péntek, március 03, 2006

Azt hiszem, egy gótikus templom lesz a háttérben. Sőt, ez mostmár biztos. Lehet, hogy betudható ez a legutóbbi regénynek is, amit olvastam... de legfőképpen a gótikamániámnak.

Milos Urban Héttemplom című regénye meg - ebből már kiderült - mély benyomást tett rám. Szerintem az idén olvasott pár könyv közül ez volt a legszínvonalasabb.

Kicsit beteg, néhol látomásos rémregény, E.A.Poe és Lovecraft stílusában, de modern ízekkel.
A történet egy gótika-középkor mániás fiatalember életét mutatja be, és azt, ahogyan belecsöppen egy titkos szervezet városvédő tevékenységébe.

A meglehetősen fura gondolkodásmóddal megáldott nem kicsit lúzer srác diploma előtt abbahagyta az egyetemet, mert neki nem tetszett, ahogyan a történész szakon oktatták a történelmet. Itt jegyzem meg, hogy érdeklődési köréből adódóan mehetett volna városszociológusnak, vagy sima szociológusnak, sőt akár kultúrantropológusnak is.
Na, ő viszont elment rendőrnek. Sajnos az sem igazán feküdt neki, mert rögtön az első igazi megbízása gyilkossággal végződött, úgyhogy fel is függesztik szépen, ahogy kell. Na, hősünk itt kezd igazán sodródni bele egyenesen a legfurcsább gyilkossági ügyek kellős közepébe.
Aztán jön a nyomozás, meg minden, ahogy azt kell.

A pozitív az egészben az, hogy ez nem egy szokványos detektívregény, ahol csak ki kell sakkozni, hogy ki a gyilkos és utána mindenki hepi. A maga sajátos módján gondolkodó főhős szemén keresztül szembesül az ember a régmúlt és a jelen ellentétével, és hirtelen felmagasztosul a gótika és a gótikus moralitás a modern ember viselkedésével szembeálítva. Persze azt meg kell hagyni, hogy még kevésbé laikusként is elég fárasztó volt a sok építészettörténeti fejtegetést végigülni, de megérte. Cserébe olyan gótikát kaptam az arcomba bele, amit csak kevés helyről. Hirtelen látni akartam Prágát és az összes prágai gótikus templomot az összes vízköpőjével és kőcsipkéjével együtt.
Amúgy valamikor meg is fogom mostmár nézni. Felkerült a listára.

És megveszem Milos Urban többi regényét is. Amit lefordítottak egyáltalán. Viccesek a cseh nevek kicsit... de a végére megszoktam. Persze tutira nem sikerülne rendesen kimondani egyiket sem.

Nincsenek megjegyzések: