Zajlik az Élet. Csak úgy szőrmentén persze, ahogy szoktam, mert holnap potom három ZH-t írok reggel 8-tól egészen este 1/2 7-ig.
Ebbe pedig már az is bele van kalkulálva, hogy a délutáni ZH-kra a délelőtti acélszerkezet ZH után fogok majd tanulni.

Szóval csupa csuda-fontos dolog történik.

Például kiesett végre a Megaszárból az a kis nyikhaj nyálbuzi gandzsás kötsög. Már nagyon rühelltem a képét.
Úgyhogy a jónépnek már csak egy embert kell kiszavaznia, aki nem tud énekelni, utána jönnek majd azok, akik tudnak. Hurrá.
Azért örvendezek ennyire, mert szombatonként este, amikor tanulok, nem kell disszonáns nyekergést hallgatnom félfüllel. Tudom-tudom, kapcsoljak át valamelyik értelmes csatornára. Csakhogy ebben az esetben fennállna a veszély, hogy érdekes műsort fogok ki és odatapad a szemem. Az pedig ugye nem kívánt mellékhatás a szombati tanulásokkor. Ahelyett, hogy tini-dizsibe járnék, vagy billiárdozni...

A menedzser-allergiám újabban kiegészült kivitelező-allergiával is. Ennek persze szintén a menedzserurak az okozói.
De hát tehetek én arról, hogy azok a faszkalapok nem hajlandók kinyitni azt a nyamvadt tervdokumentációt?
Szerdánként van válságtanácskozás az építkezésen és valahogy minden alkalommal kiderül, hogy csupa díjnyertes vadbarom dolgozik azon a házon, akik ráadásul valamiféle AS-szabvány alapján építkeznek.

Az a csőkivezetés ott nincs dokumentálva az építész terven!!! *közli mindezt a főnökömmel gépész-menedzser gonoszul összeszorított szájjal*
Megnézte az építésztervet?
Nem.. de mondta a Károly!
Aha. Elővenné az építésztervet (maga címzetes vadmarha)?
De hát nincsen rajta!
Vegye már elő! (A tervet!)
Te Józsi, hozd már ide az építésztervet!!
De hát ez nem a kiviteli terv, hanem a tenderterv...
Józsi, hozd már ide a kiviteli tervet!!
...na, mi van ide írva a kazánházhoz? Cső-ki-ve-ze-tés... (Betűzzem, te csökött agyú ősamőba?!)
Jójó... de... de nincs ott, hogy milyen magasan! *diadalittasan néz*
Ide mi van írva?
...őőőő... Najó, de nincs ott, hogy milyen átmérő...
350 mm, ott van egy sorral alatta.
Najó, de ez a földben van...
Igen. És?
Ki fogja ezt kiásni???
...

És ne rühelljem a szerdai "egyeztetéseket".

Végre van egy kis meleg is. Már nagyon hiányzott a tavasz. Gondolom, idén is kábé két hétig fog tartani, utána rögtön nyár lesz, de azért már vártam nagyon. (Legalább nem kopnak annyira az átmeneti kabátjaim, tisztára milyen jó, nem?)

Szóval nő a fű, kibújnak a virágok a földből, meg majd a legyek is... hát látom ám így reggel, amikor már nem csak a kávé, hanem a világosság miatt is kilátok a fejemből, hogy szemben velünk a lakópark mellett kinőtt egy bazinagy csarnok. Mellékesen persze kábé olyan igényes, mint egy kínai zsibvásár hullámlemez tákolmánya, ellenben rohadt nagy.

Na, elkezdtem agyalni, hogy mi a csuda is lehet ez.
Aztán mondja egy haver, hogy lesz ám valami uszoda is felénk. Na, mondom, de jó, ha ronda is bár, de legalább csak annyi erőfeszítésbe kerül majd eljárni úszni, hogy át kell menni az út túlfelére. Meg se száradunk, mire hazaérünk. Állat. Tök állat.

Na, így örömködtem magamban, amikor Szőkeherceg kicsit utánanézett a dolognak, lévén, hogy már az ő csőrét is piszkálta a dolog.

Hát kiderült, hogy Jégcsarnokot kapunk, nem pedig uszodát.
Nabazmeg, erre varrjak gombot!
Március végén nyitnak.

Kénytelen leszek megtanulni korcsolyázni így a nyárra.

Uszoda peniglen nem leszend. Majd jövőre. Talán.

Valahogy ha plázázni megyünk, a végén mindig találunk egy megbámulni való állatkereskedést.
Most is sikerült.

