A szomszédban végetért az egy hónapig tartó lakásszétverési akció. Igazándiból elgondolkodtunk, hogy mit bírnak ennyit fúrni, ütni, faragni azon a pár falon.
Még szerencse, hogy ezen szomszédaink normálisak, ki lehet velük jönni, úgyhogy végülis kevéssé zavartuk egymás köreit. A Kisherceg egyszer ébredt csak fel a falbontás zajára, és csak reggelente méltatlankodott, amikor fúrtak a reggelije közben. Mellett. -ban, -ben...
Meg néha elmenekültünk sétálni-vásárolni-vendégeskedni, amikor már nagyon nem bírtuk.
Egy valamit viszont mindenképpen elért nálunk a szomszédunk. Tudtán kívül persze. Abszolúte elment a kedvünk mindennemű lakásfelújítási/szétverési akciótól.

---
Amúgy minden nap történik valami kis apróság, amiről lehetne írni. Sőt, minden nap jutna egy cikk a velvet.hu Poronty részlegébe.
Ha lenne időnk rá, ugye. Hihetetlen sok dolgot lehetne "dokumentálni", de gyakran magunk is csak utólag jövünk rá, hogy fontos és szép emlék, mikor már annyi gyűlt össze ilyenekből, hogy képtelenség velük tartani a lépést.

Már csak azért is hasznos lenne "elraktározni" ezeket a valahogy, mert nem felejtenénk el hónapok, évek múltán azt, hogy milyen volt például, mikor reggelente körbemászta a lakást négykézláb, vagy milyen, ahogy az izgatottságtól egyre jobban zihálva mászik felfelé a lépcsőn az emeletre Nagyiéknál, esetleg hogy is volt, amikor a rongyseprűt üldözte nevetve, vagy amikor egy bolondos vacsora során ő adta Anya szájába a falatot, végig gyöngyöző kacajjal, ahogy fejlődő humorérzékkel roppant viccesnek találta, hogy most nem őt etetik.

Azok a kicsi apróságok, amiket nem emlegetnek még a Szalagavatóján is, mert csak egy kis semmiség. Amit nem írnak fel emlékkönyvbe, nem áldoznak rá külön videót, fotót, posztot.
Hogy milyen az, mikor álmosan bámul a játékaira vagy a képeskönyvére. Vagy amikor próbálod ébren tartani az autóban, hogy most már ne aludjon el, mert pár perc és megérkezünk, és ha elalszik, lőttek a délutáni alvásnak, de neki lezuhannak az ólomnehéz szempillái... még visszanyitja egy-egy másodpercre, de nem sikerül ébren maradni, végképp alul marad az álommanókkal szemben; egy utolsó próbálkozással kábán mosolyogva rád néz, és azzal a mosollyal a száján alszik el....

Milyen az, mikor négykézláb feléd iramodva rádront, és felmászik rád - maga se tudva igazán, miért. Ahogy "rugózik" az öledben, arra bíztatva, hogy hintáztasd vagy dobáld egy kicsit a magasba.
Hogy ami eleinte hasonlíthatna a puszira, az nála leginkább még a rághatnék és az éhség, viszont a szeretének legmélyebb jele az, amikor odanyomja az arcodhoz a kis fejét...

Hogy milyen kifejezően tud "hümmögni", kis gesztusokat adni. Pl. amikor nem tetszik neki valami (szirénázás, váratlan zaj), és egy "m-mmmmm" (ne máááár) hangzásút jelez kis szemrehányó pillantás mellett, feléd fordulva (mintha te tehetnél a zajról). Ahogy panaszosan mondja, hogy "babu-baba-bu", mikor éhes. Vagy amikor leírhatatlan "gonosz baba" hangokat hallat.

És hogy az ember próbált írni egy nem babázós posztot, de végül mégiscsak...

Megint eltelt egy hónap.

Repülnek a napok. Legtöbbször. Néha meg csak vánszorognak az órák, ha netán nyűgösebb a Kisherceg. Elmaradt a délelőtti alvás, cserébe viszont délután - jó eséllyel - többet alszik a nagyfijú.

