Tehetséges időelbaszó vagyok.
Már hétfőn keményen neki kellett volna állnom rajzolni, meg tanulni. Ehelyett szerdán még feltelepítettem a gépemre az Emperor of Dune-t (amit már háromszor végigjátszottam amúgy, de még mindig tud újat mutatni). Csak egy kicsit, tudjátok...?

Aztán szerda éjjel (kábé egykor) a játéktól gúvadó szemmel úgy feküdtem le, hogy a heveny gyomorideg kerülgetett a tervezett hétnapos tanulásból kimaradt potom három nap miatt. (Na jó: nem elég, hogy megvert a gonosz ellenség, de még a rajzzal se haladtam! Ha legalább én győztem volna!!)
Álmodtam is minden baromságot. Atreides katonákat kergettek Harkonenn bérencek az autószalonban, amit terveznem kéne... (Vajon kiszúrná valaki, ha becsempésznék a tervbe egy Sardaukart? Mondjuk, mint vevő az autószalonban. Hisz bármikor bejöhet egy, nem? Na ugye!)
Aztán végül tegnap reggel nekifeküdtem azért a feladatnak. De természetesen így is fogok éjszakázni, ahogy azt kell. (És nem, nem gondolunk bele, hogy hol tarthatnék már, ha nem... nem, mondom, hogy nem!)

Tegnap este jó kis haveri összeröffenést tartottunk. Picit rövid volt, de nagyon jól jött és pont jókor. (Ezalatt seregeink az autószalonban táboroztak.)
Köszönöm a részvételt a résztvevőknek, az ajándékokat, meg úgy általában.
Volt Drótsáska és Sáskáné (a kis Sáskát otthonhagyták (őt még egyszer meg kell ám néznünk, amíg még kicsi és elbűvölő és nem durcás és nem harap), holmi ürüggyel, hogy féltik a berendezést, meg ilyenek), volt Kisangyal, Méregzsák, Ördögtestvér, meg Ördögasszony.
Teletömtem mindenkit muffinnal.
(Kivételesen meglepően jól sikerültek. Ezúttal ugyanis a receptekkel ellentétben tettem bele tejet is.)

Remélem, a delikvensek még jól vannak, és nem a heveny muffin-mérgezés tüneteivel küzdenek éppen. (Ha igen, akkor tiszteltetem az ügyeletes orvost; kérem alásan én csupa friss, hazai (szittya), jó minőségű (szaloncukormentes) alapanyagot használtam!)

És még a Karácsonyra vett csilis csoki is elfogyott. Eredetileg azért szereztem be, mert az eddigi tapasztalatok alapján a csilis csokikrém például kifejezetten finom. Gondoltam, ez is finom lesz. Hát... izé... Számomra mégis inkább büntető-csokiként hatott.
(Képzeljünk el egy étcsokit sok Erős Pistával. Na, kb. olyan, csak jobb marketinggel.)

A cucc végülis kétféle reakciót váltott ki a kontrollcsoportokból a mintaosztás után. Az egyik felének nagyon-nagyon ízlik. A másik felének meg nagyon nem. (De annyira, hogy a próbaként tört csokidarabka se fogyott el. Ezen darabkákat az előző csoport tagjai lopkodták el a tányérokról.)
A harmadik fél pedig inkább meg sem kóstolta. (Hja, nem szeretnek kockáztatni.)

Kisangyal pedig meglepett egy csodálatos kávésbögrével. Pontosabban kettővel. Egyszerűen csodálatosak! Tudja, hogy imádom (már-már mániaszerűen) az Alessi-dolgokat. És hát meglepett egy csúcsformatervezett szépséggel. Amivel mellesleg két hete szemezgettem a Kátayban. És ezt neki nem is mondtam. Még.

Na, megyek is, mert ma nem volna szabad elbaszni az időmet. Este meg megyünk haverokhoz látogatni és nekik is kell majd muffint sütnöm. Szőkehercegnek meg ebédet.

Utólagosan Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Az ideit is kipipálhatjuk.

