Reggel bekövetkezett, amire nem számítottam. Az eddigi hanyag könnyelműség megbosszulta magát. Ugyanis mertem azt hinni, hogy nem gond egyszer-egyszer, ha az ember egy új terméket (jelen esetben: ételt) csak úgy lekap a polcról, és "ugyan mi lehet belőle, ha megkóstoljuk", tettleg is az új dolgok megismérésének mezejére lép.

Ma azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy a termékeknek tutira kell legyen álnevüknek is. Az nem lehet, hogy nem! Arra a fajta insider elnevezésre gondolok, ahogy egy dolgot a "gyárban" (a "tervezők") hívnak, de sose kerül rá a csomagolásra. Amit ők gondolnak róla, vagy amire szánják.
Jelen esetben ez a "Kinder Büntető".

Ez egy... ehető dolog.
Mindig csokit akarnék rá mondani, de ez nem az, csoki sajna nincsen benne. Pici se nem. :( Süteménynek se süti, mert olyasmi dolog (mármint sütés) nem igen kell hozzá. Igazából szerintem semmi se kell, így házilagos elkészítésének nagy sikere lehet a 14-15 éves lánykák között, akik épp az első tapasztalatokat akarják megszerezni a fiúkat a gyomrukon keresztül történő megfogásban.

Márpedig tényleg nem lesz nehéz dolga: bemegy a boltba, vesz valami puha tésztalapocskákat (amik közé nagyszüleim lekvárt tömtek anno), és a Kinder Büntető receptjét másolva vaníliás krémet is szerez (gyárt, vesz, otthon más ételből kilop), amit két vékony lapka közé tesz.
És rá porcukrot. Sokat. Hadd érezze a másik, mennyire szeretjük!
És kész. Ennyi.

Kb. ugyanez a Kinder Büntető is. Első pillantás persze ártatlannak tűnik a polcon, de nézzük csak meg, mivel találkozik az ember a csomagolást kibontva, ha nem a 14-15 éves lelkes "szakács"nőtől, hanem a boltból szerezzük be a terméket. (Egy olyan gyártótól, aki mellesleg a Kinder Pingui szeletet is készíti, de ez most mellékvágány.) Ennek asszem Paradiso a neve, amit most inkább nem boncolgatnék.

Tehát kicsomagoljuk.
Az egy dolog, hogy finom-e. De ez egyszerűen nem szép. Nem borítja ízléses csokimáz (igen, még ANNYI csoki sincs benne!!), csak úgy pőrén elénk tárul a két tésztalap, és borul ránk a porcukor, amiről fentebb már írtam (igen, mert annyira szeretnek minket!!).

Megkóstolva pedig nyelven üt az abszolút középszerűség. Ennyire "semmilyen" nassot én még nem ettem ettől a gyártótól. Nulla dolog fogott meg az ízében, és igazából már el is felejtettem, milyen volt - az élmény már csak így mondatokba foglalba maradt meg bennem.
Elfelednem a dolgot pedig azért nem sikerült, mert a tüdőm is porcukros még (a szeretettől!), a nadrágomról meg ne is beszéljünk.

Ellenben, ha a 14-15 éves kislány hasonló korú barátja lennék, talán nem járnék rosszul, ha a veszélyeire már felészültem. Ezt a dolgot igazán "elrontani" nem igen lehet, szóval íz terén nagy szórásra nem kell számítani, és barátnőt váltva is egyenletes minőséget garantál a recept.

Csak miért kerül ez a Kinder Büntető ennyibe?

Szombaton találkozó volt az Euroringen. Mi meg ott voltunk.
Nehéz visszaadni az élményt, de én baromira élveztem a brümmögő , száguldozó autókat, a kanyarokban felsíró gumikat...
Kábé olyan volt az egész, mint a filmeken. Mindenhol pöpecre fényezett, kütyüzött, láthatólag szeretve tisztelt autók, jó bigék... alig győztem a fejem forgatni. Közben a Red Bull jóvoltából még hangulatos kis zene is szólt. Nagyjából fülrepesztő hangerőn. A szerzőket és előadókat nem ismerem, de ha valaki megnézi a Halálos iramban című filmet, akkor ugyanezeket fogja hallani. Személyszerint nem rajongom ezekért a zenékért, de itt valahogy nem volt rossz, sőt. Emelte a dolog hangulatát.

