Megígértem, hogy leírok pár receptet, de úgy döntöttem, hogy legegyszerűbb, ha megosztom a nagyérdeművel.
Íme.

Mogyorókrémes keksztekercs
Átirat
2(!) tekercshez:
1 zacskó darált háztartási keksz (500 g)
1 üveg Nutella, vagy bármilyen mogyorókrém (kb. 400 g)
1 kocka vaj (10 dkg)
1 bögre kávé (kb. 2 dl)
2 ek porcukor
A nutellát összekevered a vajjal, és jól eldolgozod, hogy ne legyenek benne fehér csomók. Vigyázat, mert mindenre ráragad! Tökig mogyorókrémes leszel, de legalább finom.
Ha lenyalogattad az ujjaidról és a falról a mgyorókrémet, jöhet a "tészta", Nyugi, nem kell sütni.
Belezuttyintod egy jó nagy dagasztótálba a kekszdarálékot és elkezded összedolgozni a kávéval, meg a porcukorral. Adagonként öntsd a kávét, mert megeshet, hogy a kívánt gyúrható és nyújtható massza helyett egy gusztustalan ragacsos trutyit kapsz és kivenni már nem lehet belőle folyadékot, hozzáadni viszont igen. Az ősi szabály, nagyanyáink is hamar rájöttek. Úgy a harmadik elcseszett babfőzelék után, ami végül bableves lett. Szóval legyen gyúrható és nyújtható a cucc. Oszd ketté. Mondjuk késsel.
Vegyél egy nagyjából 40-50 cm hosszú alufóliadarabot, terítsd ki az asztalon, kicsit vizezd be és kezdd el szétlapítani rajta a tészta egyik felét. Ha nincsen otthon férjfenyítő eszköz (lásd még: sodrófa), akkor megteszi egy jól lemosott üres borosüveg is. Egy picit azt is vizezd be, úgy nem tapad a masszához. Addig nyújtsd a tésztát, amig nem lesz szép négyszög alakú és kábé 5-7 mm vastag. Kábé ezt a vastagságot lehet feltekerni ugyanis. Kend be a mogyórós krém egyik felével. Megint olyan leszel a fejed búbjáig, de ne törődj vele. Nyald le, és tekerd össze a tésztát. Lehetőleg alufólia ne kerüljön bele, mert az ember furcsán fog nézni a sztaniolos süteményre. "Nagyon finom volt a papírostul megolvadt csoki, amit feltálaltál, drágám!"
Ha ez kész, csomagold be és tedd a hűtőbe. Nagyjából egy éjszaka alatt fogyasztható állagúra dermed. Vigyázat, mert melegben megint elkezd olvadni és minden csokis lesz! Azt már egymás ujjáról kell lenyalogatni. (Természetesen a másik adag tésztával is ugyanezt végig kell csinálni, de lehet készíteni fél adagnyi hozzávalóból egy tekercset is)
Kisebb társaságban (4-5 fő) kábé 10 percig él egy mogyorós tekercs. Nagyjából fél óra az elkészítése, plusz a kötési idő.

Joghurttorta
Átirat

4 doboz vaníliás, vagy bármilyen gyümölcsös joghurt (6 dl)
1 csomag étkezési zselatin (10 g), nem tortazselé!
1 zacskó tejszínhabpor
1.5 dl tej
2-3 ek. cukor
banán, vagy más gyümölcs
háztartási keksz

Verd fel a tejszínhabport a tejjel. Pont úgy, ahogy a használati utasításon is leírták. Nagyjából 2-3 perc turbó fokozaton. Ha égett motor szagot érzel, akkor elég az 5-ös fokozat is. Álld meg, hogy ne nyalakodj bele, mert minden cseppjére szükség lesz.
Önts egy kétliteres edénybe két doboz joghurtot, a cukrot és a zselatint. És nagyon enyhe melegítés mellett kavargasd addig, amig a zselatin nem apró kristályokban áll, hanem elkeveredett és már nem lehet észrevenni. Ne forrjon a joghurt! Inkább vedd le néha a tűzről, de ne forrjon!
Ha ez kész, akkor kavard hozzá a maradék két doboznyi joghurtot és óvatosan a tejszínhabot is. Tudod: ne törjön össze a hab. Nemtom, milyen az összetört hab, de vigyázva, ez a lényeg.
Akkor most végy elő egy nagyjából literes valamit, amibe beleteszed a kész masszát. Tapasztalat alapján a Carte D'Or fagyik doboza tökéletesen megfelel, ugyanis pont belefér az egész. Béleld ki folpack-kal. Ez azért kell, mert ha nem teszed, akkor maximum baltával, vagy kanállal tudod majd kiszedni a kész sütit.
Tegyél az aljára egy sor háztartási kekszet. Önts rá egy kis masszát. Szórj rá banánszeleteket (vagy bármilyen gyümölcsöt, ami jólesik), megint massza, megint banán, massza, banán, massza... ha elfogyott a massza (a maradék banánt bevághatod a szádba, egye fene!), akkor a tetejére is tegyél egy sor háztartási kekszet. Ha ügyesek voltunk, akkor éppen belefért a dobozba. Takard le egy réteg folpack-kal és tedd be a hűtőbe, hogy megköthessen. Nagyjából 12 óra elég arra, hogy vágható keménységű legyen.

