Most éppen az a divat, hogy mindenki "fészbúkosodik". Én teljes erővel rezisztáltok, de valójában már az iwiw idején se szerettem, ha nyitott könyv az életem másoknak (szinte bárkinek).
Ha olyan sok infó lenne kint/fent rólam, mint egyesekről, hát elborzaszt a
gondolat, hogy milyen könnyű megtalálni, ha bárki akar tőlem valami
kellemetlent. Az se nyugtat meg, hogy "de hát csak az ismerősök"...
Olyan ez nekem, mintha a jelszavam másnál is meglenne.
Nyilván nem írom ki sehová a PIN-kódom, és hogy a csontvázaimat hol találni meg, de bárki "felkészülhet" belőlem, akár csak egy interjú vagy üzleti tárgyalás előtt is. Kellemetlen (és előnyt adhat neki), ha kizökkent a magabiztosságomból egy olyan aprósággal, amiről tudom, hogy nem mondtam el neki.
Amúgy pár éve az iwiwen is gyalultam a közismert nickemet, és töröltettem régi lev.listás archívumokból a beszédes email-címemet. Mondjuk okom is volt rá: egy fórumos flém során megleptek a keresztnevem felemlítésével. Mostantól ehhez kicsit több munka kell.
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ez legalább megnyugtat. Idegesen paranoiásnak lenni rosszabb lenne. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése