Boldog Karácsonyt mindenkinek! Aki szereti, meg annak is, aki nem...

A netről mindent be lehet szerezni, még a legelvadultabb izlésű, perverz gyerek izlését is kiszolgálják!
Van plüsstatu, plüss-moszkító, plüsskivi, kékbálna, tarantula, tarajos sül, véznaujjú maki, thompson-gazella, koatimundi (erszényesmedve, ha valakinek úgy jobban tetszik), gyűrűsfarkú maki, mammut, sarkiróka, kacsacsőrű emlős, tengeri vidra, repülőmókus, bűzösborz, oposszum kölyök, sörényes hangyász, varacskos disznó, óriáspolip, keselyű, skorpió és kapibara bébi...

Ha esetleg majd egyszer Széchenyi Zsigmond nyomdokaiba akarnék lépni, vagy Kittenberger Kálmán babérjaira törnék, megfontolom, hogy ezekkel a plüsstrófeákkal tömöm inkább tele a lakást. Már így is kénytelenek voltunk visszavonni csapatainkat az egyik ágyról... felülkerekedett a plüssbizbaszok inváziója.

Megtetszett Pszichoizé kollega könyv-sarka és elcsórtam. Remélem, nem haragszik meg érte.

A szombati napnak hála, gyarapodik a link-lista itt oldalt.
Újabb embert ismertem meg a Belterj-bandából, akivel érdemes beszélgetni. Üdv, Raon!

Őszinte sajnálatomra jóval kevesebb emberrel tudtam enyhíteni a szociális hiányomat, mint szerettem volna. Na, nem azért, mert nem voltak elegen... inkább csak egyszerűen nem fértünk oda egymáshoz és mostanában kénytelen vagyok olyan baromságokat is szem előtt tartani, hogy másnap mennyire baromira sokat kell tanulnom, mielőtt még lagymatagra sörözném és beszélgetném magam egy hajnalba torkolló bulin.

Kicsit uncsi már.
Mivel Szőkeherceg már úgyis elkezdte a kariaji lista összeírását, én azzal folytatnám, hogy jó lenne végre úgy elmenni egy buliba, hogy rohadtul nem érdekel, mennyire leszek ramatyul másnap, és nem azon aggódom, hogy kelek fel másnap hajnali fél nyolckor. Ja, ez már volt... affene. Nem tudok már újat mondani.

Na, mindegy.

Sáska-kollega nagykorúvá érett, úgyhogy ezt megünnepeltük egy kedves kis kocsmában. Ami egyébként a város általam ismert egyetlen olyan helye, ahol egy nagyobb buli után fizetéskor nem akarják átbaszni az embert és nem fintorognak a pincérek, ha az ember rendelni mer valamit.

Tök jó volt.
Ördögasszonnyal kölcsönösen gyűrűt csodáltunk, pletykáltunk, dumáltunk sok emberrel, képet törtünk (vagyis én nem, én valójában megpróbáltam összerakni), és végre megihattam négy sört...

Legszívesebben már a héten megismételném.
Nem akar valaki keríteni még egy szülinapot ebben az évben?!

Határozottan örültem, hogy - eddig még - nem kaptunk legalább 2-3 "gyertekel, lefoglaltuka legtutibbhelyet, istencsászárlesz" típusú meghívást Szilveszterre, ugyanis azt vettem észre, hogy valahogy nem érzem jól magam az ilyeneken.
Tavaly pl. az éjféli koccintás után rögtön elmenekültünk az első ilyen "buliból", mikor óvatlanok voltak a házigazdák, és még én éreztem magam kényelmetlenül...

Idén egy házibuli tűnik stabil befutónak, azokon eddig nagyrészt jó volt a hangulat.

Egy csomó minden jó lenne.

Jó lenne eccer a környező országokat közelebbről megnézni, mert én még sosem is.
Jó lenne néha elcsászkálni este csak úgy valahová, nem gondolva arra, hogy enélkül is kurva fáradt leszek reggel.
Jó lenne nem vállalni különmelókat (mert mondjuk megtehetem...ném).
Jó lenne a haverokkal néha kirándulni menni, mint régen...

