No, igen. Tizennégy hónap a Föld nevű bolygón...

Kicsit korábban elkezdtem már ezt a postot, de csak most van időm befejezni. Lassan a tizenötös jön...

Most már elsajátítottuk, hogyan kell bánni ezzel a gravitáció nevű izével és jobbára sikerül állva maradni anya keze/ujja/karja/lábszára/nadrágja/gatyakorca nélkül is.

Sőt, azóta már fel is bírunk állni. Négykézlábra állunk, fenék az égnek mereszt, majd enyhe pucsítás után felemelkedik a törzs is.

Úgyhogy a Kisherceg mostanság sorra veszi a szobákat. Egyikből ki, másikba be. És újra ki és be és ki és be... és még mindig van szoba? Vagy itt már jártunk??
Mindehhez segítségként visz hol egy labdát, hogy egy plüssállatot, amiket útközben elpotyogtat. Majd pedig rámol.
Fiókokat húzogat - ami a hipermodern, görgős nyitású fiókoknál egyenesen életveszélyes. Szekrényajtókat nyit-becsap, kinyit-becsap, mint egy IKEA-bútortesztelő gép. Aztán kipakolja az edényeket. Azaz nem pakolja ki, nemes egyszerűséggel kihúzza a legalsót...

Aztán jön, elkezd válogatni a polcán a könyvei között, kicibál egyet, a kezembe nyomja és beletelepszik az ölembe. Majd angyali vigyorral rám néz. Fordítás: Anya, olvass! Most.
A kedvenceit elég háromszor-négyszer. Ami meg nem érdekli, azt az első oldal után ledobja.

Azután újrakezdi a körútját. Párologtatót kapcsolgat, megcibálja a gázcsövet, becsapja a fürdőszobaajtót, majd nyíg, hogy nyissam ki... Tízkor rendszerint inkább lemegyünk sétálni.

A sétát rendszerint végigkommentálja valamilyen formában. A beszéd még nem megy. Ellentétben a legendákkal, a legtöbb egyéves még nem beszél. Persze ha motort lát, vad berregésben tör ki, ha enni indul, am-am-am a téma, általánosságban pedig vagy abababa, esetleg babab, néha meg nyemnyemnyem van műsoron.
Séta végén pedig a közeli parkban kötünk ki, ahol kedvére bandázhat a környékbeli lurkókkal a pöttöm.

Amikor először láttam az arcán az elragadtatást, hogy ez mennyire csodálatos dolog, hogy más aprótermetű lények is élnek ezen a bolygón, akkor elhatároztam, hogy a kölyöknek bölcsi kell. Ez így nyilván hülyén hangzik, de nem nagyon érdekel. A játszóházat marhaságnak tartom, a játszótér meg korosztályi összetételét tekintve elég vegyes - és egy négyévestől nem nagyon lehet elvárni, hogy tombolásai során vigyázzon egy totyorászó egyévesre - ergo ott folyton ugrásra készen kell lenni. Ergo fárasztó.
Aztán sorravéve az összes pro és kontra érvet, végül beirattam heti két délelőttre egy közeli bölcsibe.
Jelenleg is tart a beszokás. Még trauma az anyától való elválás - és ennek elég hangosan hangot is szokott adni, más egyéb tekintetben azonban úgy tűnik, jól bírja a dolgot és szereti a gyerektársaságot.
Néha meg tudom lesni, amikor értemegyek - persze addig tűkön ülök, pedig én akartam ezt az egészet, ő nem kérte. Mindenesetre elbűvölő tud lenni, ahogy ül egy kis babapadon egy kislány mellett, és éppen ebédel... Az Én Nagyfijam!!!

És igen, volt egy átaludt éjszaka is. Hozzáteszem, hogy teljes egészében átaludt éjszaka azóta sem volt, de lassan egészen emberi mennyiségben kell csak felkelni, megsimogatni, esetleg kicsit megnyugtatni. Emberi mennyiség alatt az éjszakai max. egyet és még egy hajnalit kell érteni. Hajnalban ugyanis öt körül szinte mindig van egy kis nyafi. Okot nem tudok, nem is érdekel, csodamódszerekben nem hiszek. Amúgy általában hat és hét között valamikor kel. Ünk.
Néha megesett, hogy majdnem kilencig húzta a lóbőrt. De vagy volt közben egy betegség miatt átbulizott éjszaka, vagy egy durva napközbeni nemalvás (általában szintén betegség miatt).

Mindenesetre addig nem bontok pezsgőt, amíg az átaludt éjszakák nem állandósulnak.
Ehhez mondjuk szerintem első körben a cumiról kell leszokni. Már kezd lejönni a "szerről", de nyűgös napokon még elég függő. A lényeg, hogy fékezem a cucc használatát. Már csak azért is, mert többet hablatyol, ha nem tömik be a száját. Különben meg, ha szüksége van rá, úgyis megy és bedugja a szájába. Ivás előtt lepasszolja valakinek, majd utána visszaveszi. Önkiszolgáló üzemmódban működik a gyerek.

Sok minden történt az elmúlt héten:
- az első lépések egyedül (nagyobb távra, elengedett kézzel)
- az első átaludt éjszaka
- az első nap a bölcsiben...

Nemsokára lesznek majd képek és részletesebb beszámoló, és talán szó esik majd közéleti dolgokról is. Már csak azért is, hogy legyen valahol dokumentálva. :)
Stay tuned.