Ma ültük meg a Kisherceg egy hónapos születésnapját.
Volt torta, meg pezsgő. A gyerkőc csak utólag kapott mondjuk belőlük. Az esti etetésnél... átfolyó rendszerrel alakítottam át csak neki.
Új hobbija, hogy elkezdte felfedezni az arcokat. Néha tele szájjal rávigyorog egy-egy kiválasztottra, néha összecsücsörített szájjal csodálkozik a kócos hajamon. Néha meg csak simán leordít mindenkit.
A héten kapott egy csörgőt a nagymamától. Kábé ugyanolyan fülsiketítő hangja van, mint a keserves sírásának - amit akkor vet be, ha öltöztetik és/vagy pelenkázzák. (Vagy éhes, vagy tele a pelenka, vagy álmos, vagy melege van, vagy fázik, vagy a hasa fáj, mert már megint telezabálta magát cca. duplaannyi kajával, mint amennyit meg kellene ennie.) Egyedül ezzel a csörgővel tudunk némi döbbent csendet előcsikarni belőle. Áldassék a csörgőgyártók neve!
Most alszik. Még.
Ilyenkor alakul át a tej hővé, ordítássá és édes kis hurkákká a combján.
Legközelebb írok majd a babakezelési útmutatókról, amiket könyvesboltszerte be lehet szerezni.
Elsőnek Ranschburg Jenő bácsi és a Suttogó kerül terítékre.
3 megjegyzés:
Azt hittem, kisbabának/apró gyermeknek csak az vesz zajkeltő eszközt, aki különösképpen utálja a szóbanforgó ded szüleit. :)))))
VAgy annyira nem borzasztó a csörgőhang, mint a ded-üvöltés? :D
jaj csak legyen picivel nagyobb kapjátok majd a zörgő, dudáló, nyomkodnivaló, édi-bédi zenét játszó cuccokat! Visszasírjátok még a csörgőt!!! :):) Kéretik képeket gyakrabban feltenni a kishercegről :)
A csörgő kábé a babaordítással egyenértékű hangzavart kelt. A kettő együtt rémes, külön-külön még elviselhető, én meg edződöm. Egyedül úgysem tudok egyszerre pelenkázni és csörgőt rázni... :D
Kép lesz, csak meg ne unjátok ;)
Megjegyzés küldése