péntek, szeptember 02, 2005

Jó későn értünk haza tegnap, majdnem lemaradtam a Dűnéről. Pedig a hét elején még nagyon készültem rá, aztán valahogy kiment a fejemből. Pedig hiba lett volna kihagyni.

Ez végre egy nekem tetsző feldolgozás!
Megjegyzem, tulajdonképpen a David Lynch-féle is tetszik, de igazán elhivatottnak kell ahhoz lenni, hogy abban megtaláljam a regényt. Az (hozzáteszem, hogy csak számomra... nehogy valaki megdobáljon kővel) csak egy jól sikerült látomás a Dűne világáról (a korszak technikai adottságainak felhasználásával).

Nos, ez a sorozat viszont már beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. (Sajnos, az elejéről lemaradtam)
A rendező egész jól hozta azt, ami a regényből egy átlagos olvasó számára lecsapódik. A látványvilág erősen táplálkozik az elődökból, nem rugaszkodik el a sci-fi filmek megszokott talajától. Lehet mondjuk, hogy pár dolgot azért éreztem ismerősnek, mert olyan volt, mintha a Dune 2000 vagy az Emperor introjából ollózták volna ki. Kerregett is a háttérben jó pár processzor.
A renderelt paloták baromi jól néznek ki, főleg a császári rezidencia, a Palota az Arrakison sokkal jobban hozza azt a hangulatot, amit a regényből éreztem.

Pár dolog előjött még a már emlegetett David Lynch-film látványvilágából is, de jelmezekben, díszletekben jelentősen barátságosabb volt annál. Kevésbé volt olajszagú, kevésbé voltak miazmás-fűszeresek a látomások, kevésbé volt undorító és visszataszító a Báró, kevésbé volt torzszülött a Liga Navigátora... úgy nagyjából semmi sem volt annyira erőteljes. Talán éppen ezért volt emészthetőbb. Najó, leginkább populárisabb.

A jelmezek... hát, a jelmezek néha azért vinnyogásra késztettek.
Irulan hercegnő lepkés báli hacukája szerintem kifejezetten komolytalan volt, a császári Sardaukar-egység meg egyenesen egy bohóc különítményt jutattatott az eszembe.
Az Atreides ház katonáinak sem biztos, hogy Birodalmi egyenruhát kellett volna adni... rájuk nézve mindig azt vártam, hogy egyszercsak előugrik Darth Vader valamelyik sarokból.
Feyd-Rautha Harkonenn háromszögdísze a ruháján meg valamiféle szentképet juttatott az eszembe, de elég elba... elszúrt próbálkozás volt, ha netán a szépségét szerették volna ezzel kiemelni, én inkább attól tartottam, hogy fejbevágja vele sajátmagát.
Viszont jó volt a Liga-hajó, tetszett a Liga-tagok jelmeze is. Jól sikerült a Herceg és a fremenek megjelenését is visszadni. Bár kicsit itt is világító kékek lettek a szemek. Szerintem azért az Arrakison nem járnak kék neon-beültetéssel az emberek. De végülis mindegy, ha ilyen kék, hát ilyen kék.

A karakterek dolgában nem értek nagy meglepetések. Nem voltak nagyon nagy csalódások és nem voltak kiemelkedő személyiségek sem. Sajnos a Báró kevésbé emelkedett ki, mint kellett volna és Jessica is inkább rinyáló fehérnépet jutattatott eszembe, mintsem egy erős, befolyásos Bene Gesseritet. Leto Herceg jól sikerült, de semmi extra, Paul meg bár jobban hozza a hercegi megjelenést, mint David Lynch elfajzott popsztárra hajadzó Paulja, mégsem nyújtott kimagasló teljesítményt. A legjobb talán Liet Kynes, a planetológus és Gurney Halleck figurája, de ők sem olyan maradandóak.

A fordítás viszont botrányos. Igazán belenézhetett volna a fordító a Dűne-regényekbe. Legalább egy kicsit. Így a sokadik Dűne-folytatás elolvasása után nagyon bántotta a fülemet, hogy magamban fordítgatnom kellett az egyes megnevezéseket. A legrosszabb az Űrliga és a cirkoruha megnevezése volt: "Űrjáró Szövetség" és valami "nemértemmicsodahablaty"... Pfehh! Inkább néztem volna felirattal, bár ez elég sznob dolognak tűnhet.

No, de azért összességében ehető és jól emészthető, úgyhogy a következő részeit is meg fogom nézni.

Nincsenek megjegyzések: