egy karakterlap felett állva kiosztogatni a felszerelést, sőt (és ez ám a királyság) rögtön varázstárgyakat is:

- 1 db Munkaruha (ismerős, ugye? semmi több :p)
- (szinte fáj kihagyni, hogy 20 méter kötél :röhög: )
- Védőszemüveg, +2-es, erős polikarbonát, 1 B optikai/fizikai tulajdonság, páramentes, MSZ EN 166
- Légzésvédő félálarc, +3-as, FFP1-es, Nominális védelmi tényező: ×4...
- 1 flaska szemmosó szenteltvíz...

Nos igen, volt nagy névnapozás, a havi "szülinapokat" meg már meg sem tudjuk jegyezni, mert Apró úgy fejlődik, mint a gőzgépgyártás a XIX. században, vagy még jobban.
Elsején felült, tizedikén már a járóka rácsa mellett toporzékolt és tapicskolt a lábával jobbra-balra.
Annyit tornázott és erőlködött a járókájában, közben meg folyton felháborodott, ha nem ért el valamit, hogy kerestem a pezsgős üveget, hogy átkeresztelhessem a cuccot Tombolókára, de másnap felállt magától a kisember és rögtön elégedetten betámasztotta a kis fenekét a bal sarokba, majd várta, hogy jöjjön a zenélős kukac a jobb sarokból, hogy ő majd azt jól meghenteli, de a kukac kukán meredt a semmibe.
A járóka pedig Küzdőke lett. Ahol egy kicsi ketrecharcos várja a tehetetlen áldozatokat, akiket meghentel, de legalábbis megrág, aztán megrázza, hogy csörög-e.

Keresztelésben különbenis nagyok vagyunk már. Kisherceg például ma reggel úgy döntött, hogy amivel kopácsolni lehet, az nyilván Kopács, a monitor Kicsitévé, esetleg Másiktévé, hiszen megy rajta a Gyalogkakukk.

Névnapot ünnepeltünk.
Azt esetleg elmondhatná nekem valaki, hogy a játék tűzoltóautó szirénája miért egy légvédelmi riadó légoltalmi szirénájára hasonlít.... Rejtély.

Ma azt mondták - a Tescóban sorban állva - Apróhercegre, hogy "Mennyi idős? ... 8 hónapos? Milyen piciiii..."
Merthogy az övé már 9 (na bumm), és hogy mekkora és mennyivel nagyobb (és EZ kit érdekel?!), és hogy tessék egy kép róla, tessék... (na EZT végképp nem kérdeztem)...

Az Apróság meg csak vigyorgott tovább kábán - reggel óta nem aludt semmit -, majd nem sokkal később otthon úgy döntött, hogy márpedig kis segítséggel, de elkezd totyogni. Ránézésre olyan 60 centi távot tett meg, egy segítő kézbe kapaszkodva, majd fellépcsőzött a nagypapa törökülésben lévő lábaira, és mosolyogva ráborult...
A hét elején még a felülést gyakorolta, pár napra rá a felállást a járóka rácsainál, és most ez.

Hát igen, beszóltak neki. Ő bosszúból fejlődik.
Azt hiszem, holnap cikizni fogom a pizsamáját, majd lerakok elé egy kirakóst, és figyelek. Hátha.

(és csak hogy tisztázzuk: a blog hátteréről én nem lett megkérdezve)

Ja, meguntam a régi dizányt.
Ez most egy köztes állapot, majd innen fejlődünk.

Köszönjük a kedves olvasók türelmét.

Kijött az első fog.
Akkor vettem csak észre, amikor már áttörte az ínyt.

Vagy nem figyeltük annyira az előjeleket, vagy csak tök más a két gyerek, de megúsztuk néhány éjszakányi nyűglődéssel. Na de most hogy kinn van, beindultak az események.
Kezdjük a megmagyarázhatatlan éjszakai köhögő rohamokkal. Ugyanis éjjel 12-től 1-ig Apróherceg köhög. Rondán. És eközben csak a karomban alszik, de úgy alszik még köhögés közben is. Utána abbahagyja az egészet, és alszik tovább az ágyában.

Aztán itt van a nappal. A drágám rájött, hogyan kell felülni és ügyesen kepeszkedve, kúszva-hemperegve elkezdett szanaszéjjel közlekedni a lakásban, hogy megcibálhasson és megcsócsálhasson, valamint megmatathasson mindent, amit csak elér. Plusz a járóka és az ágy rácsát arra használja, hogy belekapaszkodva felhúzza magát térdelésbe, és onnan letekint a mélybe valami olyasféle érdeklődő tekintettel, ahogyan a lemming szemlélődik a tengerbe nyúló sziklaszirt szélén...

Reggel lejjebb szereltem a járókát.
Délután lejjebb szereljük az ágyat.

Szankciókat kell alkalmazni, kérem, mert a végén a gyerekek az ember fejére nőnek!
Ahogy olvastam, már akár hét hónaposan is lehet verni a büdös kölköket, hogy értsenek a szóból.

Egyébként valami hihhetetlen élmény a két gyerek. Napersze pláne úgy, hogy apa is, anya is egyke volt, és végigunatkozták a nyarakat...
Ellenben a nyolchónapos és a huszonnyolc hónapos esténként olyan kanmurikat vág le, hogy néha nem tudom, hogy röhögjek rajtuk, vagy pöröljek velük. Legtöbbször inkább a röhögést választom.
Kisherceg csodálatos érzékkel röhögteti az öccsét, aki persze csodálattal csüng a Naaagy és Okos bátyus minden moccanatán. A végén meg egymást tüzelik fel, és hemperegnek az ágyon félmeztelenül kuncogva és rötyögve és visítozva.

Tipikus kép egyébként, ahogy a játék-kupleráj közepén elmélyülten játszik Kisherceg, mellette meg Apróherceg nyakig a legósdobozban matat csörömpölve. Hiszen a legózás lényege nyilván a matatás és a csörömpölés, mert a Bátyus is így csinálja mindig.