Házi béjlíz

5 dl tejszín (az pont fél liter)
2 dl rum (vagy tengerész jellegű ital) (a sütőrumot mellőzd, az nagyon enyhe)
2 db tojás (csak a héja nem kell)
6 ek. cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 csomag valamilyen kapucsínópor (mondjuk az ír krémlikőrös pont jó)

A tojásokat keverd össze a sok cukorral jól. Aztán öntögess hozzá mindent, próbáld meg összekeverni. Ne keseredj el, ha nem megy túl jól. Öntsd egy ásványvizes palackba és rázd, de eszeveszettül. Látod, máris összekeveredett az egész.
Azért lehetőleg szűrd át "tálalás" előtt.
A nyers tojások miatt ne álljon túl sokat a hűtőben!

Mindenkinek jóétvágyat és kellemes kotyvasztást!

Keresőszavak: félős kutya, fűthető üléshuzat, masszírozós üléshuzat, mérműves ablak.
Elnézést kérek minden kedves idetévedt szerencsétlentől, aki nem erre számított. Bár a félős kutyát igazán nem tudom, hol írtam le...

Dögfáradt vagyok.
Az még hagyján, hogy fél háromkor feküdtem, mert itt voltak a haverok, és a hangulat jó volt, dumáltunk, beszélgettünk és agyontömtem őket kajával, amit még Méregzsák is szembedícsért a maga szűkszavúan egyenes módján. És ez utóbbi nagyon jól esett. Meglepően kevés alkohol fogyott viszont (tán hely sem volt neki), de annyira nem is hiányzott. Asszem. Nekem legalábbis.
Szóval ez még hagyján volt. Sőt. Már hiányzott.
De ami reggel következett. Úgy háromnegyed hét tájékán... Na, az volt az, amit utáltam ma nagyon. Az nem hiányzott.
Előbb felkelni, aztán bemenni a melóhelyre. Mindez miért? Mert egy kis egyetemista kitalálta, hogy márpedig ő a mi cégünknél nyomtatja a diplomamunka előtanulmányát. (Magyarán az ún. komplex tervét.) Fene a fejébe. Egyébként megértem én, ritka szar dolog ám nyomtatás után rohangálni, amikor szorít a határidő. Drága a Copy General. Értem én... Mindent értek. Toleráns vagyok...
Nem volt kávé a melóhelyen, mert utolsó nap elfogyott, és nem vettek újat.
Türelmes vagyok.
Természetesen a jó építész mindent az utolsó, netán még azutáni pillanatra hagy. Holnap elutazik a gyerek, máskor nem ér rá, én meg ugrok, mert inkább ezt, minthogy szétbarmolják a gépemet vagy a nyomtatót, vagy a szervert. Különben sem értenek hozzá! Bahh! Rendes vagyok.
Persze természetes az is, hogy ilyenkor robban le a nyomtató. Lerobbant. Begyűrte a papírt. Megette. Felfalta. Nyammogott rajta. Aztán vinnyogott, hogy fáj neki. Kihúztuk belőle, mert kiköpni hülye szegény, aztán visszatömködtük. Harmadjára már működött is. Csak cca. egy órát csúsztunk. A használati utasítás persze szart sem ér, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. A papírevéshez képest ez már csak zárójeles probléma tud lenni.
Nem vagyok ideges.
Egyébként én is kis egyetemista vagyok, és nekem is kell néha nyomtatnom. Attól még utálhatom azt, aki miatt fel kellett kelnem négyórányi alvás után.
Most álmos vagyok. De toleráns és türelmes álmos!