Ha tudnék vezetni, akkor tutira én is berongyoltam volna a pályára. Mondjuk talán a "családi autós" futamban, ahol a hétvégi vezetős tempót nem dudáják le... Meg mondjuk az is riaszthana picit, hogy volt egy pár baleset is. Mondjuk inkább autó sérült, ember nem. De attól én még berongyolnék. De jogsim az nincs. Úgyhogy majd akkor, ha lesz. Majd egyszer...

Volt gumikoptató bemutató is. Afféle májer stílusban füstölte el két BMW-s az autója gumijait. (Videók az érdeklődők számára itt. Meg itt. Meg itt. Meg itt.)

És még pár fotó. megjegyzem, marhanehéz ám gyorsan mozgó autót manuális célkövető módban fényképezni. De nem akarom tömjénezni önnönmagam... neeeem.

Néha elhatalmasodik rajtam a szakmai lelkesedés és olyankor a környezetemet bombázom a frissen szerzett információimmal.
Most a Lánchíd építése izgatott fel.

Én például sejtettem, hogy azokat a bazi pilléreket ott a víz alatt kellett megcsinálni, de érdekelte a jófrancot, hogy Búvár Kund örököseit küldték-e le, vagy ideiglenesen elterelték a Dunát Debrecen felé... Aztán kiderítettem, hogy nem-nem, hanem a Duna is a helyén maradt, meg a kecske és a káposzta is és még a munkások sem lettek vizesek, hanem jászolgátat emeltek, jókorát és a folyó meg folyt tovább. Csak éppen mellettük. Tök jó.

A többi részéről a dolognak már nem is beszélek, mert mindenki halálra unná magát. Talán rajtam kívül.
Mindazonáltal szerintem érdemes körülnézni egy kicsit a képzőművészet házatáján. És ha valaki még többet akar ámulni a régieken, akkor ilyeneket, meg még ilyesmiket javallok.

Mostanában olyan agresszívnek érzem magam.
Lehet, hogy tényleg agresszívebb is lettem. Mindenesetre jobban tudnak idegesíteni más emberek megnyilvánulásai, mint egyébkor.
Hajlamosabb vagyok magamra venni bizonyos dolgokat... például azt a bunkoid pofátlan villamosozó faszfejet, aki elterpeszkedik a duplaülésben, mintha az legalábbis tévénéző fotel lenne és onnan stíröli a világot, szóval azt a kis köcsög parasztot szeretném sajátkezűleg felvilágosítani arról, hogy mekkora tuskóságot művel éppen és hogy ő engem mennyire irritál.

Szeretném szintén önkezemmel felpofozni azt, aki nagyhangon érvel az autósok ellen, aztán pedig fütyülvén a világra áthajt a szaros, csengő nélküli, haláltrendi tescós versenybringájával a zebrán és feldönt vele boldog-boldogtalant.

Szeretném a paraszt kutyatartó orrát beledörgölni szeretett(?) jószága kreálmányba, amikor otthagyja a Belváros sétálóutcaként is használható kis szakaszán... ahelyett, hogy összeszedné szépen, ahogy illik.

Szeretném több helyen is eltörni a rózsadombi milliomos apuka elkényeztetett gumigót kölkének a kezét, aki nem átallja rápingálni a frissen lemázolt garázsajtóra, hogy "Frissen festetted?!".

Szeretném festékszóróval kidekorálni annak az izésficamos, magát cseppnyi szerénység nélkül Speciális Dekorációs Osztagosként emlegető nyikhaj kisköcsög hálószobáját, aki azt tartja, hogy a Lánchíd ódon kövei jobban néznek ki az ő keze nyomával, mint csakúgy pucéran, ahogy valaki régen sok melóval azt odatette. Nézze ő sok-sok évig, amit én teszek oda neki az ágya fölé pont. És letöröm a kezét, ha megpróbálja leszedni.

Szeretném lenyeletni a mocskos tolvajjal a pénzét, aki nem átallja a mások nehezen megkeresett forintjain vett mobilt, laptopot, vajas zsömlét eltulajdonítani és fillérekért továbbadni.
És a megéletési tolvajlásról papolóknak meg szeretném elvenni egyhavi fizetését. Csakúgy. Megélhetési alapon.

Ma nem vagyok toleráns.

És ha még egyszer beszól nekem egy lankadt farkú, impotens, feleségéből kiábrándult, szakadt paraszt az utcán, hogy tetszem neki és mit szeretne csinálni, akkor helyből tökön fogom rúgni! Előzetes figyelmeztetés nélkül. Utána pedig megrugdosom a földön fetrengő korpuszát.

Nah, csak ennyi.

Ma az Álommanók fognak helyettem dolgozni. Annyian pattognak itt a vállamon, látom rajtuk, hogy tettrekészek, munkára éhesek. Szerintem átadom nekik a számítógép feletti uralmat, én pedig keresek egy csendes kis vackot magamak. Valami olyat, ahol nem fúrnak, nem faragnak, nem kalapálnak és nem használnak flexet, gérvágót, motoros fűrészt.
Ugyanis most kinn ezerrel folyik a munka, holott rendes ember esőben nem dolgozik. Ezt talán közölnöm kellene velük. Mindenesetre ilyen zajban én nem tudok koncentrálni... őőőő, najó. Amúgysem.
Ez a rohadt telefon is folyton csörög!
Haza akarok menniiiiii!!!

Franc ott egye meg a fogyókúrát!

Sütöttem megint muffint!
Az a baj, hogy most jobban sikerült, mint a múltkor. Ez most egy másik recept volt, ebben valahogy egy pohár tejjel több volt. Tehát a pici muffinok puhábbak lettek és sokkalta ehetőbbek. Félek, hogy ebből most nem fog maradni hétfőre, hogy felzabáltassuk a kollegákkal. Sőt, szerintem már holnap este sem lesz belőle egy kicsiny morzsa sem...

Vicces egyébként ez a kollega dolog. A kollega ugyanis nagyon jól megfelel a hétvégéről, névnapról, szülinapról, esküvőről megmaradt sütik, saláták, hidegtálak eltüntetésére. Afféle konyhamalacként funkcionál és még hálás is, ha a kaja finom.

Egyébként baromira egyszerű sütemény, nem csodálom, hogy hatalmas sikerkörutat jár be. Nem kell keleszteni, nem kell dagasztani, nem kell ütni, vágni, formázni, hajtogatni, nyújtogatni, várni negyed órát, amig megkel, várni egy órát, amig szikkad, várni hajnalig, hogy átvegye a hűtő szagát... Fogod a hozzávalókat, összetrutymákolod, belobbantod a sütőt, betárazod a sütőformát és hadd szóljon!

Ja, a hozzávalók (most már kellően tesztelve):
4 dl (vagy 20 dkg) liszt
1 dl tej
12.5 dkg margarin (ez egy kockának pont a fele...bár nem árt tartalékolni a cucc kikenésére is)
10 dkg cukor
2 darab tojás
1 csomag vaniliás cuckor
1 csomag sütőpor
némi reszelt citromhéj

Szóval ezt mind fogod, belepakolod egy tálba és jól összekavarod egy mezei villával. Ha a margarint előtte felolvasztja az ember, akkor még könnyebb a dolog. Aztán pedig mehet az egész a muffinsütőbe. A legmacerásabb talán az, hogy nem árt 12 részre szétosztani. Mivel fel fog dagadni a kis aranyos, ezért cca. félig lesznek majd a lyukacskák a masszával sütés előtti állapotban.

Aztán jön a sütő. Azt elő kell melegíteni. Én ugyan nemtom, hány fokra, mert nincsen sütőhőmérőm, de szerintem senki nem fog ennyitől visszahátrálni. Szóval begyújtom, várok, aztán beleteszem és kábé 20 percig sütöm az egészet kábé közepes lángon.

Ez tehát az alap. Ezt lehet bolondítani, ahogy jól esik. Például 5 dkg kommersz kakaóporral és akkor csokis lesz. Lehet bele állítólag csokit reszelni, gyümölcsdarabokat dobálni, meg amit csak jólesik. Még mazsolát is tehet bele, aki van annyira elvetemült, hogy szereti a mazsolát...

Én most gonosz voltam és málnalekvárt tettem a közepére. Ez csak annyival nehezíti a dolgot, hogy egy menetben fél adagnyi tésztát kell szétosztani, minden lyukacskába egy kiskanálnyi lekvárt pakolni és rásimítani még egy adag tésztát az egészre. Kipróbáltam, csokikrémmel nem jó, mert az sütés közben kibugyog. Szerintem a nutella sem bírja a gyűrődést.

Fogyókúra-infó elhivatottaknak: 130 kcal darabonként. (Nagyjából egyenértékű egy vajas zsömlével, amennyiben helyesek az adataim)
Megjegyzés: a Burger King Csokis Muffin(TM)-ja 430 kcal

Már az enyém!!!
Egészen pontosan Ördögtestvér volt olyan kedves és elintézte nekem, hogy legyen nekem egy ilyen... Hála-hála-köszönet!
Ez ugyan nem AZ, még csak nem is hasonlít rá, de megkedveltem (szerintem amúgy a gyártó termékpalettájáról egyedül ez néz ki normálisan) és nem utolsósorban tulajdonképpen potom ára volt.

No comment.

Tegnap voltam suliban, hát kicsit durva volt. Semmi prológ, semmi előjáték, egyből bele a közepébe, mint a jó görög drámákban. Október végére már egy kisebb könyvtárnyi rajzot kell leadni... mint egy nagyüzemi tervgyár, de komolyan! No, de jól felkötjük azt a bizonyos gatyát és hajrá, durrbele!

Fogyókúra jelentés

Egy büdös grammot sem fogytam. Megint kezd elmenni a kedvem az egésztől. Egyébként. Ennyi erővel szerintem nyugodtan ehetnék a napi két fej saláta és két szelet kenyér helyett két grillcsirkét, párolt káposztával, meg pacalpörkölttel. Reggelire pedig nyolctojásos rántottát szalonnával. Szerintem ugyanezt érném el vele.
Pokolba az összes mérleggel!
A következő lépésem az lesz, hogy felfogadom azt a Norbert nevűt, hogy bérfogyókúrázzon helyettem, neki már úgyis annyira jól megy. Én meg elmegyek nyaralni és koktélokat szürcsölve fogok heverészni valami tengerparton, és japán lánykák legyezgetnek majd közben. Lyól.

Én sem szakítom meg elődeim hagyományát...
Tehát akkor most következzék a 23. oldal 5. mondata. Tádámmm!

"Jó néhány öltéssel kell összevarrni, főleg a lábát."

No comment.

Aki pedig szeretné folytatni a sort, annak a következők szerint kell eljárnia:

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

Finom muffin illat terjeng a konyhában. Csokis muffin illat.

Éppen az imént sütöttem meg életem első tucatnyi muffinját. Édesen figyelnek a tányéron, amire kitettem őkegyelmüket...

Úgy kezdődött, hogy a múltkorjában kaptam egy szakácskönyvet, amiben a sok beszerezhetetlen alapanyagú étek mellett muffin is volt. Aztán ahogy nézegettem a képeket, megjött a kedvem a kísérletezéshez.
Addig-addig nyígtam, hogy muffinsütőt akarok, amig végre leárazták... csak a kedvemért. Bizony!

Ma délután pedig összetrutymákoltam némi lisztet, kakaót, tojást, ezt-azt... és a végén muffin alakja lett!!!
(Mondjuk legközelebb megpróbálom egy kicsit kevésbé szárazra sütni)

Ja, és ez fogyókúrás muffin! Direkt kiszedtük belőle a kalóriákat! Bizony!

Nem szeretem, hogy amikor bemegyek egy boltba és kézbe szeretnék venni valamit a kirakatból, akkor az eladó rámnéz, hogy dehát ez ...*diszkréten kifütyüli az összeget*ezer forint!...
Jóvan, bazmeg! Láttam az árát. Nem nézed ki belőlem, hogy ki bírom fizetni?!
Nem hinném, hogy éppen az eladónak kellene ítéletet mondani a pénztárcám felett.
Nem hiszem, hogy ki kellene írnom magamra, hogy "Meg tudom ám venni ezt a cuccot, mert fussa, különbenis én vagyok Az Élet Kibaszott Császára(TM) !"
Senkinek semmi köze hozzá, hogy mennyit hordok a fülem mögött, a kispolcon és sem azt nem fogom hirdetni, hogy van lé a zsebemben, sem pedig azt, hogy nincs egy nyamvadt vasam sem.
Még csak az kéne, hogy naponta kétszer le akarjanak csapni csak a ruhám áráért...

Ennek ellenére és csakazértis kézbevettem azt a kést, amit kinéztem magamnak. És meg is fogom venni. És nem ott.

