Hajvágó Osztag vs. Kisherceg = 1 : 1

A héten elhajszoltam magam egy érdekes dilemmáig: otthagyjam a Zújcéget a picsába (hogy még a sarkon se nézzek vissza), vagy szálljak be komolyabban (tulajdonosként) húzni az igát.

Jelenleg kurva nagy lutri az egész, de OTP-t is 1200-on érte meg venni, így aki megtette 1-2 hónapja, az mostanra megduplázta a pénzét. (segítek: több mint 600%-os éves kamatnak felel ez meg: annyira meg már betenné az ember a pénzét, nem?)

Van, hogy ehhez fel kell törni a malacperselyt....





És most egy olyan ló befutójára teszek, aki még csak csikó. A Derby meg csak ugye 3 év múlva lesz.

Kérem, tegyék meg tétjeiket.

Hajvágó Osztag vs. Kisherceg = 0 : 1

Kisherceg először találkozott testközelből rózsával. (Ami ugye nincsen tövis nélkül...)
Talán még a szomszéd utcában is hallották.

Egy ideje már nem volt itt babázás, páran már hiányolták is, hát most megpróbálom bepótolni. Bár az igazat megvallva ez nem igazi babázás, mert a baba már gyerek.
Március 12-én hivatalosan is átlépett a gyerekkorba a szentem.

A nagyfijú mivoltát persze nap mint nap sokféleképpen bizonyítja. Elkezdett járkálni, egyelőre mondjuk még az egyik kezét fogni kell, de két hete még mindkét kezével csimpaszkodott belém, szóval gőzerővel halad. Van dömperje, amibe belemászik, és kis hintázással jelzi, hogy na mi lesz már, indulunk?

Ilyenkor persze tolni-húzni kell.

Van kismotorja is, amit egyelőre leginkább feldönt, rá nem ül.
Járunk játszótérre, bár ezt az utóbbi időben inkább lecseréltem parkjárásra, mert annyi a gyerek, hogy ekkora tömegben már nem figyelnek a kis pisis totyogókra.

A park meg tökéletes, mert elég nagy, sok gyerek van, mind érdekes dolgokat csinál, és lehet gyűjteni fadarabokat, levélfecniket, virágcincálmányokat, kavicsokat, és pár fura állagú izét, amit anya mindig elvesz tőlünk és fújjog.
Ma pedig még kutyát is láttunk, akit a Kisherceg vihogva üldözött a szeretetével. Szerintem azt hitte, hogy egy önjáró plüsscucc, akit csak az ő szórakoztatására hoztak ki. Alig tudtam levakarni róla. Szerencsére egy csomó dolgot megért, úgyhogy ha felhívom a figyelmét, hogy van egy labdája, vagy a babakocsinál érdekes dolgok várják, akkor úgy 2-3 méterre sikerül elvonni a veszélyes helyekről.

Persze ha megyünk sétálni, hiszti van, mert öltözni kell. Ha jövünk a sétáról haza, hiszti van, mert be kell ülni a babakocsiba. De ezek a dolgok nem értek váratlanul, már láttam ilyet azért.
Ja, a hiszti. Hát Kishercegem megtanult hisztizni. Még alapfokon űzi, de nagyon meggyőző. Tegnap elkápráztatott az új tudományával, miszerint leteszi a fejét a földre, fenekét égnek emeli, és emelt hangon vinnyog, mint egy macskahad.

Ő ezt halálosan komolyan gondolja, de nekem röhögnöm kellett. Az ok egyébként az volt, hogy meglátta, ahogy iszom az ásványvizes üvegből, és sürgősen neki is azt kellett, és úgy. Persze nem volt szomjas, de képes lett volna órákig is inni, mert ez olyan felnőttes dolog. Én meg - a gonosz anya - elvettem az üveget.

Esténként pedig mesélni kell neki. A Nyuszkó nagy kedvenc, de a Bátor Tirgris és a Kisvakond is érdekli. Néha türelmetlenül átlapozza csak őket (vagy rögtön az utolsó oldalra hajt), néha meg alaposan elmélyed egy bari vagy egyéb érdekesség tanulmányozásában.
Ezenkívül bevezette, hogy azokat a mindenféle játékállatkákat, amik hangot adnak ki vagy sípolnak, egyszerűen a kezünkbe adja, hogy szólaltassuk meg. Vagy fújjunk bele a sípba.
Néha pedig ajándékot ad annak, aki megérkezik. Megörül, hirtelen körülnéz, zavartan keresgél valamit, kicsit kapkodva nyúl az egyikhez... nemezmégsejó... keres egy másikat, és azt a hazaérkező Apa kezébe nyomja...

