Dögfáradt vagyok.
Az még hagyján, hogy fél háromkor feküdtem, mert itt voltak a haverok, és a hangulat jó volt, dumáltunk, beszélgettünk és agyontömtem őket kajával, amit még Méregzsák is szembedícsért a maga szűkszavúan egyenes módján. És ez utóbbi nagyon jól esett. Meglepően kevés alkohol fogyott viszont (tán hely sem volt neki), de annyira nem is hiányzott. Asszem. Nekem legalábbis.
Szóval ez még hagyján volt. Sőt. Már hiányzott.
De ami reggel következett. Úgy háromnegyed hét tájékán... Na, az volt az, amit utáltam ma nagyon. Az nem hiányzott.
Előbb felkelni, aztán bemenni a melóhelyre. Mindez miért? Mert egy kis egyetemista kitalálta, hogy márpedig ő a mi cégünknél nyomtatja a diplomamunka előtanulmányát. (Magyarán az ún. komplex tervét.) Fene a fejébe. Egyébként megértem én, ritka szar dolog ám nyomtatás után rohangálni, amikor szorít a határidő. Drága a Copy General. Értem én... Mindent értek. Toleráns vagyok...
Nem volt kávé a melóhelyen, mert utolsó nap elfogyott, és nem vettek újat.
Türelmes vagyok.
Természetesen a jó építész mindent az utolsó, netán még azutáni pillanatra hagy. Holnap elutazik a gyerek, máskor nem ér rá, én meg ugrok, mert inkább ezt, minthogy szétbarmolják a gépemet vagy a nyomtatót, vagy a szervert. Különben sem értenek hozzá! Bahh! Rendes vagyok.
Persze természetes az is, hogy ilyenkor robban le a nyomtató. Lerobbant. Begyűrte a papírt. Megette. Felfalta. Nyammogott rajta. Aztán vinnyogott, hogy fáj neki. Kihúztuk belőle, mert kiköpni hülye szegény, aztán visszatömködtük. Harmadjára már működött is. Csak cca. egy órát csúsztunk. A használati utasítás persze szart sem ér, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. A papírevéshez képest ez már csak zárójeles probléma tud lenni.
Nem vagyok ideges.
Egyébként én is kis egyetemista vagyok, és nekem is kell néha nyomtatnom. Attól még utálhatom azt, aki miatt fel kellett kelnem négyórányi alvás után.
Most álmos vagyok. De toleráns és türelmes álmos!