Gaudeamus igitur...

...ballag már a vén bölcsis!
Ma van utoljára a bölcsiben Kishercegem. Azért nem fogják a ballagók körbejárkálni énekelve a játékszobát és a kazalnyi virágot sem értékelnék, sőt beszédeket sem mondanak, de egy tortát azért csak felvágunk a vénség tiszteletére.
Jövő héten már az ovival kezd ismerkedni a szentem. Párszor már bekukkantottunk, de azt hiszem, hogy ő egyelőre ezt egy upgradelt játszótérnek tekinti. Majd akkor ugrik a majom a vízbe, amikor már ott is kell aludni.

Jellemző egyébként, hogy a hónap elején még a szobatisztasággal küzdöttünk. De annyira, hogy Kishercegem egyáltalán nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy máshogyan is lehet, mint pelusba. Tök kényelmes volt a dolog, ergo nem érdekelte más megoldás.
Aztán nekigyűrtük magunkat (akkor már kábé harmadjára ebben az évben - volt minden: kisbugyi, összepisilt szőnyeg, bilitúrák, jutalomcsokik, leszoktató pelus, meztelen udvaron rohangászás, de mind hiába) és láss csodát... most már azért alkudozik, hogy éjszaka sem akarja hordani a pelust.

Szeptembertől Apró is elkezdi megismerni a bölcsit.

Novembertől meg én kezdek valami munkába beszoktatást, mert a Gyes egy kalap sz... Addig majd szerzek valahonnan egy Cinema4D-t, hogy kicsit képbe kerüljek megint.
Az ékszerészetből sajnos nem lehet megélni, bármilyen marhajó dolog ez az egész, és bármennyire imádom. Életem legnagyobb "sikereit" és "elismeréseit" eddig az ékszerek hozták, mégis kénytelen vagyok belátni, hogy ettől még simán felkopik az állam, hacsak nem kezdek kicsi kínaiként kulimelókat is végezni etéren. Amit nem fogok. (Se képzettségem, sem pedig helyem nincs hozzá.) Tehát inkább maradok a jelentősen jövedelmezőbb eredeti szakmámnál. Ha már ennyit képeztem benne magam, ugye.

Ma majdnem vettem egy távirányítós autót. (Azér ez nem semmi hír, mi?)

Azt azért kicsit bánom, hogy végül nem néztem meg, hogy hová kellett volna bele 7 (hét) db ceruzelem. (hogy-hogy nem páros? hogy jött ki a 7? a 42-t Arthur Dent elosztotta 6-tal, vagy mi?) Azóta gyötör a gondolat.