Reggel pedig hol 6:10-kor már kukorékol, hol pedig egész 7:50-ig húzza a lóbőrt. Mindezt persze úgy, hogy rendre 19:45-20:15 között alszik el este. A 7:50-es kelés még oké, sőt... de a 6:10-es kicsit megviseli az ember idegeit. Főleg mert ilyenkor egész nap nyűgös. Egyik játék sem jó. Ha állunk, nem jó; ha ülünk, nem jó, esetleg ha mászkálunk, jó, vagy sétálunk - csak öltözni ne kelljen, mert akkor ordítok. Kajálás közben hamar megtanul repülni minden, ami a keze ügyébe kerül. A kaja is.

Legutóbb elkövettük azt a hibát, hogy egy ilyen hajnali kukorékolás után megsajnáltuk, és magunkkal vittük egy nagyobb autós körútra, miközben mi elintéztünk pár dolgot. Ő szépen elaludt az autóban, és még ebéd előtt tudott pihenni. Meg mi is. Na, délután visszakaptuk kamatostul az egészet. Nagy nehezen fél 4 körül aludt el potom fél órára, és persze egész este dögfáradt volt.

Egyébként naponta elképeszt valami újdonsággal. Megtanult pápát inteni. Aztán egyik nap olyan vehemensen gyakorolta, hogy megránthatta a kezét, mert furcsán nézett a kezére egy mozdulat után, és utána napokig nem pápázott. Most megint csinálja. Eleinte persze mindenre pápá ment, most már főleg akkor, ha elhangzik a szia, vagy pápá felszólítás.

Aztán a múltkor Kisangyaltól kapott ajándékba egy szuperjó puha, rágható építőkocka készletet, amit főleg arra használt, hogy rágja, a nyálát fújja bele és szétszedje, amit anya felépített neki, vagy esetleg átgyalogoljon rajta. Tegnap viszont megpróbálta összerakni! Fogott két darabot, és megpróbálta egymásba passzírozni őket. Minden irányból próbálgatja a szentem, és néha el is találja a helyes irányzékot. Olyankor rém büszke, és lelkesen belegyorsít a mozdulatsorba, így inkább ütögetés lesz a dologból.

Rájött arra is, hogyan kell a labdákat úgy eldobni, hogy pattogjnak, ez is leköti egy időre a figyelmét. (Sajnos az megkaparintott mobiltelefonokkal is ezt próbálja.) Eldobja, a labda elpattog, ő utánamászik. (A mobil nem pattog.) Összeszedi, eldobja, utánamászik, stb. (A mobil persze makacs jószág, sokadjára se hajlandó rugalmasan ütközni.) És újra. Amíg valami más el nem tereli a figyelmét.

Amúgy a múltkor kiderült, hogy nem telefontartozék. Történt ugyanis, hogy a nagyival való beszélgetés közben megkaparintotta az egyik szépséges, világító, izgalmas mobiltelefont, és rágni kezdte. (A mobilok amúgy két dologra jók: pattogtatni és rágni őket. Ne kérdezzetek semmit!) Namost épp a mobil alsó része volt nagyon ízletes, amikor is - feltehetően a sok nyál következtében - a telefon egyszer csak azt írta ki, hogy
A TARTOZÉK NEM CSATLAKOZTATHATÓ.

Fene tudja, én ennek valahol örülök.

Legnagyobb sajnálatomra viszont a mesekönyvek hidegen hagyják. Esetleg szétszedni és szétrágni megpróbálja. Egyedül a Micimackós kispárnája köti le hosszabban. Elmélyülten tudja tanulmányozni rajta az ábrákat, az abc-t és a sarkokban a négy Füles-képecskét. Még azt is hagyja, hogy közben duruzsoljak a fülébe hülyeségeket, elsoroljam neki az állatokat a képen, vagy elszavaljam az abc-t - ezen néha nevet is.

És megint fogzik. Rág és nyálzik. Hurrá!