Úgy döntöttem, adunk a kulináris örömöknek és csinálok egy kis karácsonyi menüt. Rántott harcsa vegyes körettel, almás-diós majonézzel. Eszetlenül jól hangzik, nem?
Ilyenkor mindig kihasználom, hogy apu imád vásárolni, és csakis a legszebb dolgokat hozza el. Ha kell, kiimádkozza vagy kipöröli a pult alól is, amilyen. Azzal viszont nem számoltam, hogy a harcsa ety mockosz, nyálkász, bőrösz állat. Pfújj! Kicsit kétségbeestem, bevallom, amikor előcsomagoltam. Ráadásul nem szeletekben volt, ahogy kértem, hanem egy egész harcsavég támadott rám. Szerencsére az legalább filézve. Viszont fél órát mosogattam, kapargattam, amíg megszabadítottam nagyjából a zöldes-sárgás taknyótól. Addigra a konyhában már minden halszagú volt. Viszont rájöttem, hogy halat simogatni tök jó dolog. És erre megint hiányozni kezdtek a halaim, akiket nagylelkűen odaajándékoztam egy havernak... Szőkeherceg szerint csak azóta hiányoznak, mióta nincsenek. Szerintem ez rágalom...
Mire kirántottam a gusztusos szeletekre vágott, halra egyáltalán nem emlékeztető cuccot, addigra mindennek folyópart szaga lett a konyhában.
A tányérba viszont valami ropogósra rántott, puha, omlós húsú, alig szálkás valami került, és hal mivoltához híven csak úgy úszkált és fickándozott az almaízű diós majonézben, közvetlenül a pirosasra sült krumpli és a zöldséges rizs mellett.
Egyszóval egy született konyhatündér vagyok, na. Lehet nyugodtan nyelni egyet, nem szégyen az.

Kéne egy távirányító-kereső távirányító... Vagy fütyülős távirányító. Folyton elbújnak ezek a mocskok.

Karácsony.
Áthatolhatatlan kajaszag a lépcsőházban.
Utolsó rohamszerű vásárlások.
Küzdelem a karácsonyfatalppal. Előbb döntetlen, majd sakk és matt. A talp győzött. Újabb menet, csavarhúzócsere... éééés...győőőz a zöld pólós versenyző! A fa mégis áll. A Föld meg mozog.
SMS-áradat. Ki a franc az az Attila, akinek vodafonos száma van? Bocsi haver, ismerlek?
Anyuéknál kajaáradat. Jövő Karácsonyig bejglit és halat eszünk, azt hiszem.
Bősz ajándékcsomagolás. Remélem a Kedves észreveszi majd, mit rejtettem az ajándékőrző maci csomagjába...
Még tüzijáték is volt a távolban...
Szóval boldog Karácsonyt kívánok minden kedves barátomnak, havernak, ismerősnek, az ismeretleneknek is, valamint mindenkinek, aki olvas, aki idetéved és azoknak is, akik még csak fognak majd.

Terméktesztelő különítményünk jelenti.

"...és akkor úgy döntesz, lekapcsolod a villanyt, mert nyugodtan akarod nézni a filmet. Tehát villany le! Nagyképűen hátradőlsz, hisz Neked távirányítható villanykapcsolód van!!! Kapcsold azzal.
Mondjuk a tévé távirányítójával, mert ugye bármivel lehet elvileg. Bármelyik gomb jó. Nyomd csak meg!
Miután visszakapcsoltad a TV-t, keresel egy "semleges" gombot... Hirtelen nem találsz, mert türelmetlen vagy: nyúlsz egy másik távirányítóért... francba, most meg a DVD-játékost kapcsoltad be, keress valamit, ami ki van kapcsolva és nyugodtan nyomkodhatod a távirányítóját, így nem hatja meg a nyomkodásod.

A kapcsoló csippan, jelzi, hogy vette az adást. Te gyorsan újra megnyomod a gombot, mert csak 1.5 mp-ed van, utána már nem figyel rád.
Affene, a világítás kezd halványodni. Túl sokáig nyomtad!!! Ez már egy másik üzemmód, ez a fényerő-szabályzás!!
Újra: gomb lenyom, csippan, és újra: folyamatosan halványíííítuuuunk, igen, minimum, innen már erőőőőőőőőősödik.... és MOST! Na de mikor is? No, ahhoz, hogy ezt pontosan tudjuk, az eddigi folyamatot haláli csöndben kell véghezvinni, mert csak onnan lehet tudni, hogy a maximumon van a fényerő, ha már nem zúg a kapcsoló! (Ez pontosabb, mint az izzóba bámulni, hogy aztán percekig csak sárga foltokat láss...)
Ehhez viszont le kell némítani a TV-t, vagy odamenni a kapcsoló mellé fülelni, de akkor meg ugye minek a távirányítható villanykapcsoló? :))
Tehát hol is az az imént eldobott TV-távirányító.. (lökd vissza felém léci, köszike!)... és Mute.
Csodás.
Tehát akkor most hosszan megnyom, aztán újra megnyom, úgy tart... éééés MOST!
Ez az. Maximum.
Ott vagyunk, ahol az elején.
Ezt most kapcsoljuk le.
Ezúttal ne hibázz. :)
Megint használj egy semleges távirányítót. Megnyom. Csippan. Megnyom. Villany elalszik. Csippan.
Szuper.

Megvan? Most ugye tök sötét van, a TV meg Mute-n, Neked meg fogalmad sincs, hol a TV távirányítója, amit olyan dühösen dobtál el az előbb...
A filmben, amiből már 2 percet kihagytál, épp sötétben tapogatózik a főhős felé egy alien.
Hol lehet az a hülye távirányító??? Fel kéne kapcsolni a lámpát....

