Ma reggel az általános 15-25 perces késéseimhez képest rekorderedményt produkáltam. Csak éppen senki nem dícsért meg érte...
Mindezért hála a pontos, kiszámítható tömegközlekedésnek. Köszönjük néked, óóóó naaagy BKV! *többször leborul az Akácfa utca irányába*

Kezdte a villamos. Elment az orrunk előtt. (Köszi, drága 19-es, köszi!!)Sebaj, potom 10 perc és jön is a következő. Jött. Felszálltunk.
A HÉV is az orrom előtt ment el. Sebaj, potom tíz perc és indul a következő. Felszállok. 10 perc múltán indult is. A másik vágányról. A töküres másik HÉV. Ez volt a nap csúcspontja, de komolyan. Az utasok annyira bambán bírtak nézni egymásra, az "ez meg mija a jóbüdös franc volt?!" arckifejezéssel, hogy már azért is megérte felkelni ma.
De amúgy ezek után elképesztően kultúráltan és csendben ültek tovább újabb 10 percig... akkor már tényleg elindult, és tényleg az. És nem Csepel, hanem Szentendre irányába. Azt hiszem, ezen döbbentem meg a legjobban...

A többi csapás már az irodában ért.
A főnök a kötelező péntek reggeli meetingen bejelentette, hogy mennyire baromira jó volna, ha ezentúl az eddigi 9 helyett (amiből nekem ma 9:45 lett) ezentúl 1/2 9-kor járnánk...
Ami azért is különlegesen jó, mert Pesterzsébettől a Római Fürdő kábé másfélórányira van, ergo ezentúl még korábban kell indulnom az eddigi baromi korán helyett és most már az is tuti, hogy még sötét lesz, amikor hajnalban felkelek.
Szép.
Viszont a munkaidőm nem fog 5-nél tovább tartani, vagy nagyon zabos leszek... Már így is folyton 8-ra érek haza.

Na, kikapcsolom a rinyaközpontomat. Azok pedig nézzék el nekem ezt a pársoros nyavajgást, akik még nálam is korábban kelnek. Velük együttérzek.