És beleszeretett a plüss Fülesbe. Hosszú volt az út, mire elértünk ide, de úgy tűnik, választott magánk végre egy kedvenc állatot. Bízunk benne nagyon - mi mást tehetnénk? -, hogy lassacskán az elalvás és a felébredések utáni visszaalvás vele könnyebb lesz.
Persze alaposan előkészített projekt volt ez, több tesztet is végeztünk az Intersparban, hogy melyik állatkára vigyorog a leginkább (Malacka pl. szégyenletesen leszerepelt - a fiatalúr rövid szünet után egy fura, egyenes szájú mosollyal jutalmazta a veszteseket), és milyen méretben a legvonzóbb (mert van, mint a hamburgerből is: kicsi, közepes, nagy).
Végül aztán Tigris és Füles döntő meccséből az utóbbi került ki győztesen. Zelefánt harmadik helyezést ért el.

Sajnos azonban a lefekvésre hívó szó még nem egészen működik; azt hiszem, kicsit félrekommunikáltuk a dolgot. A "tente" szóra ugyanis csak mosolyogva ráhajta a fejét a kiszemelt dologra (párnára, lepedőre, a Fülesre), hosszú 3-4 másodpercre. Nem többre.

Azt mondanom se kell, hogy a fürdetés előtti 5-10 perces kis megnyugvós időszak (ami eleinte babamasszás meg ráhangolódás volt lágy zenével), mostanra átalakult "utolsó kitombolássá", ami közben lecsenjük róla a ruhadarabokat. De nagyon édes: már segít. Emeli a lábát a nadrágnál, a cipő és a zokni levételével pedig sokszor maga is megpróbálkozik (annyira nem szereti őket ).

Estére persze így mindig dögfáradt. És hihetetlenül "nagyfiúsan" alszik - ha végre egyszer elalaszik. Mondjuk hason. Aztán nagy lendülettel megfordul az ágyban (nem ébred fel rá, csak mi kapunk frászt, akkora döndülésekkel jár ez néha), és tisztára "felnőttesen" szuszog, meg nagyokat sóhajtva veszi a levegőt egész éjszaka.

És élmény közben nézni. A mi fiunk...

Na hát a múlt héten kínomban már fészkelődtem, hogy minden fontosabb esemény egyetlen utcában zajlott. (Kb. annyira volt fura érzés, mint mikor feltűnik, hogy egy kis költségvetésű filmben az idegen bolygón minden esemény egyetlen utcasarkon és épületben történik, csak más-más irányból nézve. Mintha nem is lenne több utca. Ismerős?)

Szóval egyik nap fővárosunkban, röviden "A" helyszínen egész napos meetingen voltam a Zújmunkahely képviseletében, majd szépen állásinterjú "B" helyszínen, cirka 50 méterrel arrébb!
Már több forgatókönyv is a fejemben volt napközben, hogyan oldjam meg, hogy ne kelljen a parkoló felé mennem a főnökkel együtt, de aztán ez magától is megoldódott. De hogy ne érezzem magam győztesnek vagy Dörzsölt Nagy Szervezőnek: végül azon az 50 méteren sikerült szarrá áznom.

Két napra rá viszont - egy délutáni órán - az "A" helyszínen volt állásinterjúm!! (Igen, ahol a Zújm. végett tárgyalni voltam nemrég.) Ráadásul korábban le kellett lépnem miatta. Ott kezdtem el izzadni, mikor jött délelőtt az üzenet Főnökembertől, hogy reggel "A" helyszínen volt meetingje, de inkább nem jön be az irodába, hanem keres egy üres asztalt+Internetet, és majd onnan dolgozik egész nap!!
Hát ez kész, mondom, tutira összefutunk. Nem volt más választás, hirtelen a titkárnő által behozott papírhalom nagyon fontosnak kezdett tűnni a szememben, ami igazán nem tűr halasztást, és amúgy is csomó megbeszélni való van, szóval jöjjön csak be szépen. Pfffh. :homloktöröl: (Én meg majd rohanok, és öltözhetek át a kocsi hátó ülésén öltönybe, mert ugye annál alap, hogy "de puccos vagy, színház vagy interjú?" Ehh.)

Végül aztán az egészet az koronázta meg, hogy gyakorlatilag úgy tűnik, ugyanazt a szart kell mindenhol csinálni, úgyhogy át kell gondolnom ezt az egészet.

--

Egy találóskérdés a végére: milyen parkolóház az, ami 16.30-ig van nyitva? Milyen munkarendhez készülhetett? Illetve mit érdemel az a bűnös...?