Tök jó. 5600 Forint volt...."

További megjegyzés: ha két energiatakarékos izzód van, akkor felejtsd el, mert villognak és ha nincsen szerencséd, még poltergeist jelenséget is produkálnak. Ellenben ha becsavarsz az energiatakarékos mellé egy hagyományosat, normálisan világít, bár a halványodást kevéssé produkálja.
Még további megjegyzés: ne csodálkozz, ha a tévét akarod lehalkítani és a lámpát oltod le.

Kész! Befejeztem! Ma reggel végre leadtam azt a sok nyűves feladatot a suliban... Most már csak vizsgáznom kell. Az első majd 4-én. De ezt a hetet azértis végiglébecolom!

Gyors helyzetjelentés.
A tapétahalmok felmásztak a falra. Elfogytak. Téli szállást biztosítottunk egy csomó menekült tapétának.
Jött négy szőnyeg. Eredetileg egyet szerettünk volna, de a többiek annyira meghatóan néztek a bociszemeikkel, hogy nem lehetett otthagyni őket abban a kietlen áruházban...
A lakás úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna. Nem volt időm rendetrakni. Sem. Még.
A szennyeshalmok lassan rétegekbe rendeződnek. A kedvenc zöld pulcsim valahol a júrakori rétegben lehet.
Egy macska hancúrozik odakinn a kertben.
Csütörtökön eltaknyoltam a jégen és most van egy hatalmas lila folt a hátsómon. Annyira lila, hogy elnyeli a fényt és görbíti a teret. Egy csajszi elcsúszott a lépcsőn, én meg szerettem volna segíteni neki. Nosza, ráléptem az első fokra és én is lehuppantam mellé. Aztán összenéztünk. Vállatvontam. Hát így jártunk. Ennyit a jószándékról.
A melóhelyemen egy csomó krumplit rajzolgattam hetekig, de mostanra azok is készen vannak. Fene az organikus építészetbe! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet krumplit rajzolni.
Vettem egy kabátot potom marha kevés pénzért. Színtiszta természetes poliészter bunda. Elképzelem, ahogy a poliészter nyájak legelésznek a végtelen mezőkön. Néha jön egy villanypásztor és megnyírja némelyiket... Az én példányom valószínűleg vedlett, amikor leölték, mert a kocsi most úgy néz ki, minta szétcincáltak volna benne egy nagytestű, szőrös állatot. Remélem, azért idővel összeállnak a szőrszálak, vagy kihullik minden, ami kihullhat és onnantól nyugtunk lesz.
Röviden ennyi. Még jövök. Most már van időm egy kicsit élni.

Életet leheltem egy plüsskacsába. Büszke vagyok magamra. Tulajdonképpen a fene sem gondolta volna, hogy egy szőrös, borzas, két sárga, tappogó lábbal és ugyanilyen sárga csőrrel megáldott lény ennyire kifejezően tud nézni a gombszemeivel, ha elkezdek vele bábozni. Még szárnya sincsen a nyomorultnak, csak baromi hosszú nyaka.
Igen, van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha meglátok egy plüssállatot, akkor rögvest mozgatni kezdem. A macska, a kutya, a delfin és a papagáj már megkapták a magukét. Ezúttal túllőttem a célon és lett egy famulusom. A plüsskacsa. Leginkább a vállamról szeret szigorúan nézni a világra. Dermesztő tekintete csontig hatol, és kikutatja legféltettebb titkodat is. Nem ajánlatos kikezdeni vele, az egyszer szent.

Egyébként megint felmászott pár tapétacsík a falra a hétvégén. Ezúttal valahogy nem volt annyira megrázó és küzdelmes a dolog, de sokáig tartott. Mondjuk a nap felét végre átaludtuk. Nagyon hiányzott. Vicces, hogy amig mások úgy vannak vele pénteken, hogy "jajj de jóó, jön a hétvége, buli, pia, nóta, kacagás!", mi üveges szemekkel meredünk magunk elé és azt hajtogatjuk, "majd holnap végre többet alszunk". Most hogy van ez, kéremszépen? Nem szedek elég speedet hétközben? Valamit valahol nagyon elnéztek, amikor az időt osztogatták, az tuti.

A többi a szokásos. A sulival el vagyok maradva, mint az egyszeri borravaló, a nap még mindig nem 35 órából áll, még mindig nem kapok bankigazgatói fizetést és a melóhelyemen naponta cca. ötször rajzoljuk át ugyanazt a tervet, de ez utóbbit már kezdem megszokni. Növelem inkább a türelemfaktoromat, mert ezen a helyen maradni kéne már. Lehetőleg sokáig.