Ilyenkor persze fáj is a szívem rendesen. Főleg, amikor annyira szépen néz rám egy állatka, mint tegnap az a papagáj, aki kinézett minket magának.
Rámpislogott a kis szemeivel és totyogott a kis lábaival, meg kapaszkodott felfelé a rácsán, hogy jobban megnézhessen. Aztán amikor jobb pozícióba került, elkezdte megmarketingolni magát, hogy minél kívánatosabb legyen a potenciális vevő (az én lettem volna) előtt. Forgatta a kis fejét, meg szépen nézett, sőt még a szárnyait is megmutogatta egyenként...

Gyönyörű madárka volt. A tolla csodásan szép, nem olyan tépett és piszkos, mint a közös kalitkában tartott papagájoké. És látszott rajta, hogy szeretne minket.
De kénytelenek voltunk nemet mondani őkisasszonyságának. (Tuti, hogy csaj volt, ahogy pózolt az a kis dög.)

Ugyanígy kénytelenek voltunk nemet mondani a degunak is. Pedig ő még azt is bemutatta, hogy mennyire jól tud futni a futókerekében.. bár Szőkeherceg azt állította, hogy szerinte kábé olyan ügyességgel futott benne, mint ahogyan ő ugrókötelezik. De én szeretem nézni, ahogy ugrókötelezik, nah!

Egy fekete nyúl is nagyon fixírozott minket. Mondjuk az a nyúl inkább éhes lehetett és vacsorára kellettünk volna neki. A pillantása legalábbis elég sátáni volt. Méltó egy Vérnyúlhoz. Még azon sem lepődtem volna meg, ha a ketrece elé kordont állítanak. Pedig ő is így kezdte:

Hát most elgondolkodtam, hogy kell-e nekem egyáltalán a PovRay-jel hülyülnöm, ha ilyeneket tudok csinálni más progival.

Az mondjuk más kérdés, hogy cca. 2 órát szórakoztam, amig sikerült azt az átlátszóságot, fénytörést, fényviszaverést, frinc-francot beállítanom, amire szükségem volt. És a modellezés nem is vett igénybe időt, mert a netről szedtem (hála más őrülteknek).

De azért az biztos, hogy ha elszórakozom egy kicsit mindenféle programokkal, később majd jól mutat egy önéletrajzban, hogy ehhez is, meg ahhoz is értek.
Hülye mániákus vagyok, most mit csináljak?!

Kicsit google-fuztam a melóidő végén, és találtam egy egészen figyelemreméltó kis renderelő programot.

POV-ray
Az az igazság, hogy már több helyről hallottam róla, hogy ilyen szuper, olyan szuper... és a honlapon lévő képek alapján tényleg szuper.

És ingyenes is. Egészen meglepő, mert az ilyesmik nem szoktak ingyenesek lenni. Sőt. Az igazán jó cuccokat nem kevés pénzért vesztegetik. De hát ezt nem kell mondani.

Na, fellelkesültem és leszedtem. 10 MB az egész telepítő. Itt elkezdtem töprengeni, hogy ezt meg hogy a csudában oldották meg. Amig levánszorgott a céges (tetűlassú)ADSL-en, addig utánanéztem a hozzá járó doksiknak. Leszedtem azokat is.

Reference Manual.pdf. Kinyitom. Na, akkor nyomtassam is ki? Ránézek, azért hogy hány oldal, mert így este 5 táján, indulás előtt azért meggondolja az ilyesmit az ember. 400.
Najó, akkor a Reference Manual marad bithalomként.
Nézzük a Tutorialt. 300 oldal. Najóvan, basszus, akkor ezt sem nyomtatom ki!
Akkor legalább belenézünk azokba a doksikba...

Nos, hosszabb tanulmányozás után - igazándiból úgy a harmadik átnézett oldal után - világossá vált számomra, hogy ez a program még sok-sok átanyázott estét fog hozni...

És az is egyből világossá vált, hogy miért is ingyenes ez az egész. Ugyanis programozónak kell lenni ahhoz, hogy kezelni tudja az ember.
Totálisan kódvezérlessel működik az egész. Semmi ráhúzom ezt a textúrát arra a gombócra, semmi áthúzom ezt a lámpát arra fenyőfára, semmi egérmozgatás, semmi drag&drop, nyoma sincs a felhasználóbarátságnak és az egyszerű kezelésnek.
Vannak helyette gyönyörű képek, amiket okos emberek csináltak és még mindig nem tudom, hogy hogyan.


