Divatos dalszövegeket idézni bloggerkörökben. Dalszövegeket, amik tükrözik aktuális elmeállapotunkat...

Mahna Mahna
Do doo be-do-do
Mahna Mahna
Do do-do do
Mahna Mahna
Do doo be-do-do be-do-do be-do-do be-do-do-doodle do do do-doo do!

A gyerkőc szerdán volt pont 8 hónapos. Elkezdett dumálni, hogy pfahpfahpfah, abababaaa, ebedügegü... stb. Győzzem fordítani.

Rájött, hogyan lehet közlekedni a szőnyegen. Egyelőre hátrafelé megy. Rövid idő alatt el szokott jutni a szőnyeg közepéről a parkettáig, majd onnan berákol valamelyik fotel mellé, és nyafogni kezd, mert elakad. Néha meg nekitolat a kisasztalnak, amin szintén felháborodik, mert onnan sem tud továbbmenni. Már simán üldögél a játszóhelyén, úgyhogy ezt már nem is tekinti kunsztnak, inkább maga alá húzza a kis lábait, és azon ügyködik, hogy mit lehet kihozni abból, ha magasra emeli a kis fenekét, és hintázik. Általában hasraesést. De néha például sikerül visszaülnie.

Szerintem rövidesen vége a biztonságos korszaknak, és elkezd ténylegesen mászni. Aztán feláll... aztán meg majd lediplomázik. Egen, ebben a sorrendben.

De mielőtt előrerohannánk az időben, kitérek a fogaira is. Nem fogzik most épp. Fogzott, aztán nem, aztán megint igen, és most megint nem. Ergo a babakocsiban bár bőszen csattogtatja a fogacskáját, egyelőre csak az alsó kettőt a felső nullához.

Egyébként meg elkezdte tüncögéssel legyilkolni a szülőket. Ezt úgy szokta gyakorolni, hogy ébredés után hozzábújik az anyjához, a vállára hajtja a kis fejét, majd hirtelen felnéz, egyenesen a szemébe bámul, és szerelmetes pillantással ad egy irtó nyálas puszit az arcára.
Najó, inkább be szeretné valahogy kapni a bal arcfelemet, de puszinak hinni ezeket a próbálkozásokat sokkal romantikusabb. És persze ezektől mindig olvadozok. Meg amikor este már nagyon fáradt, és odabújik a vállamra. De csak azért, hogy másfél másodperccel később megint visongva kalimpáljon tovább a karomban.

Így telnek mostanság a napjaink.

A hétvégén Shadowrun versenyen meséltem. Ennek a partynak.
Igen, azok.
És végig a fejükön tartották...

Utána kicsit furdalt a lelkiismeret, mert úgy éreztem, jobbat is ki tudtam volna hozni nekik a game-ből. Mármint hogy jobban szórakozzanak, mint ahogy sikerült.

Úgy értem; profi banda, talán túlságosan is, én meg villantani akartam nekik, mert a modul írásában is részt vettem (bár idén elég keveset).

Sajna a csapat most nem a legjobb formáját hozta, elcsúsztak időben nagyon, meg kicsit szétszórtak is voltak, de ez most mindegy. Hiába sürgettem őket, az időre nehéz befolyással lenni, ha kényelmesek a játékosok. Nem lehet pár golyóval vagy fékcsikorgással megsürgetni őket, sőt: az csak belassítja az egészet. (Pláne egy Hentes és mészáros csillagjegyben született partynál.)


Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy ne a modul fapados verzióját jáccák végig, hanem kapják meg az arcukba a "csavart" is. Ami aztán nem sült el egész jól, mert pont annyival csúsztunk ki az időből, hogy a csavar igazán ütött volna náluk...

Így kicsit felemás érzéssel zárult a játék, láttam is az arcukon, hogy rosszul érintette őket a "VÉGE, ITT HAGYJA MINDENKI ABBA" parancs a Nagyfőnök részéről. Remélem, a modult elolvasva jobban összeáll nekik a dolog, amiről nyomozgattak.

Vagy 1 napig filóztam, hogy ugyan nem lett volna-e jobb az egyszerűbb szálon végigüldözni őket. Nem is tudom, nehéz ügy. Talán egyszer mesélek nekik még egyszer külön, hogy kárpótoljam őket...

