Utólagosan Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Az ideit is kipipálhatjuk.

Egy csomó jópofa dologgal lettem gazdagabb. Pl. van már láthatatlan tintával író tollam. Ami azért tök jó, mert én sem látom írás közben, mit írok.
No, persze a gimiben már kotyvasztottunk titkosítható tintát, ami csak melegítés hatására tűnt elő a papíron, de ez jobb annál. Csak győzze az ember UV-fénnyel.
És kaptam egy doboznyit a hőn áhított dán vajas sütijeimből is. Ami annyira finom, hogy mindig elolvadok tőle, ha véletlenül kapok/veszek valahonnan. No, és persze tök baró doboza van. Amit utána bármire lehet használni. Nem vagyok dobozmániás! Mondom, nem!!!
És végre van egy 1 Gb-os memóriakártyám is, hogy annyit fotózhassak RAW-ban, amennyi csak ráfér...
Persze nem bírtam ki és már az ünnep előtt megleptem magam ezzel-azzal. Annyira szépen kacsingattak rám azok a szépséges filctollak, hogy nem bírtam otthagyni őket... De a könyvek terén erős voltam. Alig vettem magamnak újat. Najó. Csányi Vilmos Bukfenc és Jeromosa azért valahogy belopózott a kosaramba... De az új Dűne könyvet nem vettem meg, esküszöm! Hátha valaki még betoppan és azt kapom tőle. De eddig nem kaptam még.
És nem, nem vettem meg a kedvenc építészeim baromi drága köteteit sem, pedig tényleg nagyon csorgott a nyálam.
Ellenben vettem Photoshop könyvet, mert az mindig jó, ha van a háznál.
Viszont végeztem a Mikulásra kapott Gépezettel. Egész jó volt. Nem egészen erre számítottam, de jó volt. Pozitívan csalódtam a világ megalkotását illetően, de a történet elég fura volt. És a lektort is csókoltatom. Pár helyen ritka érthetetlenre sikeredtek az elütések miatt a mondatok.
De azért ez még nem von le a regény valódi értékéből. Főként abból, hogy ez az első valódi steampunk regény, amit olvastam. Jó a korrajz, jó a történelmi háttéranyag, zavaros a történetszövés, gyönyörű, ködös, füstös Albion. Azért kicsit több Vernei elemet még el bírtam volna viselni. Remélem, hogy lesznek más írók is, akik végre megpróbálkoznak a további steampunk-regények megírásával. Nagyon drukkolok nekik!
Tovább nem spoilerezek, mert vannak, akik még szeretnék elolvasni...
A nagy vásárlás közben pedig meghallottam az újabb zenét, amibe belezúghattam. Szőkeherceg mondjuk a falramászott már a Ghymestől is, nagyjából ez az újabb mánia is hasonló tüneteket váltott ki nála. És még nem is hallgatta végig az indián, skót, breton, ószirmi és kelta népzenés albumaimat. Sőt, a tibeti szertartási zenés albumot sem mutattam még meg neki. Mondjuk azt csak azért nem, mert annyira mélyre ástam el, hogy magam sem tudom, merre van. Az már kicsit nekem is sok volt.
Azért majd stikában, a HÉVen hallgatok Makámot. Úgy nem zavar senkit sem.