Ma reggel az általános 15-25 perces késéseimhez képest rekorderedményt produkáltam. Csak éppen senki nem dícsért meg érte...
Mindezért hála a pontos, kiszámítható tömegközlekedésnek. Köszönjük néked, óóóó naaagy BKV! *többször leborul az Akácfa utca irányába*

Kezdte a villamos. Elment az orrunk előtt. (Köszi, drága 19-es, köszi!!)Sebaj, potom 10 perc és jön is a következő. Jött. Felszálltunk.
A HÉV is az orrom előtt ment el. Sebaj, potom tíz perc és indul a következő. Felszállok. 10 perc múltán indult is. A másik vágányról. A töküres másik HÉV. Ez volt a nap csúcspontja, de komolyan. Az utasok annyira bambán bírtak nézni egymásra, az "ez meg mija a jóbüdös franc volt?!" arckifejezéssel, hogy már azért is megérte felkelni ma.
De amúgy ezek után elképesztően kultúráltan és csendben ültek tovább újabb 10 percig... akkor már tényleg elindult, és tényleg az. És nem Csepel, hanem Szentendre irányába. Azt hiszem, ezen döbbentem meg a legjobban...

A többi csapás már az irodában ért.
A főnök a kötelező péntek reggeli meetingen bejelentette, hogy mennyire baromira jó volna, ha ezentúl az eddigi 9 helyett (amiből nekem ma 9:45 lett) ezentúl 1/2 9-kor járnánk...
Ami azért is különlegesen jó, mert Pesterzsébettől a Római Fürdő kábé másfélórányira van, ergo ezentúl még korábban kell indulnom az eddigi baromi korán helyett és most már az is tuti, hogy még sötét lesz, amikor hajnalban felkelek.
Szép.
Viszont a munkaidőm nem fog 5-nél tovább tartani, vagy nagyon zabos leszek... Már így is folyton 8-ra érek haza.

Na, kikapcsolom a rinyaközpontomat. Azok pedig nézzék el nekem ezt a pársoros nyavajgást, akik még nálam is korábban kelnek. Velük együttérzek.

Folytatás itt...

Elhatározásom kemény! Innentől fogyókúra! De dulván...
Most már komolyan idegesítenek a szélességi paramétereim, úgyhogy a tükör adja ehhez a projekthez a kellő elszántságot...
Nagyon elszánt vagyok ám!
Kipróbálom a tapaszt. A Tapaszt! Pontosabban. (Ennyi nagybetűt megérdemel, amilyen ára van...)
Ma van rajtam először és egyelőre csak annyit érzek, hogy bizergálja a lapockámat, mert oda tette fel reggel Szőkeherceg (így ő nyújt majd minden reggel segédkezet). És erősen töprengek azon, hogy hogy fog ez az előírt 24 órán keresztül rajtam maradni, de ez majd holnap ki fog derülni.

...azt hiszem, hogy így halkan be kellene azért vallanom, hogy ez úgy nagyjából a tizedik ilyen elhatározásom az évben. Egyszer fogytam is kábé két kilót két hét alatt... aztán leállt a folyamat (vagy elromlott a mérleg, az a mocsok!), úgyhogy mérgemben gyorsan híztam három kilót.
Sajnos, szeretem a finom kajákat, nah! Pedig nem is eszem sokat... annyira.
Bevallom, egyszer még a fogyasztó tablettát is kipróbáltam. De folyton éhes voltam tőle.
Micsoda kicse... kiszúrás szerencsétlen kajaholistákkal - így velem is -, hogy az áhított csodaszertől csak még többet akarnak enni?! Szerintem ezt egyék azok, akik mazochisták, vagy azok, akik kitalálták és most röhögnek a markukba, én maradok a puffasztott zabnál, meg a salátaőrlemény kivonatnál, meg a papagájkajával dúsított fűrészporos kenyérnél. Ezek finomak. Szeretem őket. De tényleg...

Valami van a levegőben, ami nem jó. Sőt egyenesen rossz. Ártalmas és káros. Unott leszek tőle, nyűgös és hisztis.
Vasárnap lázas is voltam és úgy egyáltalán nem volt kedvem kikelni az ágyból. Pedig a szombati nap feldobott ám. Jót fotóztunk, dumáltunk Ördögéknél. A cicákok is mindent megtettek, hogy az összegyűlt népet szórakoztassák... és vasárnapra mégis kinyúltam.
Most pedig ocsmány, tapadós-nyúlós rosszkedvem van.

Na, neeem, nyugi, nem vagyok ártalmas a közre, mert még ahhoz is lusta vagyok, hogy odacsapjak, ha valaki bosszant.
Tegnap este is csak arra volt erőm, hogy HTML-t hegesszek...

Most már igazán elvihetné valaki ezt a rontást innen. Szőkeherceg is kezdi elkapni.

