Kedves (valójában nem kedves) szórólap-készítők és -küldözgetők, akik a levelesládámat selejt papírból készült, átlag 8×5 cm-es, könnyen szanaszéjjel röppenő fecnikkel töltitek meg!

Ha esetleg nem menne saját kútfőből, miért nem csörög a telefon a szórólap alapján - a bármivel kapcsolatban, mivel egyet se olvasok el, miután összeszedtem a földről, amint elkaphatatlanul kizuhantak a levelek és újságok közül), nos, akkor elmondom: azért, bazdmeg (a vesszők hangsúlyosak, kis szünettel), mert ilyen szar kis szórólapokon hirdeted magad!

Mégis mit gondoltál, mi fog történni a kis fecniddel? Azon kívül, hogy káromkodok, mire a 2-3 darabot (egy nem elég?) és hasonszőrű "kollégáid" hirdetéseit összeszedem, ugyanis - képzeld! - fél kézzel teljesen képtelenség elkapni őket.
Arról pedig, bazdmeg, ne is álmodj, hogy lerakom a koszos lépcsőházban miattad a táskámat/szatyromat a földre (sárban, hóban minősített eset), amit amúgy az ülésre vagy ölembe szoktam rakni tiszta ruhára/kárpitra, csak hogy elkapkodjam a sok kis szart.
De próbáltam: úgy se megy. Ugyanis - próbáltuk - két emberes létszám alatt esélytelen vagy 4-5 db cetli ellen, ha azok a kerületi újság és 1-2 levél közt megbújva kiszabadulnak, bármilyen erősen is szorítja össze az ember a leveleket.

Nem is fogom, soha, esküszöm elolvasni, de a pillantásomat is azonnal elkapom, ha összeszedés közben véletlenül pont jó irányban áll a fecni, és el tudnám olvasni. Azonnal kukázom őket. Szállj magadba, keress más megoldást, és hagyd békén a postaládámat - bár úgyse teszed, mert olyan ember vagy, aki sose lesz képes túllépni a saját árnyékát.
De tudnod kell, hogy rosszat teszel másokkal, rossz karmád lesz, és ezért a következő életedben patkányként fogsz újjászületni, akit szánalmas gyorsan széttép egy éhes kóbor macska, aki kaja helyett csak papírfecniket talált a szemetesen körül. Ugye, hogy minden körbeér?
Pillangófecnihatás!
Ja, és ha nem mondtam volna még: bazdmeg.