Reggel bekövetkezett, amire nem számítottam. Az eddigi hanyag könnyelműség megbosszulta magát. Ugyanis mertem azt hinni, hogy nem gond egyszer-egyszer, ha az ember egy új terméket (jelen esetben: ételt) csak úgy lekap a polcról, és "ugyan mi lehet belőle, ha megkóstoljuk", tettleg is az új dolgok megismérésének mezejére lép.

Ma azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy a termékeknek tutira kell legyen álnevüknek is. Az nem lehet, hogy nem! Arra a fajta insider elnevezésre gondolok, ahogy egy dolgot a "gyárban" (a "tervezők") hívnak, de sose kerül rá a csomagolásra. Amit ők gondolnak róla, vagy amire szánják.
Jelen esetben ez a "Kinder Büntető".

Ez egy... ehető dolog.
Mindig csokit akarnék rá mondani, de ez nem az, csoki sajna nincsen benne. Pici se nem. :( Süteménynek se süti, mert olyasmi dolog (mármint sütés) nem igen kell hozzá. Igazából szerintem semmi se kell, így házilagos elkészítésének nagy sikere lehet a 14-15 éves lánykák között, akik épp az első tapasztalatokat akarják megszerezni a fiúkat a gyomrukon keresztül történő megfogásban.

Márpedig tényleg nem lesz nehéz dolga: bemegy a boltba, vesz valami puha tésztalapocskákat (amik közé nagyszüleim lekvárt tömtek anno), és a Kinder Büntető receptjét másolva vaníliás krémet is szerez (gyárt, vesz, otthon más ételből kilop), amit két vékony lapka közé tesz.
És rá porcukrot. Sokat. Hadd érezze a másik, mennyire szeretjük!
És kész. Ennyi.

Kb. ugyanez a Kinder Büntető is. Első pillantás persze ártatlannak tűnik a polcon, de nézzük csak meg, mivel találkozik az ember a csomagolást kibontva, ha nem a 14-15 éves lelkes "szakács"nőtől, hanem a boltból szerezzük be a terméket. (Egy olyan gyártótól, aki mellesleg a Kinder Pingui szeletet is készíti, de ez most mellékvágány.) Ennek asszem Paradiso a neve, amit most inkább nem boncolgatnék.

Tehát kicsomagoljuk.
Az egy dolog, hogy finom-e. De ez egyszerűen nem szép. Nem borítja ízléses csokimáz (igen, még ANNYI csoki sincs benne!!), csak úgy pőrén elénk tárul a két tésztalap, és borul ránk a porcukor, amiről fentebb már írtam (igen, mert annyira szeretnek minket!!).

Megkóstolva pedig nyelven üt az abszolút középszerűség. Ennyire "semmilyen" nassot én még nem ettem ettől a gyártótól. Nulla dolog fogott meg az ízében, és igazából már el is felejtettem, milyen volt - az élmény már csak így mondatokba foglalba maradt meg bennem.
Elfelednem a dolgot pedig azért nem sikerült, mert a tüdőm is porcukros még (a szeretettől!), a nadrágomról meg ne is beszéljünk.

Ellenben, ha a 14-15 éves kislány hasonló korú barátja lennék, talán nem járnék rosszul, ha a veszélyeire már felészültem. Ezt a dolgot igazán "elrontani" nem igen lehet, szóval íz terén nagy szórásra nem kell számítani, és barátnőt váltva is egyenletes minőséget garantál a recept.

Csak miért kerül ez a Kinder Büntető ennyibe?