Jó későn értünk haza tegnap, majdnem lemaradtam a Dűnéről. Pedig a hét elején még nagyon készültem rá, aztán valahogy kiment a fejemből. Pedig hiba lett volna kihagyni.

Ez végre egy nekem tetsző feldolgozás!
Megjegyzem, tulajdonképpen a David Lynch-féle is tetszik, de igazán elhivatottnak kell ahhoz lenni, hogy abban megtaláljam a regényt. Az (hozzáteszem, hogy csak számomra... nehogy valaki megdobáljon kővel) csak egy jól sikerült látomás a Dűne világáról (a korszak technikai adottságainak felhasználásával).

Nos, ez a sorozat viszont már beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. (Sajnos, az elejéről lemaradtam)
A rendező egész jól hozta azt, ami a regényből egy átlagos olvasó számára lecsapódik. A látványvilág erősen táplálkozik az elődökból, nem rugaszkodik el a sci-fi filmek megszokott talajától. Lehet mondjuk, hogy pár dolgot azért éreztem ismerősnek, mert olyan volt, mintha a Dune 2000 vagy az Emperor introjából ollózták volna ki. Kerregett is a háttérben jó pár processzor.
A renderelt paloták baromi jól néznek ki, főleg a császári rezidencia, a Palota az Arrakison sokkal jobban hozza azt a hangulatot, amit a regényből éreztem.

Pár dolog előjött még a már emlegetett David Lynch-film látványvilágából is, de jelmezekben, díszletekben jelentősen barátságosabb volt annál. Kevésbé volt olajszagú, kevésbé voltak miazmás-fűszeresek a látomások, kevésbé volt undorító és visszataszító a Báró, kevésbé volt torzszülött a Liga Navigátora... úgy nagyjából semmi sem volt annyira erőteljes. Talán éppen ezért volt emészthetőbb. Najó, leginkább populárisabb.

A jelmezek... hát, a jelmezek néha azért vinnyogásra késztettek.
Irulan hercegnő lepkés báli hacukája szerintem kifejezetten komolytalan volt, a császári Sardaukar-egység meg egyenesen egy bohóc különítményt jutattatott az eszembe.
Az Atreides ház katonáinak sem biztos, hogy Birodalmi egyenruhát kellett volna adni... rájuk nézve mindig azt vártam, hogy egyszercsak előugrik Darth Vader valamelyik sarokból.
Feyd-Rautha Harkonenn háromszögdísze a ruháján meg valamiféle szentképet juttatott az eszembe, de elég elba... elszúrt próbálkozás volt, ha netán a szépségét szerették volna ezzel kiemelni, én inkább attól tartottam, hogy fejbevágja vele sajátmagát.
Viszont jó volt a Liga-hajó, tetszett a Liga-tagok jelmeze is. Jól sikerült a Herceg és a fremenek megjelenését is visszadni. Bár kicsit itt is világító kékek lettek a szemek. Szerintem azért az Arrakison nem járnak kék neon-beültetéssel az emberek. De végülis mindegy, ha ilyen kék, hát ilyen kék.

A karakterek dolgában nem értek nagy meglepetések. Nem voltak nagyon nagy csalódások és nem voltak kiemelkedő személyiségek sem. Sajnos a Báró kevésbé emelkedett ki, mint kellett volna és Jessica is inkább rinyáló fehérnépet jutattatott eszembe, mintsem egy erős, befolyásos Bene Gesseritet. Leto Herceg jól sikerült, de semmi extra, Paul meg bár jobban hozza a hercegi megjelenést, mint David Lynch elfajzott popsztárra hajadzó Paulja, mégsem nyújtott kimagasló teljesítményt. A legjobb talán Liet Kynes, a planetológus és Gurney Halleck figurája, de ők sem olyan maradandóak.

A fordítás viszont botrányos. Igazán belenézhetett volna a fordító a Dűne-regényekbe. Legalább egy kicsit. Így a sokadik Dűne-folytatás elolvasása után nagyon bántotta a fülemet, hogy magamban fordítgatnom kellett az egyes megnevezéseket. A legrosszabb az Űrliga és a cirkoruha megnevezése volt: "Űrjáró Szövetség" és valami "nemértemmicsodahablaty"... Pfehh! Inkább néztem volna felirattal, bár ez elég sznob dolognak tűnhet.

No, de azért összességében ehető és jól emészthető, úgyhogy a következő részeit is meg fogom nézni.