Kész! Befejeztem! Ma reggel végre leadtam azt a sok nyűves feladatot a suliban... Most már csak vizsgáznom kell. Az első majd 4-én. De ezt a hetet azértis végiglébecolom!

Gyors helyzetjelentés.
A tapétahalmok felmásztak a falra. Elfogytak. Téli szállást biztosítottunk egy csomó menekült tapétának.
Jött négy szőnyeg. Eredetileg egyet szerettünk volna, de a többiek annyira meghatóan néztek a bociszemeikkel, hogy nem lehetett otthagyni őket abban a kietlen áruházban...
A lakás úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna. Nem volt időm rendetrakni. Sem. Még.
A szennyeshalmok lassan rétegekbe rendeződnek. A kedvenc zöld pulcsim valahol a júrakori rétegben lehet.
Egy macska hancúrozik odakinn a kertben.
Csütörtökön eltaknyoltam a jégen és most van egy hatalmas lila folt a hátsómon. Annyira lila, hogy elnyeli a fényt és görbíti a teret. Egy csajszi elcsúszott a lépcsőn, én meg szerettem volna segíteni neki. Nosza, ráléptem az első fokra és én is lehuppantam mellé. Aztán összenéztünk. Vállatvontam. Hát így jártunk. Ennyit a jószándékról.
A melóhelyemen egy csomó krumplit rajzolgattam hetekig, de mostanra azok is készen vannak. Fene az organikus építészetbe! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet krumplit rajzolni.
Vettem egy kabátot potom marha kevés pénzért. Színtiszta természetes poliészter bunda. Elképzelem, ahogy a poliészter nyájak legelésznek a végtelen mezőkön. Néha jön egy villanypásztor és megnyírja némelyiket... Az én példányom valószínűleg vedlett, amikor leölték, mert a kocsi most úgy néz ki, minta szétcincáltak volna benne egy nagytestű, szőrös állatot. Remélem, azért idővel összeállnak a szőrszálak, vagy kihullik minden, ami kihullhat és onnantól nyugtunk lesz.
Röviden ennyi. Még jövök. Most már van időm egy kicsit élni.