I am a Snapdragon What Flower Are You?

Ajánlom minden késmániás és más műértő figyelmébe.

A péntek este arra való, hogy úgy istenigazából elbassza az ember. A hétközbeni melókat már nem csinálja meg, a hétvégiekbe még úgysem kezd bele.
Tehát elmentünk moziba. Ott meg éppen a Karib-tenger kalózai 2-t adták, amit muszáj volt megnézni.

Eredetileg ezt hittem, az első részt nem lehet folytatni, olyan jól le volt zárva. Amikor Szőkeherceg meglátta a második rész angol nyelvű plakátját 2 hónapja, akkor le is torkolltam nagyképűen, hogy mit képzel, biztosan csak a DVD-megjelenés miatt tették ki, és ez különbenis tutira egy régi plakát.

De hát már többször bebizonyították nekünk, hogy mindent lehet folytatni. Kérdés, hogy kell-e.
Mert ha csak egy szokásos, húzzunk le a bevált recept szerint még egy bőrt arról, ami egyszer már kasszasiker volt, akkor nem volt értelme az egésznek. A film alapján szerencsére ez igencsak ritkán jutott eszembe. Tulajdonképpen önálló opuszként is egészen jól megállná a helyét, de az első film tükrében sajnos pont a hibái azok, amik jobban előjönnek.

No persze, egy nagy mese az egész, és a történetet illetően tulajdonképpen egy szó nem érheti a ház elejét, nem akar több lenni, mint ami valójában, de... de azért voltak érthetetlen lépéseik a szereplőknek.
A lényeg kábé annyi, hogy a gonoszdi, feltörekvő csúnyabácsi nagyfejes meghiúsítja Legol... izé, Will Turner és Liza Swann esküvőjét, hogy aztán jól elküldje őket Jack Sparrow kapitány után. Jackről eközben kiderül, hogy van egy rendezetlen tartozása a démoni vizigenya, Davy Jones felé, amit vagy rendezni fog (esküje értelmében), vagy elnyeli a tengeri szörnyeteg, és akkor jajj neki.

"Davey Jones: Thirteen years you've been captain of the Black Pearl. That was our agreement.
Jack Sparrow: Technically, I was only captain for two years before I was viciously mutinied upon.
Davey Jones: Then you were a poor captain but a captain none the less! "

Tehát Jack menekül a tengerről (a szárazföldre), a két főhős meg nyomul utána.

A történetvezetés itt rögvest el is kezd öncélú kanyarokat venni.
Jack kiköt egy szigeten, Legolas meg utána. Aztán rögvest bekeveredik a képbe az előző részből két "jóarcú" kalóz, akik aztán majd jól végigszerencsétlenkedik az egész filmet. Nem sajnálom, hogy megjelentek, félreértés ne essék, tetszett, amit összehülyültek.

"Pintel: [watching Norrington, Will and Jack fight whilst Elizabeth is screaming and throwing rocks] How'd this go all screwy?
Ragetti: Well, each man wants the chest for hisself, don't 'e? Mr Norrington, I think, is trying to regain a bit of honor. Old Jack's looking to trade it, save his own skin. And Turner there-I think 'e's trying to settle some unresolved business twixt him and his twice-cursed Pirate father. "


Mondjuk azért az ő magánszámaik nem viszik el a hátukon a filmet, úgyhogy a rendező megbolondította az egészet egy csomó látványos akciójelenettel, amik végül szinte kivétel nélkül Benny Hill-szerű üldözésekbe fulladtak.
A látvány persze megint kitett magáért, zümmögtek a processzorok rendesen. (Rám jellemző, hogy kapásból a nyitójelenetre is azt hittem, hogy renderelt, holott csak szép, élesen felvett esőcseppekről volt szó.) A vizigonoszok hajója, a Medúza, ill. maguk a gonoszok is kicsit túl lettek spilázva szerintem. A kevesebb ijesztőbb lett volna. De akkor nem ült volna be ennyi kissrác a filmre.

Na, igen. A kissrácok. Azért volt pár jelenet, amit a kereskedelmi adókon még este tíz után is szarrá vágtak volna, bár vér nem folyt tulajdonképpen. De nem most kezdek el azon rinyálni, hogy hogyan találják ki a korhatár besorolásokat.

Amúgy meg a durvább jelenetek élét elveszik a burleszk-elemek. Sajnos a lelkizős és jellemrajzolgatós jelenetek élét is elveszik. Jack Sparrow figurája például párszor már majdnem igazi mélységeket mutatott (szerintem Depp egész jó jellemszínész)... amikor a rendező csavart egyet a történeten, és hirtelen összetört a jól felépített kép. Ettől függetlenül imádnivaló a rongylábú, rasztahajú hippi-kalóz.

