Ha az ember dél körül kezd el inni, akkor számítson rá, hogy éjjel háromkor lesz másnapos. És én tulajdonképpen utálom a pezsgőt. Azonban kellemes eufórikus állapot uralkodott el rajtam, amibe belevegyült a 'mindenkit szeretek, az élet szép' gondolati esszenciája. És ez az érzés jó. Ha valaki az ellenkezőjét állítja, az hazudik és festi magát. De ami utána jön... a józanodás elején (úgy este kilenc-tíz óra tájban) szentimentális lettem, ennek okán kellemesen elpityeredtem mindenfélén. Majd pedig - most - leginkább punnyadtnak és ványadtnak érzem magam. Kórtörténet vége. Még mindig utálom a pezsgőt.

Nem jártak a metrók reggel. Valaki megint öngyilkos lett. Tele volt a Moszkva tűzoltókkal. Mintha ilyenkor számítana, hogy egy, vagy tizenöt kocsi vonul-e ki. Persze ilyenkor lehet örjöngeni, hogy választhatott volna valami normálisabb időpontot is, meg hogy nem érek be a munkhelyemre... de minek is? Érdekes, hogy ettől függetlenül mindezek sokak fejében megfordulnak egyáltalán. Vagy csak szomorú ez a hatalmas tolerancia? Ma a szentimentális hangulatomat vettem fel reggel a pulóverem helyett, úgy tűnik. És a kisfőnök Átkost hallgat, hogy ez teljes legyen. Ha déltől még iszom is rá, akkor megeshet, hogy valamelyik kollegának a nyakába borulok, és bőgök egy hatalmasat, mint Tyler Durden a nagymellű férfi keblén. Veszélyes.
Végülis tegnap este egészen jól elvoltunk, munkáról alig esett szó, számítógépekről is már csak akkor, amikor a kedvenc rendszergizdám megérkezett. Alapjában véve kellemes hangulatú volt, nah. Ha még erre déltől ráiszom és esetleg este is, akkor lesz igazán teljes a kép. Hogy is volt az a magyar mérnök két útjával? Azt hiszem, én már haladok a járhatóbbik felé.
Hazaérvén viszont fogadott a jó hír, hogy az áfám dupla annyi lesz, mint eleinte számoltuk. Tényleg jó az ilyesmiket fél hónappal a befizetés előtt konstatálni. Valóban felemelő érzés. A kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg kezelőorvosával... Menő vállalkozónak lenni jó dolog.
Tegnap nem rajzoltam. Szerintem ma sem fogok. De azért van kép a tarsolyomban. Ebből ihletet merítek majd, ha minden jól megy.

Éééés igeeen! Lehet idehaza is kapni a drágaszágot, amit kinéztem magamnak! Ennek egyenesági következménye, hogy már meg is rendeltem egyet. Innentől kezdve megint jó a napom. Hiába, a nőknél katartikus élmény a vásárlás... pedig még pénzt sem költöttem.

Reggeli elmélkedések még a kávé előttről
Érdekes, hogy az ember lánya a férfi tusfürdő használatától egy fokkal jobbkedvűnek és frissebbnek érzi magát. Pléne, ha utána valamilyen citrus-féléből előállított parfümöt locsol magára. Hümmm...Ebből disszertációt kéne írni. De legalábbis szakdolgozatot... Ez kissé szarkasztikusra sikeredett, azt hiszem.
Mostanában nyűgösebb vagyok az átlagosnál. Ilyenkor az ember több és nagyobb hülyeséget bír összehordani a saját haverjai előtt is, aztán utána ég, mint a fataliga. Ennek betetőzése az, amikor olyasmiket mondasz a legjobb barátaidnak, amikkel azokat vérig sérted. Pedig alapvetően nem akartad, aztán utána lehet sután magyarázkodni. Hogy én olyankor hogy tudom rühelleni magam! Ehh! Pfff! Ilyen gondolatoktól az ember még nyűgösebb...
Este pedig céges összeröfögés lesz annak kapcsán, hogy a szép idomokkal megáldott HR-es lányunk elmegy Kanadába megfagyni. Igazándiból nem sok kedvem van társasági életet élni. Leülnék a 'magányba' - miközben a hátammögül az albitársak kéjes és megható turbékolása, néha nyávogása, hápogása hallik - és rajzolgatnék. Kivághatnám a kukába megint a felét... És füstölöghetnék szokásos esti művészi válságaim kellős közepén, hogy még mindig nem tudok rajzolni. De azért elmegyek egy kis cigigőzt ereszteni a tüdőmbe és némi alkoholneműt a gyomromba. És ha szerencsém van, akkor még a régi rendszergizdánk, valamint a kardmániás exkollegánk is lelátogat a borozónak titulált műintézménybe. Akkor legalább nem kell a melóról beszélgetni...
Najó, ma ritka savanyú vagyok, ahogy elnézem.

Kicsit sokáig rajzolgattam éjszaka... mondjuk, a felét már afféle dühből csináltam. Hiába, ha nyűgös az ember, akkor rajzol. Dühödten. Logikus. De így biztosabb vonalakat húztam, bár anatómiailag kevésbé lettek helyesek a vázlataim. Végül csak a legelsőt tartottam meg.

Azért szerencsére készültek értékelhetőbb rajzok is, igaz, azokhoz már fotókat használtam. Randa dolog, de layer-ként a készülő 'mű' alá tettem azokat. Ami tulajdonképpen nem is olyan randa dolog, ha azt nézem, hogy a cél az eszközhasználat gyakorlása volt.



Ez utóbbinak a hajára nagyon büszke vagyok. Bár azt hiszem, leginkább a véletlennek köszönhetem, hogy ennyire jó lett. Na persze amúgyis jó lett volna, de talán nem ennyire.

Ez volt az első borzalom, amit csináltam. Ekkor még egér-szinten használtam a tollat, semmi nyomásérzékenység... Aztán egérrel is rásegítettem picit. Még jó, hogy lehet egyszerre használni a kettőt!



Ez meg a második. Itt ráadásul felhasználtam két tutorial végigcsinálásával szerzett tapasztalataimat (lásd hold, és csillagok). Egyébként egy elég összecsapott 'műremek'.

Na igen, ő az a drága, akit meg akarok szerezni magamnak... Bármíly perverznek is tűnik az ötlet. Azok után, amit tegnap tapasztaltam a kistestvérét használva, mindenképpen értelmesnek találom ezt a mániámat. Igen-igen, a kezemben tartottam egy Volitót, és még működtetni is képes voltam. Bár, eleinte érdekesen kommunikáltunk... Sajnos, az is kiderült, hogy a mellékelt szoftver angol nyelvű telepítője nem igazán hajlandó működni, így csak a németet raktam fel annyira, hogy meglessem, vajon érdemes-e használni. Nos, érdemes, csak németül nem tudok, de azt nagyon nem. Brühü. Na, nem dől össze a világ, mire való a net, nemdebár?

Este azonban rájöttem, hogy egyrészt szőke vagyok, másrészt hülye, harmadrészt túl finoman vagyok hajlamos bánni azokkal a dolgokkal, amiket kölcsönadnak nekem. Párduchölgy a kezébe vette a táblát (vagyis a kezébe erőltettem) és egyből kiderült, hogy ez tényleg nyomásérzékeny és nem kéne folyton a oldalán lévő gombot izgatni, ha vonalat akarok húzni. Csak egy picit rá kellett volna nyomni a táblára... amit én nem mertem, mert balgamód azt hittem vala, hogy majd jól felszántom a felületét.

Aztán majd ide jön pár kép a bénázásaimról...

Tegnap vizsgáztam, és 'nyilvánosan' megígértem Kisangyalnak, hogy art-blogot fogok indítani. Nos, majd meglátjuk, mi lesz belőle... Eddig sosem voltam kitartó naplógyártó.
Mindazonáltal éppen tegnap kaptam kölcsön egy Wacom-táblát, úgyhogy a kísérletezéseim eredményei nem maradnak rejtve a publikum előtt. Erről tenni fogok, ígérem!