Tegnap rámjött az ötperc, egészen pontosan másfél óra. Már csaknem egy éve nem volt a kezemben normális rajzeszköz és nem rajzoltam csak úgy. Ez azt jelenti, hogy nem valami mondanivalót, nem valami jelenetet, nem valami vázlatot, nem valami házat, muskátlit, pálmafát a kertbe. Hanem mondjuk egy almát. Vagy banánt.
Úgyhogy már nem is voltam benne biztos, hogy egyáltalán le tudok még bármit is rajzolni.

Nos, a csajszinak rossz helyen van a szeme... egy kicsit. Nem is az igazi, és be sincsen fejezve teljesen. De azért aláírtam, mert anyira megörültem annak, hogy de azért mégiscsak tudok még. Lehet, hogy fél évig majd csak mondanivaló nélküli portrék, csendéletek, tájképek fognak kicsúszni a gépemből... de azt hiszem, muszáj gyakorolnom, mert nem ott tartok, ahol szeretnék.
A nagyobb projektjeim megvárnak, ahol vannak. Van még - remélem - pár évem, hogy tényleg befejezzem őket.

Hétvégén meg meló ezerrel.
Van már hozzá programom is, bizony. Ma reggel kaptam meg. Valahol olyan romantikus dolog, hogy most dugok először hardverkulcsot a gépembe.