Orlando Bloom megemberesedett, de Will Turner figurája még mindig nehezen tud túllépni a fényesfogú szívdöglesztő hős skatulyáján. Persze megjelent a filmben az apukája és (szó szerint) szöttyögősen lelkiztek is egy kicsit. Ennél tovább azonban nem mertek menni.
Liza Swann viszont túllépett a megmentenivaló rinya-liba szerepkörön, és előlépett bajkeverő menyecskévé. Csak azt nem tudták eldönteni a film készítői, hogy csináljanak-e belőle igazzy tökös csajt, vagy maradjon meg ő is a fényesszemű hősök között. Reméljük, azért ez majd eldől a harmadik részben.

Mert lesz ám harmadik rész. Éppenhogy ki nem írták a film végén, hogy to be continued... Kicsit mérges is letten a kevéssé burkolt folytatási szándék miatt. Elvégre nem sorozatot nézni ültem be.

Mindent összevetve azért jó kis péntek esti szórakozás volt, a látvány is megér egy talán egy mozijegyet. Hatásos is volt. Hazafelé Szőkeheceg például a ráckevei Duna-ágból párolgó poshadtvíz szagot egyenesen viziszörny-illatként definiálta. Tehát megfogta a film hangulata.

De az egész filmből a legjobban a borzalmasra sminkelt-tetovált voodoo-jósnő fogott meg. Egyszerűen édes, ahogy az a csaj mosolyog. A fekete fogaival együtt. Egy tündér.

Tegnap rámjött az ötperc, egészen pontosan másfél óra. Már csaknem egy éve nem volt a kezemben normális rajzeszköz és nem rajzoltam csak úgy. Ez azt jelenti, hogy nem valami mondanivalót, nem valami jelenetet, nem valami vázlatot, nem valami házat, muskátlit, pálmafát a kertbe. Hanem mondjuk egy almát. Vagy banánt.
Úgyhogy már nem is voltam benne biztos, hogy egyáltalán le tudok még bármit is rajzolni.

Nos, a csajszinak rossz helyen van a szeme... egy kicsit. Nem is az igazi, és be sincsen fejezve teljesen. De azért aláírtam, mert anyira megörültem annak, hogy de azért mégiscsak tudok még. Lehet, hogy fél évig majd csak mondanivaló nélküli portrék, csendéletek, tájképek fognak kicsúszni a gépemből... de azt hiszem, muszáj gyakorolnom, mert nem ott tartok, ahol szeretnék.
A nagyobb projektjeim megvárnak, ahol vannak. Van még - remélem - pár évem, hogy tényleg befejezzem őket.

Hétvégén meg meló ezerrel.
Van már hozzá programom is, bizony. Ma reggel kaptam meg. Valahol olyan romantikus dolog, hogy most dugok először hardverkulcsot a gépembe.

Imáim meghallgatásra találtak.
A pénzhiány közepedte megtalált egy egész csomó apró meló, amiből a végén még ki bírom fizetni azt a nyomorult programot. Mondjuk oké, nem egyből... beletelik vagy 6-8 átdolgozott hétvégébe, de megéri. Igaz, hogy így teljesen sikerült betáblázni az ún. szabadidőmet és nem tudom, mikor csinálom meg például a pályázati melómat... de lesz pénzem!

Ilyenek egy munkamániás imái. Viszont ilyen sikerességi ráta mellett megfontolandó, hogy most már a lottó ötösért rimánkodjak.

Hééé, és valamit adjanak már a rohadt galambok ellen, mert teleszarják az erkélyt!

Végre írtak egy nagyjából korrekt kritikát erről a... nyilvánosan elkövetett szellemi recskázásról. Mert ha néhány, amúgy intelligensnek tűnő ember kiteszi a netre regénye ún. bétaverzióját, majd egymás vállát sűrűn veregetve véget soha nem érő szappanoperát dagaszt belőle, nos azt sajnos csak a fenti jelzővel tudom illetni.

Amennyiben egyáltalán valóban bétaverziós regényt tettek ki a netre. Akkor viszont erre a kritikára az lett volna a korrekt válasz, hogy "köszönjük szépen, végülis azért tettük ki, hogy az olvasók észrevételei alapján folyamatosan jobbá és jobbá tegyük a művünket. Ami majd egyszer talán megüti azt a színvonalat, hogy elküldjük egy kiadónak." (még akkor is, ha nem így van)

Mikor kapok én bármikor is építő kritkát a neten kinnlévő meglehetősen középszerű fotóimra, rajzaimra?! Kezet csókolnék bárkinek, aki egyszer végre azt mondaná, "nah, gyere, te béna, elmondom, hogyan lehet ez igazán jó". Ezért teszem ki, bazmeg, nem azért, hogy körbenyálazzák. A vak nyálzásra nem vagyok kíváncsi. (Bár jólesik, de kinek nem?)