Aztán ezzel szemben leginkább csak marad az otthoni meló vagy a házimunka, a kötelező családlátogatások, meg esetleg egy lopva elkövetett délutáni filmnézés, Atlantis, Harmadik műszak, no meg a fegyverként is használható Bűbájos boszorkák sorozat...

Keziccsókolom, ezek nem valami fényes kilátások.

Mivel tegnap volt a Cool TV-n a South Park azon része, melyben a Szexuális Zaklatás Panda történet a durván túllihegett és felfújt, zaklatásos botrányokat figurázza ki, erre a baromságra most kevéssé voltam toleráns.

Hallatlan! Szerintem példát kellene statuálni.Büntessék meg a kis szemét 4 évest! (Kivéve, ha a tanárnő bűnös közrejátszása felbujtásként értékelhető, mert akkor inkább az iskolát kell beperelni mondjuk 1,5 millió dollárra, mint ahogy a SouthParkban tanultuk).

De tegyük fel, hogy a kis ovis kéjelgő volt a hibás! Előttem van a Nagyszerű Igazság jelenete, ahogy a kommandósok rátörik az ajtót a gyerekszobában, majd csattan a Sheriff-készletből kölcsönzött műanyag bilincs, és elvezetik a Zaklatót, valamint lefoglalják a Jótanuló-leszek-laptopját is, amin majd gyer... zigótapornót fognak keresni!

Remélem, megkapja a magáét a kis szemét, és nem lesz felmentés! Példás büntetést várok. Ezzel igazán elrettentenék a fogékony 3 éveseket attól, hogy ők is ilyesmire vetemedjenek, ha majd 4 évesek lesznek. Valami nyílvános megszégyenítés, esetleg megkínzás kellene, amit a TV-ben is, főműsoridőben le is adnak - a 3 évesek kivételesen ébren maradhatnának addig.

Ja, és vesszenek a radikálisok.

Terjed a gyűrű-kór, már Ördögtestvér és Ördögasszony is elkapta.
Ezúton is gratulálunk nekik!

A kezdetben nőknél megjelenő jellegzetes, gyűrűszerű kinövés a bal kézen később, a kór teljes elharapózásakor kicsit módosult formában átkerül a jobb kézre, ekkor már a pár férfitagján is megjelenik majd a betegségre jellemző függelék az ujjon.
A kezdeti, enyhébb tünetek (állandó vigyorgás és rózsaszín szívecskék vízionálása) után, némi lappangási idő elteltével súlyosbodás várható a nyári meleg beköszöntével.
Az újabb kórjellemzők meghívó küldözgetésben, ruhapróbálgatásban és az "igen-igen" gyakori ismételgetésében jeletkeznek.
A tünetegyüttes enyhíthető sűrű gratulációkkal és ún. nászajándékok átadásával.

A kór nem gyógyítható, és a tünetjellemzők csoportos feltűnése alapján járványos lehet. Kérjük, óvakodjanak a letörölhetetlenül vigyorgó, bal kezükön gyűrűt viselő női egyedektől.

Megérintette a lelkemet a romantika. Tekerjétek fel a hangot és dúdoljatok velem, feleim...

Van az úgy, hogy az ember eltéved. Nem jó megállónál száll le, vagy egy utcával előbb kanyarodik be, esetleg pont lezártak egy utcát otthonához közel, ezért ismeretlen terepre kényszerül...

...majd ledöbben. Előfordul, hogy a "hol is vagyok?" kérdés után az "atyaég, ilyen helyek is vannak??" merül fel. Pedig nem is ment messze. Csak egy saroknyira. De eddig valamiért nem vette észre. Vagy nem akarta. Vagy igyekezett nem venni róla tudomást.

Az is előfordul, hogy az interneten történik ilyemsi. Elgépelünk egy címet, és mondjuk a cheat.hu helyett a chat.hu jön be. És úgy járhatunk, mint publicistánk, Tóta W. (Worluk) is: http://w.blog.hu/2006/12/01/chatportya14

Egy kicsit megmerítkezett a virutálszennyben. Node én elképzeltem, mi lett volna szegénnyel, ha a Belterj-chatre kerül!
Fél órán belül azon kapná magát, hogy buta szóvicceket fabrikál.
A nap végére pedig ellenállhatatlan késztetést érezne, hogy írjon egy M* regényt, vagy minimum publikáljon egy ifjúkori novellát! És aztán görcsösen védje naphosszat. Muhahaha!

