Voltunk egy új játszótéren. Kisherceg épp az "sz" betűt gyakorolta, majd egyszer csak folytatta azzal, ami már megy:
"sz... szesz... sz... szeksz...".

Legközelebb jobb, ha álszakállban megyünk. A fiatalúr is.

Az első szó, ami jól érthetően elhangzott, a keksz volt.

Névnapoztunk egy jót.
Kisherceg már csaknem másfél éves, úgyhogy a névnapi torta egyben másfeledik szülinapi is volt. Kapott nagyobb kismotort, mert kinőtte az előzőt. Kapott háromkerekű bicajt, mert bátrak vagyunk. Kapott LEGO-t, mert mi imádjuk, ő meg ügyesen játszik már vele. Meg egy csomó apró dolgot, mert piszok szerencséje van ennek a kölyöknek: a szülei és a nagyszülei is imádnak ajándékozni.

Különben az augusztus jobbára fogzással telt. Egyszerre 8 fogat növesztett a szentem, meg is szenvedett vele. Volt közben mandulagyulladás, volt nátha, és volt, hogy csak szimplán fájt az a sok fog. Most már a tizenhatodikat gyűrjük, de már az is áttört szerencsére. Bízunk benne, hogy a következő négy előtt lesz egy kis szusszanásnyi időnk.

Amikor jönnek a fogak, akkor elszabadul a pokol. Előbb csak az egyre gyakoribb nyafogás tűnik fel, aztán elfelejti a Kisherceg, hogyan kell elaludni, aztán minden egyes lefekvésnél patáliát csap, végül megbetegszik, és nem tud éjjel aludni... (itt két sort képzeljünk még el mindenféle kínokkal) ... és végül kijön a fog.
Jobb esetben a nyafogások is megszűnnek. Most rosszabb eset van, mert közeleg a hisztikorszak, és a Kiserceg rájött, melyik visítási frekvenciával tudja a felmenőit az őrületbe kergetni, azt pedig alkalmazza is. (Látszik is szépen az arcán, ahogy figyeli a hatást. És ha megtörtél, akkor onnantól jajj neked. Ha nem, akkor pedig szenvedsz tovább... vagy kitalálsz valami, eltereled a figyelmét, keresel gyorsan egy érdekes galambot vagy buszt az utcán, vagy eszedbe jut valami érdekfeszítő újdonság. A nap végére már nagyon nehéz kreatívnak lenni.)
Az ember persze próbál higgadt maradni, de néha igen nehéz.

Ezen felül persze egy tündér a gyermek, és imádom, például amikor leül és elkezd dumálni az önfeledt legózás közben. Hogy düzz-düzzz, zümm-szümmm, abababamamaahammma... stb. Semmi értelmes, de tündéri monológok.

Kicsit azért nehezíti a dolgomat, hogy még nyomokban sem beszél a kölyök, de úgy nézem, hogy mindent megért. Néha kísérletező kedvemben bepróbálkozok nála bonyolultabb közlésekkel, kérésekkel, és amikor értelmesen reagál, akkor persze magam is meglepődök.

Persze a szelektív hallás képessége, az kifejlődött már. A tiltásokat, meg ami nem tetszik, azt egyszerűen ignorálja. Amikor meg emiatt muszáj tettleg fellépnem (pl. elkapni a járda szélén, mielőtt az autók elé vetné magát motorostul), akkor felháborodott visítás a jutalmam.

Apróherceg meg egyre nagyobb, és egyre nehezebben kapok tőle levegőt. Főleg, amikor lengőbordán rúg. Bár eddig javarészt este indult be, amikor végre volt időm elheverni, mostanság már a játszótéren sem marad nyugton, hanem ő is kéri a jussát. Kisherceg meg elnéző derűvel az arcán böködi a köldökömet és paskolja a hasamat, amikor magyarázom, hogy odabenn egy baba lakik. Elvégre ez mekkora hülyeség már, nem?! Különben is anya, húzd vissza a pólódat, sokkal aranyosabbak rajta a kutyusok, a hasadon meg nincsen semmi.