Nem jártak a metrók reggel. Valaki megint öngyilkos lett. Tele volt a Moszkva tűzoltókkal. Mintha ilyenkor számítana, hogy egy, vagy tizenöt kocsi vonul-e ki. Persze ilyenkor lehet örjöngeni, hogy választhatott volna valami normálisabb időpontot is, meg hogy nem érek be a munkhelyemre... de minek is? Érdekes, hogy ettől függetlenül mindezek sokak fejében megfordulnak egyáltalán. Vagy csak szomorú ez a hatalmas tolerancia? Ma a szentimentális hangulatomat vettem fel reggel a pulóverem helyett, úgy tűnik. És a kisfőnök Átkost hallgat, hogy ez teljes legyen. Ha déltől még iszom is rá, akkor megeshet, hogy valamelyik kollegának a nyakába borulok, és bőgök egy hatalmasat, mint Tyler Durden a nagymellű férfi keblén. Veszélyes.
Végülis tegnap este egészen jól elvoltunk, munkáról alig esett szó, számítógépekről is már csak akkor, amikor a kedvenc rendszergizdám megérkezett. Alapjában véve kellemes hangulatú volt, nah. Ha még erre déltől ráiszom és esetleg este is, akkor lesz igazán teljes a kép. Hogy is volt az a magyar mérnök két útjával? Azt hiszem, én már haladok a járhatóbbik felé.
Hazaérvén viszont fogadott a jó hír, hogy az áfám dupla annyi lesz, mint eleinte számoltuk. Tényleg jó az ilyesmiket fél hónappal a befizetés előtt konstatálni. Valóban felemelő érzés. A kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg kezelőorvosával... Menő vállalkozónak lenni jó dolog.
Tegnap nem rajzoltam. Szerintem ma sem fogok. De azért van kép a tarsolyomban. Ebből ihletet merítek majd, ha minden jól megy.