Egy csomó jópofa dologgal lettem gazdagabb. Pl. van már láthatatlan tintával író tollam. Ami azért tök jó, mert én sem látom írás közben, mit írok.
No, persze a gimiben már kotyvasztottunk titkosítható tintát, ami csak melegítés hatására tűnt elő a papíron, de ez jobb annál. Csak győzze az ember UV-fénnyel.
És kaptam egy doboznyit a hőn áhított dán vajas sütijeimből is. Ami annyira finom, hogy mindig elolvadok tőle, ha véletlenül kapok/veszek valahonnan. No, és persze tök baró doboza van. Amit utána bármire lehet használni. Nem vagyok dobozmániás! Mondom, nem!!!
És végre van egy 1 Gb-os memóriakártyám is, hogy annyit fotózhassak RAW-ban, amennyi csak ráfér...
Persze nem bírtam ki és már az ünnep előtt megleptem magam ezzel-azzal. Annyira szépen kacsingattak rám azok a szépséges filctollak, hogy nem bírtam otthagyni őket... De a könyvek terén erős voltam. Alig vettem magamnak újat. Najó. Csányi Vilmos Bukfenc és Jeromosa azért valahogy belopózott a kosaramba... De az új Dűne könyvet nem vettem meg, esküszöm! Hátha valaki még betoppan és azt kapom tőle. De eddig nem kaptam még.
És nem, nem vettem meg a kedvenc építészeim baromi drága köteteit sem, pedig tényleg nagyon csorgott a nyálam.
Ellenben vettem Photoshop könyvet, mert az mindig jó, ha van a háznál.
Viszont végeztem a Mikulásra kapott Gépezettel. Egész jó volt. Nem egészen erre számítottam, de jó volt. Pozitívan csalódtam a világ megalkotását illetően, de a történet elég fura volt. És a lektort is csókoltatom. Pár helyen ritka érthetetlenre sikeredtek az elütések miatt a mondatok.
De azért ez még nem von le a regény valódi értékéből. Főként abból, hogy ez az első valódi steampunk regény, amit olvastam. Jó a korrajz, jó a történelmi háttéranyag, zavaros a történetszövés, gyönyörű, ködös, füstös Albion. Azért kicsit több Vernei elemet még el bírtam volna viselni. Remélem, hogy lesznek más írók is, akik végre megpróbálkoznak a további steampunk-regények megírásával. Nagyon drukkolok nekik!
Tovább nem spoilerezek, mert vannak, akik még szeretnék elolvasni...
A nagy vásárlás közben pedig meghallottam az újabb zenét, amibe belezúghattam. Szőkeherceg mondjuk a falramászott már a Ghymestől is, nagyjából ez az újabb mánia is hasonló tüneteket váltott ki nála. És még nem is hallgatta végig az indián, skót, breton, ószirmi és kelta népzenés albumaimat. Sőt, a tibeti szertartási zenés albumot sem mutattam még meg neki. Mondjuk azt csak azért nem, mert annyira mélyre ástam el, hogy magam sem tudom, merre van. Az már kicsit nekem is sok volt.
Azért majd stikában, a HÉVen hallgatok Makámot. Úgy nem zavar senkit sem.

Örök sláger a "fűthető üléshuzat" keresőszó. Hát nem tudják, hogy a komplett ülésfűtés sokkal, de sokkal korszerűbb dolog?? Itt is van mindjárt egy:

(Igen, az ott egy vasaló. )

Végre vége!
Leadtam mindent, befejeztem mindent, megrajzoltam, kiszíneztem, leírtam, tanárt üldöztem és beadtam.
Kicsit hosszú kör volt. Keményen rajta is hagyta a nyomát az elmúlt két hetemen. Meg a szemem alatti karikákon.
Elnézést kérek mindazoktól, akiket elhanyagoltam emiatt... és elnézést kérek a blogomtól is, hogy nem frissítettem elég gyakran.

Innentől viszont vizsgaidőszak. Vicces, hogy már fősulin is akkor pihentem ki a félévet. Pedig ennek általában fordítva kéne lennie, úgy tudom. Na, mindegy. Becsülöm én a verebet is, hátha holnap majd hozzájutok egy pulykához.
Aztán majd ha nagy leszek, saját építészirodát nyitok. És elkezdek meló után rohangászni és megküzdök az idióta megrendelőkkel, akik a "fizetni kéne" mondattól hirtelen elfelejtenek magyarul és a bolygóról is eltűnnek. És majd rajzolok sokat napestig, meg látástól egészen Mikulásig. És majd lesz pénzem... és gazdag leszek... és fáradt.

Egyébként pedig azért megérte ennyit hajtani. (Stréber állat vagyok amúgy, tudom.) Egy darab pótZH-t nem kell írnom, míg a kollegám, aki a múltkor kegyeskedett nyilvánosan beszólni, egész héten pótolhat. Hát szóval ő tudja. De mintha nem neki lett volna igaza... Az ő baja. Nekem viszont meglesz a félévem. Sőt, úgy tűnik, annyira rettegtem a vasbetontól, hogy a végén sikerült belőle évfolyam szinten "kimagasló" eredményt elérni. Szóval nem tudom, hogy jött össze a dolog, de a legjobbak úgy 100-110 pontnál állnak, nekem meg van 150. Közte meg semmi, csak alatta. Büszke vagyok magamra, na! Éptöriből is sikerült egész jó eredményt elérnem a minitanulmányommal a Szent Péter térről.
Összességében ez okot ad ma nekem az önelégült arckifejezésre.


Munkahely.
A főnök megkérdezte, hogy mik a távolabbi terveim? Kicsit bambán néztem, hogy ahhoz neki mi köze van, mégis... De aztán ezt látva hozzátette, hogy ugye nem akarok elmenni az elkövetkezendő pár évben vidékre és saját irodát nyitni? Ugye, nem? Ugyanis szeretne hosszabb távon számítani rám. Így bő egy év után. Megnyugtattam, hogy nekem itt tök jó, jók a melók, agyondolgozni is szeretem magam. Úgyhogy ebben megegyeztünk és adott egy kis karácsonyi keresetkiegészítést.
Azóta nem kaptam karácsonyi plusz pénzt, mióta eljöttem Faszarcúéktól. Mondjuk amennyire rühell(t)em azt a bagázst, inkább nem számítok 13. havi félfizetésre, mintsem hogy dolgozzak velük. Az volt náluk mindennek a betetőzése, amikor egy jól elvégzett 60 milliós munka után kiszúrták a szemem rongyos 30 ezer forinttal. Számlára. És azon a melón ketten dolgoztunk egyébként. Egyenként két hónapig. Lehet számolgatni, hogy mennyire volt ez igazságos. Főleg azok után, hogy folyton ment a nagy rizsa (tejszínhabos), hogy így részesedés, meg úgy részesedés! Hát persze!
Na, azóta nem dőlök be a rózsaszín habos-babos, csipkés, királylányos, fizetésemeléses, pluszjuttatásos meséknek. Vagy legalábbis igyekszem. És őszintén szólva már annak is örülök, ha kifizetik a munkámat. Úgyhogy a mostani főnök visszafogottan előadott elismerése tulajdonképpen baromira jólesett.

És most megyek, repkedek egy kicsit, majd pedig leülök a babérjaimra.

Idestova hat éve rajzolgatok házakat és ma *tadamm* végre láttam egy olyat, amit én rajzoltam és kinőtt a földből!!! Nem valami jó arány, tudom, de úgy tűnik, hogy nem jó helyen voltam eddig.
Különben vicces kis ház ez. Nagy bátran kifelé dőlnek a falai, meg jó narancssárga is. A tervtanács amúgy el volt ragadtatva tőle. Ennek ellenére én azt hittem, sosem épül meg úgy, ahogy megterveztük. Az akkori tulaj bár örült a tervnek, amikor készen lett, mégiscsak húzta a száját... meg végül csak bevallotta, hogy neki tulajdonképpen ha netántán esetleg, akkor a biedermeier... Aztán fogta és eladta az egészet. Tervestül.
A mostani tulaj meg fogta magát és zutty, már építi is. Mire feleszméltünk, már megépült az első szint.
Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy mi sül ki ebből az egészből. Mégiscsak az első házam. Még ha nem is én terveztem, csak rajzoltam javarészt, akkoris.

