Megint nátha

Úgy hiányzott már, mint teve a hátamra... Ebben a bazi nagy szélben csak úgy szállnak a bacik, meg vírusok, akárhogy öltöztetem a kölyköket. Előbb Kisherceg kezdte, hogy "Nekem fáj a torkom"... Most meg már nekem is fáj a torkom, Apróherceg meg szájától a füléig taknyos, akárhogy törölgetem szerencsétlent.
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!

Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...

Dumák

Nagyobbik gyermekem reggel, ébredéskor kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy hmmm...vajami vijágillatot éjzek.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!

A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.

Tegnap vettem egy lakkot, hogy majd jól lekenem az óráim számlapját, és majd szépek lesznek, és nem másznak el a mutatók... hát igen.
A lakk inkább a szalvétásoknak lesz jó, nálam reakcióba lépett a fémmel, berozsdált, majd pár óra múlva le is tudtam húzni a felületről, mint a virsliről a bőrt. Még jó, hogy lejött, mert így ma tudtam venni egy másik lakkot. Ami epoxi alapú és két komponensű, így előreláthatólag legalább nem fog a fémmel reakcióba lépni... de hogy milyen lesz az eredmény??
Annyira új a termék, hogy még a gyártó saját honlapján sincs fent. Kösz!

Egy kis töprengés

Mindig meghökkenek, amikor az embereknek tetszenek azok a cuccok, amiket csinálok. Legyen az akármi: rajz, festmény, ház, karkötő...

 Amióta regeltem a Meskán, azóta egyik döbbenetből estem a másikba. "Ezek mindent megvesznek!" Szőkeherceg azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy megvegyék, ne tegyem fel ugye... Mer' ezek olyanok. Megveszik!

...Ja, és ma a kedvenc kifőzdénkben kérdezte a csaj, hogy  hol vettem, és - mikor mondtam, hogy nem vettem, csináltam - nem tudnék-e neki is csinálni olyan fülbevalót, ami a fülemben van...

Amit imádok és a kedvencem, az nem kell senkinek, de ami valamilyen szükségmegoldásból születik, tele van befejezetlen gondolatokkal és légből kapott, hirtelen megoldásokkal, azt mindennél jobban szeretik. Én nem értem ezt. Bár állítólag némely zenekar is bevallotta utólag, hogy azokból a számaikból lett sláger, amit ők a kukába dobtak volna... Mittomén!

A lényeg, hogy ez örömmel tölt el, és a mosógépen foltmentesen kimosott babazoknikon kívül máshol is érek el sikereket az életben...

Úgyhogy vegyétek! Én meg csinálom!