Előre megmondtam persze szerzőpárosnak, hogy hatalmas nagy hisztizés lesz csak belőle, és semmit sem fognak elérni a kritikával *hangos károgás, szárnyverdesés*, legfőképpen javulást nem. Mindazonáltal minden tiszteletem azoknak, akik egyáltalán végig bírták olvasni.

Természetesen igazam lett. Az első szerzői*, elnézést: szerzőközeli megnyilvánulás az volt, hogy "biztosan savanyú a szőlő, hiszen mi népszerűek vagyunk, ti meg nem. Meg Goldenblog..."
Eszükbe sem jut, hogy vannak, akik nem teszik ki a szellemi (torz)szüleményeiket a netre csak azért, hogy megmutassák a világnak, mennyire meg vannak magukkal elégedve. Ugyanis nekik van úgynevezett önkritikájuk. Némelyiknek annyira erős, hogy nem adnak ki a kezükből semmit sem, amig meg nem üti a saját mércéjüket.
Az Inamorati szerzői is gyakorolhatnának több önkritikát.

Ehelyett inkább sértetten, színpadias gesztusokkal előadják, hogy őket most meghurcolják, egyszem gyermeküket sárbatiporják és megbecstelenítik, a körmeit kitépkedik, majd pedig vízbefojtják. (A sors fintora: velük ezt egyre többen szeretnék megtenni.)
Mintha érne ennyit ez az egész. Mintha osztanának érte cukorkát, vagy a keményen megszűrt közmegbecsüléstől kevesebbet fogyasztana a vibrátor.

* javítva

Egy kicsit itthagyom ezt a kócerájt.
Leugrunk a Balatonhoz. Persze pont most kezdett el beborulni, de teszek rá. Én olvasni fogok és aludni és csobbanni sokat. A meló és minden más meg le van szarva.

Aki meg nagyon akar, az telefonon elér. Már amikor be lesz kapcsolva.

Ritkán jön rám a politizálhatnék, de mostanában baromira unom, hogy folyon kibasznak velem.
Persze sosem nagyon, mindig csak egy picit... de azért az valahol dühítő, hogy cca. 5 éve dolgozom már ebben a rohadt szakmában és nemhogy szakmailag, de fizetésileg sem tudok előrébb lépni. Sőt, mindig valahogy egyre hátrébb kerülök. Itt állok egy kva diplomával a zsebemben és semmire sem tudom használni. És nem tudom, mit és hol basztam el.
Pedig nem vagyok éppen hülye. Tök penge vagyok pl. ArchiCADből. Akár oktathatnám is. Lassan kikupálódok 3D modellezésből is, és renderelni is nagyon tudok. Istenien tehetséges a szervező vagyok. Kézrátétellel gyógyítok számítógépet.
... és egyre többet és többet tudok.
... és egyre kevesebbet keresek.

Amikor csökkentették az ÁFA-kulcsot, szívtam egy jókorát. Oké, valahogy megbarátkoztam vele. Tulajdonképpen jótékonyságból csinálták, de mégis többet szívtam vele, mint nyertem.
Most növelik az EVÁ-t, úgyhogy megint szívok egy jókorát.
Szigorítják a színlelt szerződések ellenőrzését. Ez megint nagyon jó, mert tulajdonképpen akinek nincsen saját építész-irodája (márpedig nem lehet mindenkinek), az megpróbál minden lehetőséget megragadni, hogy megéljen, tehát jóeséllyel dolgozik valahol és mellette el-elvállal mindenféle apróbb kis melót.
És most akkor magyarázzam meg, hogy neeeem, nem dolgozom napi 8-9 órát a cégnél, neeeem, nem az ő gépükön, neeeem, nem az ő szoftverükkel. Én valójában otthon - ja nem, bocs, a telephelyemen - ülök és kézzel rajzolgatok nekik. És ha jut időm, akkor másoknak is. Igen. Hogy mi?! Most miért?! Nem hihető?!

Hát bassza meg a ló, fogtam magam és vettem egy ArchiCAD-et, hogy még kevesebb támadható felületet hagyjak. Érdekes módon pont most volt egy akció és harmadáron jutottam a majd másfélmillás program lebutított verziójához. Muszáj volt lecsapni rá. Igazzy kincs!
Viszont így teljesen a mélybe zuhant az amúgy sem túl rózsás anyagi helyzetem. Annyira, hogy a hónap végéig rá kell jönnöm, hogyan lehet 25 ezer forintból megélni.

Tehát bassza meg mindenki!