Egyik ámulatból a másikba esek, a kisfiam meg egyik fogzásból a másikba...

Alig jöttek ki az alsó kis egérke fogak, és kicsit lenyugodtak a kedélyek, máris elkezdődött a következők kijövetele. Méghozzá szemmel láthatólag nem is az előírás szerinti felső fogaké, hanem a többi alsó indult el. A felállás a szokásos: rinya, nyafi, nem alvás, sírás, ingerlékenység, bújás, ringatás, hőemelkedés, nem evés, hasmenés. Ehh.

Most viszont egy picit megállhatott a dolog.
A múltkor is két szakaszt bírtunk elkülöníteni. Az első cca. két hétig tartott. Rinya-nyafi-sírás-rívás-hőemelkedés-bújás-ringatás-kaki. Aztán némi szünet, elcsitultak a tünetek, majd újabb rinya-nyafi-nyáltenger-hőemelkedés-mindent megrágok, és kibújtak a fogak. Ez is kb. két hét volt.
Megjegyzem, a "szakirodalom" szerint a fogzás 3 szakaszból áll, amik egyenként 3 naposak. 3 nap a megelőző fázis, 3 nap az áttörési fázis (ami a legkeményebb) és megint 3 nap a lecsengés.
Nálunk az áttörés nem volt durva, a megelőző fázis volt két hét, és nem volt lecsengés. Ennyit erről.

Szóval most volt két hétnyi nyafi, aztán hétfőtől mintha kicserélték volna éjjel a manók a gyermekemet egy mintagyerekre, aki folyton vigyorog, nevet, édes, és folyamatosan csendben játszódik, ahogy kell, és 5 perc alatt elalszik a saját ágyában.

Egyébként lassan kezdhetem a gyereknevelési csodakönyvem megírását. Majd szépen eldöntöm, hogy melyik sarkalatos kérdésben melyik tutifixre enyém a legjobb megoldás tábor pártjára állok, és megírok mindent lyól.

Szoptatás?
A gyerek eleinte akkor ébred, amikor éhes. Jóesetben ez egyezik az óráddal. Ha nem, akkor se ess kétségbe, és próbálj ne kétóránként etetni.
Egyébként a cumisüvegből etetés is meghitt, és mindenkinek jó, aki ezt igényli.

Altatás?
A gyerek elalszik majd, ha álmos, kivéve, amikor nem, mert valami baja van. Pl. túl álmos, hogy aludjon. Vagy túl fáradt, de még nem álmos. Esetleg nem is álmos, hanem éhes. Pisilni kell, kakilni kell, fogzunk. Anya nem a jó ütemben ringat. Nem a kedvenc számunk megy a rádióban. Az autó nem a megfelelő fordulatszámon üzemel. A babakocsi nem a megfelelő macskaköveken zötyög.

Hozzátáplálás?
Kezd akkor, amikor jónak látod, amennyiben ez az időpont négy hónapos kor után van.
Ne hidd el, amit az üvegre írtak, mert a gyerekorvos úgyis mást mond.
A szomszéd néni úgyis megmondja majd a tutit, hogy keverj az almapürébe babapiskótát, ami ugyan cukor és tojáspor-bomba, ergo neki se higgy.
A nagyszülők majd megmondják jól, hogy te már 3 hónapos korodban töltött káposztát kaptál turmixolva...
A haver még mindig szoptatja a 10 hónapos kislányát...
A neten meg minden felnőtt glutén-, laktóz- és melamin-érzékeny, mert nem helyesen adták nekik annakidején a pempőt.

Aztán majd lesznek fejezetek az öltöztetésről, a kinti hőmérséklet és a sétálni vitt takarók számáról, a kakás pelenkákról és a helyes kukahasználatról, a gyerek helyes játékhasználatáról (itt lesznek majd tesztek a játszószőnyegekről és a zenélő-prüntyögő készségfejlesztő izékről), és arról külön fejezet lesz, hogy mindenki hülye, csak én tudom megmondani a tutit.

Best babakönyvseller lesz.
Sikeres leszek és tündérmesésen gazdag. Aztán bevállalunk még egy gyereket, aki tök más lesz, én pedig széttépem a saját könyvemet...