péntek, október 29, 2010

Most már tényleg

Jár. Ez mostmár tuti. Eddig csak pár apró, bizonytalan lépés volt, ment is négykézlábazni, amint nagyobb lett a távolság, de tegnap megtört a bátortalanság és nekiindult Apróherceg a világnak. Apró droid-lépésekkel megy a szőnyeg egyik sarkától a másikig, néha meg felborul, de nem esik kétségbe.
Ellenben az öltözéstől azonnal kétségbeesik. Még mindig utálja a ruházkodást, és a sok ruhát meg pláne. A tél nem lesz a kedvenc évszaka, ezt már most borítékolom is. Tegnap egész délután durcás volt, mert vastag kabátot mertem ráadni a parkos sétánkhoz, úgyhogy ma villámos gyorsasággal előkapartam a régi overálokat, és gyorsan fel is próbáltattam vele a legkisebbeket. Persze hogy az volt rá jó, amit Kisherceg sosem hordott (mert már az első telén nagyobb volt annál). Áldom az eszem, amiért nem ajándékoztuk rögtön tovább.
Cipőt azt persze venni kellett, mert Kisherceg legkisebb cipője is óriási Apróra. Aki egyébként hű a nevéhez, és szüleit megkímélve a ruhavásárlás fáradalmaitól, most pont akkora, mint Kisherceg volt az első telén. Aki akkor még csak 8 hónapos volt. Aprónak meg az 1. szülinapját készülünk majd ünnepelni holnapután. (És remélem, bátrabban fogadja majd az Első Tortáját, mint a bátyja, aki zavartan-félősen nézte csak a gyertyás izét.)

A két rosszcsont közös játékai ellenben lassan szükségtelenné teszik mind a hajfestést, mint a hajvágást, tekintve, hogy először megőszülök, ahogy nézem, amikor Kisherceg megpróbálja felvenni az ölébe Aprót, majd szimplán rátehénkedik, és megpróbálja szeretetével agyonnyomni az áldozatot, azután pedig belenyomja a fejét az áldozat orrába...
Az áldozat - Apróka - pedig vihog és kacag, mintha a világ legjobb mókája volna, hogy betűrik az orrát a fejébe. Ha pedig ez még nem volna elég, akkor a következő lépcsőfoknál az addigra beőszült haj kihullik, amikor meglátom, hogy a mosott ruhákkal telerakott fregoli - lánykori nevén ruhaszárító - alatt játszanak fogócskát, aminek a során Kisherceg négykézláb kutyázik, Apró pedig nagyképűen kétlábon támolyogva fut. A nagyobbik előtt. Majd a fogócska végén jön a fent említett szeretetroham.

vasárnap, október 17, 2010

Tegnap este óta Apróherceg belépett a járni tudók táborába. Kellően fáradt volt ugyanis ahhoz, hogy figyelmetlenül mindkét kezével elengedje a kapaszkodót, és úgy maradt... majd elindult. Több métert megtett, tereptárgytól-nagyikezéig meg ilyesmi.

Aztán nem sokkal később belépett az "akik estek már nagyot orra" táborba is, ahogy kell. Kemény 1-2 hónap jön. Ilyenkor azért örülök, hogy az ember gyárilag nem tud repülni.

hétfő, október 11, 2010

Csak még egy órát!

Meglepő, hogy milyen kevés alkatrész van egy modern csörgőórában... És egyben elszomorító is.

Adjatok nekem régi órákat!
 
Berhelhetnékem van.

csütörtök, október 07, 2010

Szeretném elpusztítani a rovarokat. Mondjuk mindet. Vagy legyünk célzatosak: a repülő és csípő rovarok halálát vágyom.

Nem érdekel, ha esetleg - valami számomra ismeretlen és érthetetlen módon - hasznosak is voltak, vagy hogy éhezni fognak emiatt más lények, akik őket ennék, vagy az, hogy eltűnnek a Földről. Akár a Búvár zsebkönyveimet is kidobom, ha aktualitásukat vesztik.

Talán van egy Nagy Könyv, amiben minden sor egy-egy élőlényt képvisel erről a sárgolyóról. Na, onnan tessék kihúzni a csípős rovarokat. Az egyikük miatt ugyanis most Kisherceg fél szeme úgy bedagadt, hogy a szemét se látom már.
Noé is csak valami adminisztrációs hiba folytán engedhette fel őket a fedélzetre, szerintem itt az ideje korrigálni azt a régi tévedést...