Ügynök kollegának annyira megtetszett a Vasúttörténeti Park, hogy kedvünk szottyant megnézni.
Drótsáskáékkal hát kiruccantunk, hogy ellenőrizzük, elég meleg van-e napsütésben a gőzmozdonyok között. Jelentem, jó meleg volt és a mozdonyok még mindig szépek.
És igyekeztem nem túl hangosan és feltűnően nyálzanai. Valamint egyetlen mozdonyt sem próbáltam meg elkötni és bármit mondjanak is holmi állítólagos szemtanúk, a gépzsírt sem nyalogattam le sehonnan.

Megvallom őszintén, hogy nagy élmény volt, de pár extrát hiányoltam azért. És igen nagy kár, hogy a szépséges gőzösök tulajdonképpen fényképezhetetlenek, annyira közel állnak egymáshoz. Persze nagyon dekoratív a "fordítókorongnál" elrendezett kis bemutató... csak jó lett volna pár kis aranyost jól körbefotózni, de hát akkora batárok! Többnek csak a kereke nagyobb volt, mint én. Tündériek...
Csináltam is pár jó perverz képet.

Kezd kisimulni a világ.
Alszom, eszem, bemegyek dolgozni, megkávézom, eszem, megint kávé, vásárlás, hazajövök, alszom... Nem, ez az egész nem azért szép, mert építészzombiként szép az élet, hanem azért, mert este alvás van benne és nem munka, meg tanulás. Nem is olyan sokára majd talán gondolkodni és ihletet kapni is megtanulok. Mostanában például olvasni is szoktam.

Najó, az én sebességemmel inkább könyvet falni.
A szigorlat után elsőként egy Fable-regényt végeztem ki. Igenám, de vagy a csaj stílusa kezd egyre laposabb lenni, vagy én lettem igényesebb. Netán sznob.
Egy szó, mint száz, én untam. Lassan úgy tűnik, mintha a nőci csak muszájból záporoztatná az egyedibbnél egyedibb saját kreálású jelzőket és igeidőket. Csak azért, mert neki ezt kell csinálni, ő Vavyan Fable, nem írhat mást, az olvasók ezt várják tőle, a Világban ettől lesz Több a Minden.
A régi friss humor meg sehol, helyette fittneszcenter-szagú erőlködés. Bődületes blődségek és valóságtól elrugaszkodott ideál-hősök. Mogorva, koravén, buddhista szerzetest is túlszárnyalóan bölcs kamaszlányok; lökött, de azért szeretnivaló öcsike, aki valahogy sosem nő fel, viszont extrém-vasal a kéményen és hisztiző harcimacák... Akik terhesen kung-fuznak és szülés közben tangóznak. Elvégre "én most terhes vagyok, nem beteg"... háháhá. Najóvan, vazz, másnak mesélj hülyeséget!
A krimi-szakasz legalább jó volt. Kicsit sok volt a megoldandó ügy, de az azért jó volt.

Amikor már kezdtem volna elkönyvtelenedni, Méregzsák volt olyan kedves és nemes egyszerűséggel nekem ajándékozta a legújabb Codex-regényt. Ő ugyanis nem szeretné többet látni.
Nos, azt hiszem, hogy én sem ezt fogom jövőre újra elolvasni.
Persze reménykedtem valahol, hogy ez a könyv végre feldob. De jókorát tévedtem. A történettel mondjuk nem volt éppen túl sok baj. Eltekintve attól, hogy elnagyolt volt és inkább kockaszagú, mint élethű.
Amire viszont nagyon haragszom, hogy az amúgy is elhanyagolt, kidolgozatlan világhoz semmit, de az égvilágon semmit sem tett hozzá ez a tákolmány. Kijöhetett volna akármelyik rendszer, vagy kiadó, vagy jogutód, vagy Napcsászár, vagy mijaszar égisze alatt, az ügy szempontjából lényegtelen lett volna.
Szemem előtt lebeg a jelenet, ahogy az író egy jól sikerült haveri vállveregetés-parti közben hanyagul odaveti:
- Te, Nyúl, figyelj már, van egy rohadt jó mechanomágikus cuccokkal telepakolt sztorim! Csak a Requiembe ez már nem fér bele, írhatom Codex-ben?
- Persze Lacikám, írjad csak... majd csinálunk hozzá egy kontinenst a térképre...
Kábe ez mindent el is mond, amit még el lehet mondani.
Egyébként nem volt nagyon rossz, betűk vannak benne és el lehet olvasni. De tényleg.

Most egy Shadowrun-regényt olvasok. Vagyis egy trilógiát. Sajna az első kötetnek két nap alatt vége lett.
Egyébként a könyv legelején kinyírják a legnagyobb sárkányt, de végülis ebből indul ki az egész, úgyhogy megbocsátható a tett.