Egész álló nap próbáltam elkezdeni a tanulást... de természetesen nem ment.
Én próbáltam, de komolyan!

De reggelizni kellett. Aztán meg fel kellett ébredni.
Aztán elcsesztük a kávét, mert a hipertartós űbertej két nap alatt megromlott és ez csak azután derült ki, hogy belecuppant a gyönyörű, mesterien elkészített kávéba. Úgyhogy kólát kellett inni. Szégyenszemre.
Aztán ebédet is kellett csinálni. Meg sürgősen felseperni az erkélyt, meg beleolvasni a tegnap vett agykutatós könyvbe (mondtam, hogy áttérek a tudományos könyvekre!).
Aztán ki kellett válogatni a mazsolát a rohadt Uncle Ben's mártásból, mert teleszórták vele az új Marokkói trutymójukat a köcsögök és csak az apróbetűs részben írták le, hogy benne van. Szemetek! Rohadt mazsola!
Aztán meg kellett nézni a boszorkányokat. Aztán az Atlantist. Aztán már egészen késő volt. Bizony. És ezért el kellett menni itthonról.

Meg különbenis már rohadtul szenvedtem az egész kurva naptól. Azért.

Szinte felszabadításként jött Szőkeherceg ötlete, hogy akkor vegyünk ásványvizet, mert kifogytunk.

Akkor már körülnézünk a mosogatógépeknél. Ami baromira pozitívan érintett, hogy a (nem fogom ám megnevezni, melyik) multigigamarktban halál rendesek voltak az eladók. Szombaton este 6-kor képesek az idióta kérdésekre normálisan válaszolni, sőt kiselőadást tartani arról, hogy mi a mosogatógépben a 3in1 funkció. Még külön erre a célra készült tájékozató füzetet hozzánkvágtak.
Aztán valahogy odakeveredtünk a kávéfőzők sorához. *óriási sóhaj*
Megdobogtatja ám az ember szívét egy olyan hatalmas olasz, indusztriálisan elegáns, automata űrkávéfőző. Minden egyes alkalommal megdobogtatja. Akárhányszor járunk arra, mindig csöpögtetjük egy kicsit a nyálunkat.
Úgyhogy most is.

Álltunk és bámultuk a szépségesnél szépségesebb, sokbarnyi nyomással gőzt kipöfögő csodákat. Csészemelegítés, vízkőmentesítés, egy csésze, két csésze, kávét darál, tejet gőzöl...krumplit is szeletel! Nem törik!...Upsz, eltört.
És ekkor arrajött egy eladó. Kérdeztünk kettőt.
Hogy akkor nekünk mégis miért jó, hogy 15 bar nyomással főzi a cucc a kávét, tessékmondani?
Erre szó szerint elráncigált minket a sor másik oldalára, ahol egy fickó álldogált és taszigált egy visszafogottabb kinézetű kis gépecskét.
- Te, főzzél már egy kávét, kérlek!
Erre azt hittem, lehidalok. Ilyen van, bazki? A Gigamarkt kellős közepén lefőznek egy kávét nekem, mert képes vagyok kérdezősködni?? A mosógépekkel meg mosni is lehet, csak nem tudtam róla???!
Jövök máskor is!

Na, szóval, a fickó főzött egy kávét és közben beszélt. Eleinte visszafogottabban. Aztán közbe-közbekérdeztünk és belelendült. Mélyrehatóan kielemezte a kávéfőzőket, a kávék lelkivilágát, a kávéfőzés tudományát. A végén úgy belejött, hogy lelkesen mutogatta a tuti cuccok tuti alkatrészeit, hogy ebben azért van anyag, nem?
- De nézd meg ezt... ehh! Két ekkora luk van rajta! Nézd! Tiszta gáz, nem? Pfuhh. Na, ezt ne vedd meg!

Ebbe beleszerettünk. És még el is férne...