Amúgy a gyermek azon kívül, hogy mászikordíteszikalszikordítnyüffög, a ringatáson kívül szereti még, ha én énekelek (!) neki. Kedveli:
az Internacionálét,
a Szózatot...
és a Kossuth Lajos azt üzente hajlításait.
(viszont teljesen elutasítja pl. a Gábor Áron rézágyúját...)

Még egyszer, csak a figyelmetlenek kedvéért: az _én_ előadásomban. Nem tudom, kezdjek-e aggódni...

Még éppen alszik a ded...persze én meg csomó baromságot összeolvastam, hogy nem hagyják aludni a kalamoló, kalimpáló végtagjai és ezért tegyük pólyába/csavarjuk takaróba/tegyünk rá kényszerzubbonyt/ragasszuk le szigszalaggal... És most aggodalommal telve lesem a mozdulatait elalváskor. Szerencsére éjjel sötét van és nem látom, mennyit kalimpál, olyankor megnyugszom. Persze azért hajnali kettőre kimászik valahogy a takarói alól - ez cca. 20-40 centis, erős oldalirányú mozgást feltételez, amit nem tudom, hogyan csinál, de félek, hogy amikor megtanul mászni, a kiságy különböző sarkaiból szedjük majd össze éjszakánként.

Szóval vagy beszerzek egy baba-kényszerzubbonyt, vagy nem olvasok össze mindent.
Szakkönyvek tekintetében most két könyv került a látóterembe - mint említettem.

Ranschburg Jenő: Szülők könyve
A szerző neve a sokakból vegyes érzelmeket kiváltott Családi Kör c. retró TV-sorozatból lehet ismerős.
Személyszerint kiskoromban néztem a sorozatot és az esettanulmányos kisfilmek kifejezetten idegesítettek, mert széthulló, szomorú családokat mutattak és ez sosem esett jól a lelkivilágomnak... A magyarázatokat meg még nem értettem és elaludtam rajtuk.
Most mindenesetre megvettem a könyvet, mert szimpinek tűnt az öreg hozzáállása a témakörhöz. Kellően liberális, kellően tudományos.
A könyv lényege, hogy a fogantatástól végigjárja a fejlődési szakaszokat, felsorolja a problémákat, rávilágít a gyökerükre. Sokszor baromi egyszerű biológiai gyökerük van ám a dolgoknak. Pl. ha egy szülő elégedetlen hathónapos gyerekével, hogy az még nem szobatiszta, akkor nem árt ha tudja, hogy csak 18-24 hónaposan fejlődik ki a záróizmok akaratlagos befolyásolása.
Nos, Ranschburg bácsi ezeket a fiziológiai és pszichés okokat tárja fel és világít rá a problémákra, sokszor pedig megoldást sem kínál, csak ráhagyja a szülőre, hogy dolgozza fel az információt és kezelje annak birtokában a gyerekét.
Nekem ez mondanom sem kell, meglehetősen szimpatikus. Főleg a végletesen materialista lényemnek.
Aztán nem utolsósorban az író ismeri a magyar viszonyokat. Nem arra gondolok, hogy politizál, egyszerűen csak az iskolai, óvodai, bölcsödei dolgokról nem ír blődségeket, vagy olyasmiket, amiket ne tudna az ember alkalmazni, mert mondjuk egészen máshogyan működnének.

