Végre van egy kis meleg is. Már nagyon hiányzott a tavasz. Gondolom, idén is kábé két hétig fog tartani, utána rögtön nyár lesz, de azért már vártam nagyon. (Legalább nem kopnak annyira az átmeneti kabátjaim, tisztára milyen jó, nem?)

Szóval nő a fű, kibújnak a virágok a földből, meg majd a legyek is... hát látom ám így reggel, amikor már nem csak a kávé, hanem a világosság miatt is kilátok a fejemből, hogy szemben velünk a lakópark mellett kinőtt egy bazinagy csarnok. Mellékesen persze kábé olyan igényes, mint egy kínai zsibvásár hullámlemez tákolmánya, ellenben rohadt nagy.

Na, elkezdtem agyalni, hogy mi a csuda is lehet ez.
Aztán mondja egy haver, hogy lesz ám valami uszoda is felénk. Na, mondom, de jó, ha ronda is bár, de legalább csak annyi erőfeszítésbe kerül majd eljárni úszni, hogy át kell menni az út túlfelére. Meg se száradunk, mire hazaérünk. Állat. Tök állat.

Na, így örömködtem magamban, amikor Szőkeherceg kicsit utánanézett a dolognak, lévén, hogy már az ő csőrét is piszkálta a dolog.

Hát kiderült, hogy Jégcsarnokot kapunk, nem pedig uszodát.
Nabazmeg, erre varrjak gombot!
Március végén nyitnak.

Kénytelen leszek megtanulni korcsolyázni így a nyárra.

Uszoda peniglen nem leszend. Majd jövőre. Talán.