Most már fogok írni! Bizonyám! De tényleg!
Vége az adásszünetnek. Az olimpiai ötkarikák is már majdnem elmúltak a szemem körül...

Előszöris.
Nem veszek viagrát, nem érdekel a xanax és a pénisznövelő sem és nem adok sünös képeket, mert van elég a neten, én is onnan szedem.
Aki társalogni akar, az pedig menjen csetszobába.
Ha ez valakinek nem tetszik, a tagboard megy a levesbe. Értve voltam? Köszönöm.

Más.
Létesítettek egy bicikli-utat a ház mellett. Ennek azért örülök kurvára, mert bár a semmiből vezet a semmibe, máris elszaporodtak a vérbicajos barmok az eddig békés szervízúton a ház előtt. Ma például az egyik volt szíves visszazavarni a járdára.
Arra nem gondolt a kis pöcsköszörű, hogy talán azért merészeltem átvágni a járda és a parkoló közti útszakaszon, mert dolgom volt arra. De beszólni, arra volt esze.
Egyet szeretnék már lekapni a bringájáról és úgy istenesen megruházni, ha már az anyai pofonok kimaradtak a gyerekszobájából.
Egy, aki megint levállal hátulról, vagy beszól, vagy nekemjön... szóval egy biztosan lesz majd, aki nagyon csúnyát fog zakózni.

Egyébként pedig huszonkilencedikéig nem létezem. Van telefon, van emil, ICQ, MSN és néha belterj.hu.

Sünökkel álmodtam.
Békésen falkába verődve vadászgattak a kertünkben Nagymaroson. Fáramásztak és védtelen - és valamiért borzasztó lassú - mókusokat gyilkoltak, hogy aztán megehessék őket. És közben gonoszul néztek.
Vajon van ennek valami köze a teliholdhoz?