Reggeli elmélkedések még a kávé előttről
Érdekes, hogy az ember lánya a férfi tusfürdő használatától egy fokkal jobbkedvűnek és frissebbnek érzi magát. Pléne, ha utána valamilyen citrus-féléből előállított parfümöt locsol magára. Hümmm...Ebből disszertációt kéne írni. De legalábbis szakdolgozatot... Ez kissé szarkasztikusra sikeredett, azt hiszem.
Mostanában nyűgösebb vagyok az átlagosnál. Ilyenkor az ember több és nagyobb hülyeséget bír összehordani a saját haverjai előtt is, aztán utána ég, mint a fataliga. Ennek betetőzése az, amikor olyasmiket mondasz a legjobb barátaidnak, amikkel azokat vérig sérted. Pedig alapvetően nem akartad, aztán utána lehet sután magyarázkodni. Hogy én olyankor hogy tudom rühelleni magam! Ehh! Pfff! Ilyen gondolatoktól az ember még nyűgösebb...
Este pedig céges összeröfögés lesz annak kapcsán, hogy a szép idomokkal megáldott HR-es lányunk elmegy Kanadába megfagyni. Igazándiból nem sok kedvem van társasági életet élni. Leülnék a 'magányba' - miközben a hátammögül az albitársak kéjes és megható turbékolása, néha nyávogása, hápogása hallik - és rajzolgatnék. Kivághatnám a kukába megint a felét... És füstölöghetnék szokásos esti művészi válságaim kellős közepén, hogy még mindig nem tudok rajzolni. De azért elmegyek egy kis cigigőzt ereszteni a tüdőmbe és némi alkoholneműt a gyomromba. És ha szerencsém van, akkor még a régi rendszergizdánk, valamint a kardmániás exkollegánk is lelátogat a borozónak titulált műintézménybe. Akkor legalább nem kell a melóról beszélgetni...
Najó, ma ritka savanyú vagyok, ahogy elnézem.