Jó, arra volt már példa, hogy pusztán kódokkal készítettem sakktáblát, netán csigalépcsőt, vagy cirokseprűt. És ott még szerkesztő sem állt a rendelkezésemre. De AZT a programnyelvet ismertem. Ehhez a cucchoz meg hozzá sem tudok szagolni. Ilyen velem még nem történt. Ha elémtettek egy új progit, akkor legalább az alpfunkciók kezeléséig eljutottam cca. 10 perc alatt. Hát itt maximum előre elkészített kódhalmokból tudok képet gyártani. Igaz, még csak fél órát foglalkoztam a dologgal.

Szóval kénytelen-kelletlen azt kell mondanom, hogy ez az első olyan cucc a gépemen, amit nagyon szeretnék használni, de legalább két hét kell hozzá, amig a legelemibb műveleteket el tudom vele végezni.

De én kemény csaj vagyok!...asszem...

Mondtam már, hogy ne etessék azokat a retkes galambokat!!!

Most tessék...

Egy kicsit vad volt az elmúlt pár nap... izé, hét.
De ezt már annyiszor mondtam. Ez a meló elég sokszor tud vad lenni, úgy tűnik. A főnök pörög, mint a búgócsiga, folyton ötletel és folyton tervez. Folyton házakat kell rajzolnom. Ez borzalmas.

A héten hirtelen felindulásból számot vetettem, hogy mégis miket alkottam ennél a cégnél az eddigi potom másfél évnyi tevékenykedésem alatt. Hát utána röhögnöm kellett. Végülis az organikus építészet csodálatos dolog. Hiszen csinálhattam egy csomó tök-házat, krumpli-házat, kifli-házat, bejgli-házat, tortaszelet-házat, bálna-templomot, babapiskóta-szállodát és földhányás-borászatot (ez utóbbit egyenesen az Arrakis kellős közepére).

Nos, tehát nem unatkozom, úgy tűnik. Sőt, tök jó dolgom van. Meg krumpli jó dolgom. Meg néha kifli jó...

A jövő hetem viszont jó lesz, mert a Főnökúr lelép egy hétre lazulni.
Mondjuk ezt is a maga módján kommunikálta le tegnap. Telefonon osztotta ki a jövő heti teendőket, amolyan "oldjátok meg!" stílusban.

Részemről megkaptam az ukászt, hogy vegyek egy lézeres távolságmérő kütyüt és hétfőn menjek is ki valamelyik (akármelyik, választhatok) sráccal felmérni egy épülő házat.
Plusz indítsak el egy engedélyes tervet, meg kezdjek bele egy kiviteli tervbe.
Valamint adjak munkát a srácoknak, ha netán nem volna mit csinálniuk. Úgyhogy egy hétre kisfőnök lettem... telefonos kinevezéssel. Sínen van a karrierem.

Ezennel azt is bevallom, hogy elkezdtem egy diétát. Már nem számolom, hogy ez hányadik módszer, amivel megpróbálok lefogyni. Ezúttal egy elég elvadult dolgot néztem ki, a kilencvennapos szétválasztós diétát. A lényeg, hogy egy nap csak egyféle tápanyagot ehetsz. Plusz gyümölcsöt. Gyümölccsel. Sok gyümölccsel.

Szerintem egy hatalmas baromság. Ki hallott már olyat, hogy ha sonkát eszem szalonnával, de sült krumpli nélkül, akkor lefogyok majd??! De végülis az élet kaland nélkül sótlan, úgyhogy belkezdtem...
És szenvedtem meg szétválasztottam.
Nos, így három hét elteltével úgy néz ki, kénytelen leszek új nadrágokat venni. A régieket meg felajánlani nálam nagyobb testű báln... izé.. elefá... izé, másoknak.
Fél év múlva vajon már kétdimenziós leszek?

Addig is egyik nap megeszem a sonkába tekert sajtos csülköt, aztán a következő napon megeszem a hozzá járó sültkrumplit. Sajnos omlós fehérkenyér nélkül... A kenyérnapot kifelejtették a diétából. De van helyette torta-nap! (De tényleg! Másképp el se kezdtem volna )

Vettem egy újabb kabátot... ez most már idén az utolsó volt, de tééényleg!
A helyzet az, hogy annyira rákattantam arra, hogy nekem kell egy új kabát, hogy amikor megvettem, elfelejtettem lekattanni róla... Hát izé...

Viszont megszabadulhattam a régi, rusnya, megunt poliészter bundámtól. Beszámíttattam egy újba.

Nem is rossz üzlet. Azt mondjuk nem tudom, hogy mihez fognak vele kezdeni, de biztosan jobb helyre kerül, mint nálam került volna.
Még ki is mostam így utoljára, legyen egy jó napja. Az eladó csajszi meg is jegyezte, hogy milyen rendesek vagyunk, meg hogy milyen jó illata van.
Hát igen, tök rendi vagyok...

