Na igen, ő az a drága, akit meg akarok szerezni magamnak... Bármíly perverznek is tűnik az ötlet. Azok után, amit tegnap tapasztaltam a kistestvérét használva, mindenképpen értelmesnek találom ezt a mániámat. Igen-igen, a kezemben tartottam egy Volitót, és még működtetni is képes voltam. Bár, eleinte érdekesen kommunikáltunk... Sajnos, az is kiderült, hogy a mellékelt szoftver angol nyelvű telepítője nem igazán hajlandó működni, így csak a németet raktam fel annyira, hogy meglessem, vajon érdemes-e használni. Nos, érdemes, csak németül nem tudok, de azt nagyon nem. Brühü. Na, nem dől össze a világ, mire való a net, nemdebár?

Este azonban rájöttem, hogy egyrészt szőke vagyok, másrészt hülye, harmadrészt túl finoman vagyok hajlamos bánni azokkal a dolgokkal, amiket kölcsönadnak nekem. Párduchölgy a kezébe vette a táblát (vagyis a kezébe erőltettem) és egyből kiderült, hogy ez tényleg nyomásérzékeny és nem kéne folyton a oldalán lévő gombot izgatni, ha vonalat akarok húzni. Csak egy picit rá kellett volna nyomni a táblára... amit én nem mertem, mert balgamód azt hittem vala, hogy majd jól felszántom a felületét.

Aztán majd ide jön pár kép a bénázásaimról...