Végre túlestem pár igazán húzos ZH-n. Tudom ám, hogy unalmas dolog a suliról írni. Nem valami felemelő, hogy az a fő téma, hogy jajjj, most ZH-t fogok írni, jajjj, most ZH-t írtam, jajj, most vizsgaidőszak lesz, jajj, lesz egy csomó vizsgám, húúú, még szigorlatom is, tyhűűű! De hát... most a sulinak/ból/ban/hoz/ra élek. Najó, ez túlzás. De elég rendesen leköti az időmet. Annyira éppen, hogy nem fenyeget a veszély, hogy az esetleg felmerült szabadidőmmel nem tudok mit kezdeni.

Volt egy jó kis éptöri ZH, ami azért érint mindig kicsit érzékenyen, mert mindenféle történeti tárgyat nehezen tanulok.
Hiába no, nem megy ez nekem. Imádom olvasgatni az éptöri, meg művtöri könyveket, de hogy hosszabb távon valami megragadjon bennem, ahhoz azért minimum órákon keresztül jegyzetelgetni kell.
Nem vagyok egy beseggelős tipus.
Most is tünci kis templomokkal, meg kastélyokkal töltöttem meg egy csomó lapot, amig egyáltalán némi képem lett az egészről. Legalább gyakorlom a rajzot, meg a csoporttársaim is szoktak nagyon örülni, mert utána fénymásolhatják a kis ábragyűjteményemet.
Viszont a mák, meg a fekete kecske vére velem volt valószínűleg, mert kifejezetten jó kérdéseket fogtam ki. 25 perc alatt telegyorsírtam, meg gyorsrajzoltam két oldalt, csak győzzék kódfejteni. Majd kiderül, mire volt elég. Pfúúú, de stréber vagyok!

Aztán volt egy jó kis vasbeton is. Na, az húzósabb volt.
Különben egyáltalán nem értem, hogy mi a francnak kell nekem sziltant, meg vasbetont, meg acélt meg fát tanulni, amikor a büdös életben nem fogok egy nyamvadt gerendát sem kiszámolni. Mert úgysem lesz rá jogosultságom és különbenis azért pénzelik az építészek a statikusokat, hogy számoljanak. *felhúzza az orrát* Ők meg azért vesznek drága programokat, hogy nekik ne kelljen számolniuk. Ehhez nekem miért kell tudnom mondjuk lépcsőt méretezni??? Vagy gerendát?? Bahhh!
Na, mindegy, valamiből meg kell bukni, nem igaz? Az egész felkészülés csúcsa az volt, amikor a csoporttársammal megegyeztünk, hogy mindketten úgy emlékszünk, hogy a tanár azt mondta, a Zh-ban nem lesz, csak födém. Ehhez mérten semmi mást nem is néztem át.
Erre nem betesznek a 120 pontos Zh-ba egy 60 pontos, baromi nehéz oszlopot?! Innentől meg jött a totózás, hogy hogy a fenébe kell azt megoldani.
Nos, valamit írtam. Aztán majd elválik, hogy jót és eleget-e.

A nap fénypontja pedig az volt, hogy a csoporttársammal kineveztek hírhedt párosnak.
Na, igen. Nem szoktuk visszafogni magunkat, ha együttműködésről van szó. ...Khm... Igen, a ZH-kat is együtt írjuk, na! Mi van abban?! Hát egy kicsit egyforma lesz, és?!
Amúgy meg nem tiltották meg a kooperációt, úgyhogy igazán nem értem, miért kell ezen fennakadni. Hogy már tavaly is ezt csináltuk? Hát, jól működik a kooperáció, na!

Kicsit vicces lesz visszafelé postolni, de megteszem, mert most egy csomó naplózni valóm van.

Sok boldog Mikulást mindenkinek!