Tracy Hogg és Melinda Blau: A Suttogó mindent megold
Na, ez egy tipikusan amerikai könyv. Kicsit Sikerkalauz, kicsit tudományos, de nem viszi túlzásba.
A kétkötetes Suttogó titkai című könyv ennek a kötetnek lényegében az előzménye, ez annak a zanzásított, kivonatolt és jobban átgondolt változata. Legalábbis a fülszöveg szerint.
Szerintem... khm... érdekes. Ambivalensek az érzéseim az egésszel kapcsolatban. Tetszenek dolgok, amiket ír, de valahogy összességében nem érzem szentírásnak - jó üzleti fogásként természetesen annak van beállítva.
Általánosságban azt szűrtem le belőle, hogy a gyerek életében a rendszer a lényeg. De persze olyan rendszer, amit a szülő vezet be. Megvan benne a helye az alvásnak, a játéknak, a cumizásnak és az evésnek is. 3 óránként eszik a gyerek, utána ébren van, cumizhat, de nem eszik, aztán alszik másfél órát, punktum. Bugyoláld be, vedd fel, ütögesd, suttogj neki...
Aztán maga az író is beleesik önmaga csapdájába és két oldalon belül ellentmond a saját nézetének, amikor konkrét eseteket ír le. Ha mással nem is, hát egy apró megjegyzéssel, hogy van, akiknél ez máshogyan működik.
Úgyhogy lehet, hogy vannak dolgok, amik működnek az általa kitalált nevelési fogásokból. Lehet, hogy vannak dolgok, amik bizonyos gyerekeknél tényleg szükségesek. De azt hiszem, hogy az alkalmazásukat erősen megszűrve teszem majd, ha egyáltalán bevezetek bármit is tartósan.
Például a napirenddel egyetértek, oké. Némi rugalmassággal kezelve azt és nem fogok kétségbeesni, ha a kiskölök nem másfél, hanem egy, vagy netán három órát alszik... De hogy azért napokat szarakodjak át, hogy felveszem-leteszem-ütögetem-suttogok a gyereknek, hogy akkor aludjon és ott, amikor és ahol én akarom, azt azért túlzásnak vélem.

Összességében két könyv érdekes ellenpontozása és ugyanakkor kiegészítése egymásnak. Aki odakerül majd, hogy szükségét látja, próbálja magát átrágni mindkettőn. Legfeljebb majd az egyiken szénné röhögi magát...

Legközelebb majd gyógyszer-teszt lesz.

Ma ültük meg a Kisherceg egy hónapos születésnapját.
Volt torta, meg pezsgő. A gyerkőc csak utólag kapott mondjuk belőlük. Az esti etetésnél... átfolyó rendszerrel alakítottam át csak neki.

Új hobbija, hogy elkezdte felfedezni az arcokat. Néha tele szájjal rávigyorog egy-egy kiválasztottra, néha összecsücsörített szájjal csodálkozik a kócos hajamon. Néha meg csak simán leordít mindenkit.

A héten kapott egy csörgőt a nagymamától. Kábé ugyanolyan fülsiketítő hangja van, mint a keserves sírásának - amit akkor vet be, ha öltöztetik és/vagy pelenkázzák. (Vagy éhes, vagy tele a pelenka, vagy álmos, vagy melege van, vagy fázik, vagy a hasa fáj, mert már megint telezabálta magát cca. duplaannyi kajával, mint amennyit meg kellene ennie.) Egyedül ezzel a csörgővel tudunk némi döbbent csendet előcsikarni belőle. Áldassék a csörgőgyártók neve!

Most alszik. Még.
Ilyenkor alakul át a tej hővé, ordítássá és édes kis hurkákká a combján.

Legközelebb írok majd a babakezelési útmutatókról, amiket könyvesboltszerte be lehet szerezni.
Elsőnek Ranschburg Jenő bácsi és a Suttogó kerül terítékre.

A Kisherceg itt éppen a Macskájával tárgyalja meg a világuralmi törekvéseit...

Ma levittük sétálni a babakocsit is. Vagy a méretét tekintve inkább nagy B-vel. Babakocsi. Mellesleg már kínunkban tettük, miután a megszakadni nem akaró sírás üzemmódtól beelegeltünk. És felrémlett bennünk, hogy valaki azt mesélte, hogy egy ismerőse - vagy annak az ismerőse, vagy az unokatestvére ismert valakit, aki - csak úgy tudta éjjel megnyugtatni a gyerkőcöt, hogy bevágta a babakocsiba és elment vele sétálni.
Bejött. A macskaköveken azonnal megnyugodott.

Azt amúgy furcsamód átaludta, amikor egész délelőtt itt rajcsúrozott három kiskorú. Néha meg óránként felkel ordibálni.
Csuda érti ezeket a dolgokat...