Kezd ez az egész amúgy olyanná válni, mint az autóknál... a következő kabátomat már lízingelni fogom. Csak a kötelezőt ne vezessék be rá.
Bár azon már elgondolkodtam, hogy ha egy galamb lekakálja a vadiúj fehér kabátomat (mint a múltkor meg is történt - Nem röhög!), akkor elégtételt veszek. Mondjuk a ház tulajdonosán. Vagy a dilis nénikén, akinek nincs jobb dolga, mint etetni azokat a nyomorult, gusztustalan, fostos galambokat.
Utálom ezt a szokást. Mintha nem lenne elég galamb a városban. Ezek meg nekiállnak etetni. De mi a fenének?! Nem édes, nem cuki-muki, megsimogatni nem lehet, a papucsot sem hozza oda, nem üldözi el a betörőket, még újságot sem tud venni. Sőt, megenni sem lehet. Tehát haszontalan.
Etessék inkább a mókusokat. Vagy menjenek ki görkorizni a Szigetre. Vagy mittudomén.

Na, most hogy kipöfögtem magam: korteskedek egy kicsit.
Szavazzatok a cylonokra!

Azt hiszem, egy gótikus templom lesz a háttérben. Sőt, ez mostmár biztos. Lehet, hogy betudható ez a legutóbbi regénynek is, amit olvastam... de legfőképpen a gótikamániámnak.

Milos Urban Héttemplom című regénye meg - ebből már kiderült - mély benyomást tett rám. Szerintem az idén olvasott pár könyv közül ez volt a legszínvonalasabb.

Kicsit beteg, néhol látomásos rémregény, E.A.Poe és Lovecraft stílusában, de modern ízekkel.
A történet egy gótika-középkor mániás fiatalember életét mutatja be, és azt, ahogyan belecsöppen egy titkos szervezet városvédő tevékenységébe.

A meglehetősen fura gondolkodásmóddal megáldott nem kicsit lúzer srác diploma előtt abbahagyta az egyetemet, mert neki nem tetszett, ahogyan a történész szakon oktatták a történelmet. Itt jegyzem meg, hogy érdeklődési köréből adódóan mehetett volna városszociológusnak, vagy sima szociológusnak, sőt akár kultúrantropológusnak is.
Na, ő viszont elment rendőrnek. Sajnos az sem igazán feküdt neki, mert rögtön az első igazi megbízása gyilkossággal végződött, úgyhogy fel is függesztik szépen, ahogy kell. Na, hősünk itt kezd igazán sodródni bele egyenesen a legfurcsább gyilkossági ügyek kellős közepébe.
Aztán jön a nyomozás, meg minden, ahogy azt kell.

A pozitív az egészben az, hogy ez nem egy szokványos detektívregény, ahol csak ki kell sakkozni, hogy ki a gyilkos és utána mindenki hepi. A maga sajátos módján gondolkodó főhős szemén keresztül szembesül az ember a régmúlt és a jelen ellentétével, és hirtelen felmagasztosul a gótika és a gótikus moralitás a modern ember viselkedésével szembeálítva. Persze azt meg kell hagyni, hogy még kevésbé laikusként is elég fárasztó volt a sok építészettörténeti fejtegetést végigülni, de megérte. Cserébe olyan gótikát kaptam az arcomba bele, amit csak kevés helyről. Hirtelen látni akartam Prágát és az összes prágai gótikus templomot az összes vízköpőjével és kőcsipkéjével együtt.
Amúgy valamikor meg is fogom mostmár nézni. Felkerült a listára.

És megveszem Milos Urban többi regényét is. Amit lefordítottak egyáltalán. Viccesek a cseh nevek kicsit... de a végére megszoktam. Persze tutira nem sikerülne rendesen kimondani egyiket sem.

Itt tart jelenleg az eddigi legkomolyabb rajz-projektem. De komolyan, szerintem még életemben nem öltem bele ennyi munkát egy olyan rajzba, amit aztán eldugok valahová a fiók mélyére.
Nem kérte tőlem senki, nem kapok érte semmit... egyszerűen ráizgultam a témára és jólesik csinálni, minden más meg le van tojva. Én így játszom, nah. Nem pixelhalmokat lövök egérrel, meg billentyűzettel, hanem pixelhalomkat gyártok. Egérrel, meg billentyűzettel. Meg ezzel-azzal.

Szóval lesz itten egy háttér, amiről nem tudom eldönteni, hogy jó-e abban az elrendezésben, ahogy elsőre gondoltam, vagy sem. Úgyhogy bajban vagyok... a gőzpamacsokban sem vagyok biztos... Úgyhogy mostantól lehet belepofázni a dologba.