Facebook

Most éppen az a divat, hogy mindenki "fészbúkosodik". Én teljes erővel rezisztáltok, de valójában már az iwiw idején se szerettem, ha nyitott könyv az életem másoknak (szinte bárkinek).

Ha olyan sok infó lenne kint/fent rólam, mint egyesekről, hát elborzaszt a gondolat, hogy milyen könnyű megtalálni, ha bárki akar tőlem valami kellemetlent. Az se nyugtat meg, hogy "de hát csak az ismerősök"...

Olyan ez nekem, mintha a jelszavam másnál is meglenne.

Nyilván nem írom ki sehová a PIN-kódom, és hogy a csontvázaimat hol találni meg, de bárki "felkészülhet" belőlem, akár csak egy interjú vagy üzleti tárgyalás előtt is. Kellemetlen (és előnyt adhat neki), ha kizökkent a magabiztosságomból egy olyan aprósággal, amiről tudom, hogy nem mondtam el neki.

Amúgy pár éve az iwiwen is gyalultam a közismert nickemet, és töröltettem régi lev.listás archívumokból a beszédes email-címemet. Mondjuk okom is volt rá: egy fórumos flém során megleptek a keresztnevem felemlítésével. Mostantól ehhez kicsit több munka kell.
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ez legalább megnyugtat. Idegesen paranoiásnak lenni rosszabb lenne. :D

Gumival vagy nélküle?

Nemrég kerestem egy szezonra valami használt gumiabroncs szettet, előtte meg felnit. (azelőtt meg árultam ugyanilyeneket, hogy legyen aztán belőle pénz másikat venni) 

Rövid megállapításom: MINDENKI hazudott, akivel találkoztam.

Nagyjából nettó 2-3 hazugság per perc volt az arány. Nem volt olyan paraméter, ami igaz lett volna, ha szóba került vagy rákérdeztem: 

• Volt-e festve/fújva a felni
• Kell-e görgőzni
• Karcmentes (hamar kiderült, hogy még nem is látta, mert szállítás alatt volt N.o.-ból)
• Használható-e a gumiabroncs
• Egyenletesen kopott-e
• A 7 mm az SI mértékegység-rendszerben értendő, vagy valami más
• tényleg kell, ne add oda másnak, alku nélkül elhozom!
• nem, nem kell egybe a szett, csak a felni, add el a gumit külön...
• cseréljünk, karcmentes felnit adok (khmm!), 99%-os "tényleg nem gagyi" gumival (Wanli :-) 
• igen, az árat akkor megbeszéltük
• ott leszek időben a megbeszélt helyen
• holnap reggel beszélünk telefonon, nyugodtan szervezd úgy a napodat...
• (persze, hogy felveszem a telefont)

Lépcsők lovagja

Gyalogolhattam felfelé 7 emeletet egy 15 kilós csomaggal. Aki még dumált is közben a fülembe. Mer' amúgy liftpánikja volt.

Egyébként kórházban voltunk látogatni. A 6. emeleten már azt hittem, én is befekszem kiköpött tüdő diagnózissal, ugyanis mi otthon az elsőn lakunk, innentől el lehet képzelni...

Dacolva az elemekkel

Néztem elemeket egy kínai oldalról, ilyen kicsi, gyerekjátékokba való gombelemeket.
Pár dollárért 100 darab. Well, egyszer élünk, rendeljük meg...

A 100 darabból 99 érkezett meg. Ezek közül:
34 darab döglött volt (0,5 V alatt)
32 gyenge (jellemzően 0,8 V körül)
33 darab 1,1 és 1,26 V között (ez utóbbi volt a csúcsérték).

Egy pillanatra bizonytalan lettem az első tucat betli után, hogy esetleg a műszer rossz, de nem, a valóság tényleg ez volt. A névleges 1,5-nek egy se ért a közelébe.

Mit is mondhatnék? :)

Ma vettem egy szekrény. Ruhásszekrényt.
Igazából még soha nem vettem ruhásszekrényt ezelőtt.
Fura érzés.
Ne kérdezd...
Fura.

Kedves (valójában nem kedves) szórólap-készítők és -küldözgetők, akik a levelesládámat selejt papírból készült, átlag 8×5 cm-es, könnyen szanaszéjjel röppenő fecnikkel töltitek meg!

Ha esetleg nem menne saját kútfőből, miért nem csörög a telefon a szórólap alapján - a bármivel kapcsolatban, mivel egyet se olvasok el, miután összeszedtem a földről, amint elkaphatatlanul kizuhantak a levelek és újságok közül), nos, akkor elmondom: azért, bazdmeg (a vesszők hangsúlyosak, kis szünettel), mert ilyen szar kis szórólapokon hirdeted magad!

Mégis mit gondoltál, mi fog történni a kis fecniddel? Azon kívül, hogy káromkodok, mire a 2-3 darabot (egy nem elég?) és hasonszőrű "kollégáid" hirdetéseit összeszedem, ugyanis - képzeld! - fél kézzel teljesen képtelenség elkapni őket.
Arról pedig, bazdmeg, ne is álmodj, hogy lerakom a koszos lépcsőházban miattad a táskámat/szatyromat a földre (sárban, hóban minősített eset), amit amúgy az ülésre vagy ölembe szoktam rakni tiszta ruhára/kárpitra, csak hogy elkapkodjam a sok kis szart.
De próbáltam: úgy se megy. Ugyanis - próbáltuk - két emberes létszám alatt esélytelen vagy 4-5 db cetli ellen, ha azok a kerületi újság és 1-2 levél közt megbújva kiszabadulnak, bármilyen erősen is szorítja össze az ember a leveleket.

Nem is fogom, soha, esküszöm elolvasni, de a pillantásomat is azonnal elkapom, ha összeszedés közben véletlenül pont jó irányban áll a fecni, és el tudnám olvasni. Azonnal kukázom őket. Szállj magadba, keress más megoldást, és hagyd békén a postaládámat - bár úgyse teszed, mert olyan ember vagy, aki sose lesz képes túllépni a saját árnyékát.
De tudnod kell, hogy rosszat teszel másokkal, rossz karmád lesz, és ezért a következő életedben patkányként fogsz újjászületni, akit szánalmas gyorsan széttép egy éhes kóbor macska, aki kaja helyett csak papírfecniket talált a szemetesen körül. Ugye, hogy minden körbeér?
Pillangófecnihatás!
Ja, és ha nem mondtam volna még: bazdmeg.